Almás sütőtök krémleves-Vegán napló #2

Szép szombat délutánt Drágák!

Íme egy újabb recepttel egybe kötött vegán napló. Már most érzem, hogy kicsit ömlengősre fog sikerülni, de mit tehet az ember…néha ilyen a hangulatom. Éreztétek már azt, hogy valamire nagyon rátaláltatok? Legyen az egy tárgy, egy filozófiai irányzat vagy csak egy ember véleménye, esetleg mozgásforma…legyen az bármi, volt már olyan, hogy úgy éreztétek, megtaláltátok a helyeteket? Én pontosan ezt érzem a vegánná válással kapcsolatban. Minden egyes nappal erősebb lesz bennem az érzés, hogy ez az én életformám. Jól esik minden egyes falat, amit abban a tudatban emelek a számhoz, hogy nem okoztam szenvedést vele másnak. Tudom, ez elég spirituális maszlagnak hangzik, de elvégre ez egy napló, amiben őszintén rögzítem az érzéseimet és ez az igazság. Tegnap este főzés közben néztem egy videót arról, hogy a halal húsfeldolgozókban milyen módszerekkel ölik meg az állatokat. Egy bárányka került sorra, akit először elkábítottak, miközben az elkövető valamiféle imát mormolt felette. Az egész egyszerre volt megható és tragikus, de leginkább megdöbbentő: az emberi meggyőződés mindig felül írja a tényt, hogy az állat sorsa egy és ugyanaz a végén. Elpusztul. Mindegy, hogy imát mormolnak-e felette vagy rituálék nélkül vágják el a torkát. Végzete tragédiáján nem változtat az odáig vezető út. Éppen zabtejszínes gombapaprikást készítettem, amikor a videó láttán (amiből szándékosan kihagyták a véres részeket) elkezdtem zokogni. Nehéz volt nézni, ahogy a bárány szinte tudta, hogy valami rossz helyre viszik és küzd ellene, de esélye sincs, mert senki nem veszi figyelembe, hogy az ő élete is számít és NEM értünk van, hanem velünk együtt létezik ezen a földön. Ezek után természetesen még erősebbé vált bennem a meggyőződés, hogy soha többé nem szeretnék része lenni ennek a mindennapos borzalomnak.

Ne legyen bűntudatod. Ezt nem azért írtam le, mert “mindenki rossz, aki húst eszik”. Dehogy. Viszont a rengeteg tájékozódás révén jobban beleláttam, mi miért és hogyan történik az állatokkal, akiket ételként kezelünk és használati tárgyként adunk-veszünk és nem tudok részese lenni ennek a halálos körforgásnak, mert nem jó sem a lelkemnek, nem jó a környezetnek, de még csak az egészségünket sem támogatja.

Visszaolvasva a szavaimat…el sem hiszem, hogy így alakult tovább a személyiségem, de mérhetetlenül boldog vagyok, amiért itt kötöttem ki. Egyre többet kísérletezek izgalmas összetevőkkel, mint például a sörélesztő (nutritional yeast) és sorra érnek a sikerélmények a konyhában, ami szintén égi jel számomra, hogy amit csinálok az jó irány. Igyekszem átalakítani a már meglévő receptjeimet vegán-barát verziókat kreálva. A mai is egy ilyen próbálkozás, de még rengeteg ötlet merült fel bennem főzés közben, amellyel fel lehet dobni ezt a csodás levest, ami az ősz csúcsa. Nézzük is, mi kell hozzá. 🙂

Hozzávalók

1/2 sütőtök (kimagozva, meghámozva, felkockázva)

1 szál sárgarépa (meghámozva, felkockázva)

1 nagyobb fej burgonya (meghámozva, felkockázva)

1 alma (felkockázva)

1 fej fehér hagyma vagy vöröshagyma (meghámozva, apróra vágva)

2 ek. napraforgó olaj

1 tk. fahéj

2 tk. himalájai kristálysó

1 csapott tk. fehérbors

víz

Elkészítés

Ha megtisztítottuk, meghámoztuk és feldaraboltuk a zöldségeket, fogjunk egy nagy lábast és hevítsük fel benne a napraforgó olajat. A forró olajon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát és kevergetés mellett pirítsuk aranybarnára.

Ha a hagyma megbarnult, adjuk hozzá a zöldségeket és az almát. 10-15 percig magas hőfokon pirítsuk meg őket és időnként keverjük át, nehogy leégjenek.

Amikor a zöldségek is szépen lebarnultak, adjuk hozzá a fűszereket: sót, borsot és fahéjat. Pirítsuk 1-2 percig ezekkel együtt.

Öntsük fel az edényt annyi vízzel, ami éppen elfedi a zöldségeket és közepes hőfokon, fedő alatt főzzünk mindent puhára. Egy villával tudjuk ellenőrizni, hogy mennyire puhák a zöldségek. Amikor szinte szétmállanak a villa fogai között, akkor jó.

Ha elkészült, vegyük le a tűzről és egy turmixgép vagy kézi botmixer segítségével turmixoljuk krémesre az egészet.

Tálaláskor dekoráljuk tökmagolajjal és/vagy pirított tökmaggal.

Remélem, kipróbáljátok ezt az isteni receptet. Küldjetek róla képet, kiváncsi vagyok hogy sikerült! 🙂

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka