Almás sütőtök krémleves-Vegán napló #2

Szép szombat délutánt Drágák!

Íme egy újabb recepttel egybe kötött vegán napló. Már most érzem, hogy kicsit ömlengősre fog sikerülni, de mit tehet az ember…néha ilyen a hangulatom. Éreztétek már azt, hogy valamire nagyon rátaláltatok? Legyen az egy tárgy, egy filozófiai irányzat vagy csak egy ember véleménye, esetleg mozgásforma…legyen az bármi, volt már olyan, hogy úgy éreztétek, megtaláltátok a helyeteket? Én pontosan ezt érzem a vegánná válással kapcsolatban. Minden egyes nappal erősebb lesz bennem az érzés, hogy ez az én életformám. Jól esik minden egyes falat, amit abban a tudatban emelek a számhoz, hogy nem okoztam szenvedést vele másnak. Tudom, ez elég spirituális maszlagnak hangzik, de elvégre ez egy napló, amiben őszintén rögzítem az érzéseimet és ez az igazság. Tegnap este főzés közben néztem egy videót arról, hogy a halal húsfeldolgozókban milyen módszerekkel ölik meg az állatokat. Egy bárányka került sorra, akit először elkábítottak, miközben az elkövető valamiféle imát mormolt felette. Az egész egyszerre volt megható és tragikus, de leginkább megdöbbentő: az emberi meggyőződés mindig felül írja a tényt, hogy az állat sorsa egy és ugyanaz a végén. Elpusztul. Mindegy, hogy imát mormolnak-e felette vagy rituálék nélkül vágják el a torkát. Végzete tragédiáján nem változtat az odáig vezető út. Éppen zabtejszínes gombapaprikást készítettem, amikor a videó láttán (amiből szándékosan kihagyták a véres részeket) elkezdtem zokogni. Nehéz volt nézni, ahogy a bárány szinte tudta, hogy valami rossz helyre viszik és küzd ellene, de esélye sincs, mert senki nem veszi figyelembe, hogy az ő élete is számít és NEM értünk van, hanem velünk együtt létezik ezen a földön. Ezek után természetesen még erősebbé vált bennem a meggyőződés, hogy soha többé nem szeretnék része lenni ennek a mindennapos borzalomnak.

Ne legyen bűntudatod. Ezt nem azért írtam le, mert “mindenki rossz, aki húst eszik”. Dehogy. Viszont a rengeteg tájékozódás révén jobban beleláttam, mi miért és hogyan történik az állatokkal, akiket ételként kezelünk és használati tárgyként adunk-veszünk és nem tudok részese lenni ennek a halálos körforgásnak, mert nem jó sem a lelkemnek, nem jó a környezetnek, de még csak az egészségünket sem támogatja.

Visszaolvasva a szavaimat…el sem hiszem, hogy így alakult tovább a személyiségem, de mérhetetlenül boldog vagyok, amiért itt kötöttem ki. Egyre többet kísérletezek izgalmas összetevőkkel, mint például a sörélesztő (nutritional yeast) és sorra érnek a sikerélmények a konyhában, ami szintén égi jel számomra, hogy amit csinálok az jó irány. Igyekszem átalakítani a már meglévő receptjeimet vegán-barát verziókat kreálva. A mai is egy ilyen próbálkozás, de még rengeteg ötlet merült fel bennem főzés közben, amellyel fel lehet dobni ezt a csodás levest, ami az ősz csúcsa. Nézzük is, mi kell hozzá. 🙂

Hozzávalók

1/2 sütőtök (kimagozva, meghámozva, felkockázva)

1 szál sárgarépa (meghámozva, felkockázva)

1 nagyobb fej burgonya (meghámozva, felkockázva)

1 alma (felkockázva)

1 fej fehér hagyma vagy vöröshagyma (meghámozva, apróra vágva)

2 ek. napraforgó olaj

1 tk. fahéj

2 tk. himalájai kristálysó

1 csapott tk. fehérbors

víz

Elkészítés

Ha megtisztítottuk, meghámoztuk és feldaraboltuk a zöldségeket, fogjunk egy nagy lábast és hevítsük fel benne a napraforgó olajat. A forró olajon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát és kevergetés mellett pirítsuk aranybarnára.

Ha a hagyma megbarnult, adjuk hozzá a zöldségeket és az almát. 10-15 percig magas hőfokon pirítsuk meg őket és időnként keverjük át, nehogy leégjenek.

Amikor a zöldségek is szépen lebarnultak, adjuk hozzá a fűszereket: sót, borsot és fahéjat. Pirítsuk 1-2 percig ezekkel együtt.

Öntsük fel az edényt annyi vízzel, ami éppen elfedi a zöldségeket és közepes hőfokon, fedő alatt főzzünk mindent puhára. Egy villával tudjuk ellenőrizni, hogy mennyire puhák a zöldségek. Amikor szinte szétmállanak a villa fogai között, akkor jó.

Ha elkészült, vegyük le a tűzről és egy turmixgép vagy kézi botmixer segítségével turmixoljuk krémesre az egészet.

Tálaláskor dekoráljuk tökmagolajjal és/vagy pirított tökmaggal.

Remélem, kipróbáljátok ezt az isteni receptet. Küldjetek róla képet, kiváncsi vagyok hogy sikerült! 🙂

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Csokis, diós, óriás kekszek

Drága Fatimapankások,

Ismét itt vagyok egy bejegyzéssel. Mivel az egész hetem a sütés jegyében telt, így nem tudtam megállni, hogy a jelenlegi kedvenc sütim receptjét ne osszam meg veletek. Mielőtt azonban belekezdenék, leírom azt is, mire fel sütkörésztem ennyit az elmúlt pár napban.

Egyik alkalommal, mikor fodrásznál voltam, fültanúja lehettem egy beszélgetésnek, mely a fodrászom és egy számomra ismeretlen hölgy között zajlott. Már előtte is láttam Ákos fodrászatában azt a bizonyos “Kölyökmentők” feliratú dobozkát, de sosem gondolkodtam el igazán, mit is jelenthet a munkájuk. Tudtam, hogy állatkákkal kapcsoltatos jótékony tevékenységet végeznek, de ebben ki is merült tájékozottságom a témával kapcsolatban. Belecsöppenve a két ember beszélgetésébe döbbentem csak rá, hogy a Kölyökmentők magukra hagyott, mostoha körülmények közé került kölyök kutyákat mentenek meg a haláltól. Sokszor vérfagyasztó helyzetekből mentik ki az ebeket, s olyan állapotban kerülnek az önkéntesekhez, mely szinte kilátástalan és az életbenmaradás nagyon halvány szikráját hordja csak magában. A Kölyökmentők ebbe az apró, picike reménysugárba kapaszkodnak bele, mikor magukhoz veszik a kiskutyákat és vigyáznak rájuk, gondozzák őket, míg egy remélhetőleg lelkiismeretes, csupaszív gazdira nem találnak. Ákos-a fodrászom-már régóta fontolgatta, mivel is lehetne kicsit felkelteni az emberek figyelmét, hogy a dobozka ne csak ott árválkodjon magában a kanapé mellett, hanem meg is teljen fém és papírpénzzel, amiből kutyatápot és más szükséges ellátmányt tudnának vásárolni a Kölyökmentők. Nem illik hallgatózni, tudom, de nem tudtam nem meghallani, amiről beszélgettek és közbe is szóltam, hiszen ha valamit bármikor, bárkinek, szívesen megteszek az a süteménysütés. A legtöbb ember szereti a sütit és gondoltam, ha az adományozók kapnának valami finomat az adomány fejében, növelhetnénk a gyűjtődoboz tartalmát. Ákos nagyon megörült az ötletnek és a Kölyökmentők is hálásan fogadták a befolyt adományokat. Számomra pedig csupa élvezet volt elkészíteni a finomságokat. 🙂

A tavaszi, jótékony süti-akció fénypontja számomra a csokis-diós keksz volt, ami az amerikai “chocolate chip cookie” kissé felturbózott, óriás változata. Az amerikai kekszekre is jellemző, hogy szélesre szétterülő, majdnem tenyérni finomságok, s számomra pontosan ez teszi különlegessé és vonzóvá. Ez a keksz belül puha, de a széle ropogós, a benne lévő dió pedig csak még roppanósabbá teszi. Nézzük hát a receptet…

Hozzávalók

230 g puha vaj

300 g kristálycukor

2 tojás

2 tk. vanília kivonat

300 g finomliszt

1/2 tk. só

1 tk. szódabikarbóna

100 g durvára vágott dió

200 g jó minőségű tejcsokoládé durvára aprítva

Elkészítés

  1. A sütőt melegítsd elő 180 Celsius fokra és bélelj ki egy tepsit sütőpapírral.
  2. Egy közepes méretű tálban keverd össze a finomlisztet, szódabikarbónát és sót, tedd félre.
  3. Egy elektromos mixer segítségével keverd puhára a vajat a cukorral. Várd meg, míg kifehéredik. Ha robotgép segítségével dolgozol, közepes vagy magas sebességen keverd kb. 1,5-2 percen keresztül.
  4. A vajas, cukros keverékhez egyenként add hozzá a tojásokat, majd a vanília kivonatot, s keverd, míg minden elvegyül. Ekkor kissé lazább lesz a keverék.
  5. Öntsd a lisztes keveréket a vajas masszához és alacsony sebességen keverd fél percig. Majd kb. félúton add hozzá a diót és a csokoládét, s keverd újra közepes sebességen, míg minden egynemű nem lesz és a csokoládé, illetve diódarabkák egyenletesen el nem keveredtek a tésztában.
  6. Ha a tészta túl lágy, s amennyiben szükségesnek látod, borítsd az egészet egy kisebb tálba, fedd lefrissentartó fóliával egy  pihentesd hűtőben 15-30 percig, hogy könnyebben formázható tésztát kapj.
  7. Ezután egy evőkanál vagy fagyikanál segítségével adagolj ki egyenlő “labdácskákat” a tepsire. Hagyj bőven helyet közöttűk, nehogy a sülés közben összeérjenek, s összeragadjanak. Süsd a kekszeket 15-16 percig, majd hagyd őket teljesen kihűlni. A sütőből kivéve rendkívól érzékenyek, sérülékenyek. A hűlés során fognak megdermedni, de nem száradnak ki. Pontosan emiatt lesz olyan finom, mert belül puha, kívül roppanós marad. 🙂

Remélem, ízleni fog ez a recept és kipróbáljátok majd. Ne menjetek el ti sem az állatokat védő szervezetek, egyesületek, helyi kezdeményezések mellet szó nélkül. Segítsétek őket, ha csak egy pár forinttal is.

Szép hétvégét!

Puszik és ölelés,

fatimapanka