Specialty kávézók itthon és a világ körül: #1 POC, Vienna

Drága Fatimapankások,

Örülök, hogy újra itt vagyok és írhatok Nektek! Annak ellenére, hogy az időm priorizálása legtöbbször csak rajtam múlik, ez az online kis napló valahogy mindig háttérbe kerül. Mivel nagyon fontos számomra, hogy itt is legyen egy kis “mozgás” és gyakoroljam az írást, úgy döntöttem, hogy indítok egy új bejegyzés sorozatot, még pedig egy olyan témában, ami rendkívül közel áll hozzám. Úgy érzem, ha sorozatban gondolkodom, sikerülni fog gyakoribbá tenni a blogos megosztásokat, amelyet a témaválasztás méginkább motivál és előre lendít, ugyanis a kávézásról lesz szó. Ezen belül is a specialty kávézókról és az ott tapasztalt élményeimről. Felfoghatjuk ezt egy “review” sorozatként is, azonban én kizárólag a pozitív élményeimet szeretném felsorakoztatni itt. Persze igyekszem objektív lenni, az őszinteség pedig adott, de a sorozat célja nem az, hogy lehúzó, mocskolódó kritikákat fogalmazzak meg bizonyos helyekről úgy, hogy sok szakmai fogalmam nincs is a témáról. Ha valahol iszom egy pohár “finomat” és úgy érzem, hogy “na, ide visszatérek még”, akkor arról a helyről olvasni fogtok. Egyszerűen csak szeretem a kávét, a kávézás élményét, szeánszát, rituáléját, a kortyolás után következő néhány másodperces semmibe révedést, a bögrébekapaszkodást, a fantasztikus ízeket és mivel magával ragadt az újhullámos kávékultúra, érzem magamban a késztetést, hogy másoknak is megmutassam: van élet a “hosszúkávétejjelcukorral” jelenségen túl…

Lehet, hogy érdemesebb lett volna úgy kezdenem kávézós élményeim nagy fejezetét, hogy leírom nektek, amit a specialty kávéról tudok. Ezt meg fogom tenni ígérem, de nem most. Azért nem most, mert három nappal ezelőtt, nevezetesen Valentin napon, ami egyben imádott férjem születésnapja is, felfedeztünk egy hihetetlenül különleges kávézót Bécsben. Rólunk tudni kell, hogy bárhova megyünk, az első dolgunk, hogy a Google maps útvesztőjében előre feltérképezzük, melyik harmadik hullámos kávézó(k)ba látogatunk majd el utunk során. Ez számunkra a turistáskodás szerves része. Azért is szeretjük felfedezni a helyi specialty világot, mert szinte mindig nyitott, közvetlen és kávészerető emberekkel találkozunk, akikkel a közös téma-a kávé-azonnal adott, viszont egy teljesen új közeget, kultúrát ismerhetünk meg miközben összeköt minket ez a hétköznapi ital. A lényeg tehát, hogy szerdán, ebben az imádnivaló kis kávézóban kötöttünk ki, hogy a délutáni koffeinadagot egy finom “ÁFA kombó” formájában vigyük be a testünkbe. (ÁFA kombó, azaz Ádám + Fati kombó=1-1 szimpla eszpresszó és 1 adag filter kávé elfelezve) Annyira jól éreztük magunkban ebben az eldugott kis kávézóban, hogy igazából az ott töltött percek alatt fogalmazódott meg bennem és vált teljesen bizonyossá, hogy ezt a sorozatot el szeretném indítani.

Ha Budapestet és Bécset összevetjük specialty kávézók tekintetében, az előbbi vitathatatlanul telítettebb, mint Bécs. Az osztrák fővárosban is rá lehet bukkanni azonban nagyon hangulatos, harmadik hullámos helyekre, ha bepötyögjük a kulcsszavakat Google barátunk keresőmezőjébe. Négy, öt olyan beülős kávéházat is találtam, ami szimptikusnak tűnt, mivel azonban Ádám szülinapját (is) ünnepeltük aznap, szerettem volna olyan helyet választani, ami emlékezetessé teszi az alkalmat. Így döntöttem tehát látatlanban a POC (People On Caffeine) mellett.

B4FDB019-9698-46B1-9048-A4A8C49FE0EF

Ez a hárombetűs névválasztás elsőre titokzatosnak tűnhet, ami azért jó, mert én személy szerint azonnal tudni akartam, hogy mit takar. Zseniálisnak találom, hogy a névválasztás már önmagában kiváncsiságot kelt az érdeklődőben és ezzel tovább a gondolataiban tartja a kávézót. A mindennapi szóhasználatot megkönnyíti a rövidítés, a mögötte álló jelentés viszont az egyszerűségétől válik frappánssá. Itt egyébként fel is hívnám a figyelmet az első dologra, ami számomra vonzóvá tesz egy kávézót: ez pedig az, hogy mennyire tudom kötni a saját személyiségemet, a saját énemet az adott helyszín nevéhez. Mennyire érzem azt közelinek magamhoz. Ha tetszik a név, nagyobb az esélye, hogy meg is látogatom az adott helyszínt. A People On Caffeine elnevezés gyorsan segít eldönteni, hogy mi beletartozunk-e egy bizonyos embercsoportba (nevezetesen a kávézók, mondjuk ki egyenesen és őszintén: koffeinfüggők, de sokkal inkább kávészerelmesek csoportjába). Ha a válaszunk igen, kis is alakult az első kötelék a kávézó és a vendég között.

A következő szempont, ami talán a legfontosabb (ha a minőségi kávét alapvetőnek vesszük) az a helyszín. Persze van, hogy a programunk másfelé visz és egyszerűen nem esik útba egy kávézós megálló, de a kézenfekvő elhelyezkedés, a könnyű megközelíthetőség kétségtelenül az alapelvárások közé sorolhatók. A POC pár perc sétára található a bécsi Rathaus-tól. Tömegközlekedéssel és autóval is könnyen elérhető, azt azonban meg kell említenem, hogy parkolóhelyet találni nem egyszerű… Ha tehetjük, feltétlenül válasszuk a tömegközlekedést! Előzetes tájékozódásom révén tudtam hogy egy olyan épületet keresünk, ami cseppet sem néz ki úgy, mint egy kávézó. A POC ugyanis egy templom oldalában található, konkrétan a templom épületének egy mellékszárnyában. Eddig talán ez volt a valaha látott legvalószínűtlenebb helyszín, ahol kávégépet láttam, de nagyon érdekelt, hogy mit sikerült kihozni egy ilyen szokatlan terepből.  

64318BDE-4DE7-4BC3-8237-B2DF9ECA1FFF

Amikor beléptünk, mindkettőnknek az az érzése támadt, mintha egy olyan helyen járnánk, ami “majd egyszer kávézó lesz”. Befejezetlenség-érzésem volt, de ehhez nem társult semmiféle kellemetlen gondolat. Úgy alkotott módfelett családias, véletlenszerűen igényes és egyszerű harmóniát ez a kb. 30 négyzetméternyi terület, hogy semmi nem volt kimondottan élére állítva, mégis mindennek meg volt a helye, s csak olyan dolgokat láttam magam körül, amelyek valóban kávézóba valók. Egy kicsit talán a kaotikus és az eklektikus szavakkal is lehetne jellemezni a helyszín belső elrendezését, de az összkép mégis kiegyensúlyozottságot és “ezt szándékosan akartuk így” jelleget képviselt. Összesen kb. 15 ülőhely lett kialakítva a bejárat és a pult között, így két másik asztaltársaság mellett mi is kényelmesen elhelyezkedhettünk, s még így is maradt szabad asztal a később érkezőknek.

86FE6D81-BF33-4106-A07E-2F68360523ED

Amikor már kicsit befogadtuk, megéreztük a helyszín hangulatát, koncentrálhattunk a következő rettentő lényeges szempontra: a személyes interakcióra. Alapvetően nagy mosollyal és óriási nyitottsággal, boldogsággal szoktam érkezni az ilyen helyekre, ami nem tudom, hogy kívülről milyen benyomást kelthet, de nehezen tudnám leplezni a kávézás előtti-szinte gyermeki-izgatottságomat. A POC esetében ez a tényező nem hagyott kívánnivalót maga után. Robert, a tulajdonos és barista tökéletesen képes felmérni, hogy egy adott helyzetben miről és mennyir érdemes beszélni a vendéggel. Én személy szerint élvezem a specialty kávézók dolgozóira jellemző barátságos közvetlenséget és valamilyen szinten el is várom, hogy-ha nem is kezdeményeznek velem párbeszédet-az esetlegesen felmerülő kérdéseimre készséges és kimerítő választ kapjak. A legjobb reklám számomra az, ha látom, hogy a pult mögött álló személy élvezi, amit csinál és a munkája a szerelme. Nem akarom túlidealizálni a dolgot, mert mindenkinek lehet rossz napja és a vendég is lehet “rosszkor rossz helyen”, de legtöbbször nagyon is látszik, hogy a barista “csak a munkáját végzi” kávé készítés közben vagy önmegvalósít is. Nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor kiderül: én lelkes laikusként többet tudok arról, mitől lesz jó az eszpresszó, mint az, aki készíti…

Itt azonban csupa pozitív élmény ért minket, miközbe Roberttel beszélgettünk. Hamar megtaláltuk vele a közös hangot és értékelte az érdeklődésünket. Elmesélte, hogy kétféle kávéból dolgozik: egy olasz pörkölésűből (sötétebbre pörkölt) és egy világos pörkölésűből (mint a specialty kávék többsége), mert az osztrák közönség még mindig igényli a megszokott ízeket. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy igyekszik kielégíteni a változó igényeket, miközben úttörőként ismerteti meg az emberekkel az újhullámos kávézás élményét. Lehet, hogy valaki olaszos eszpresszót kér első pár alkalommal, de a vendég és a barista között kialakult bizalom segít abban, hogy a kávészerető merjen később kísérletezni az újdonságokkal.

Mi természetesen a világos pörkölés mellett döntöttünk, ami ezúttal egy columbiai kávé volt a COLONNA COFFEE “Discovery” sorozatából, melyben olyan kávék találhatók, amelyek feldolgozása sokkal kifejezőbb ízjegyek megjelenését teszi lehetővé. Ezúttal olyan érzést generált a számban ez a finomság, mintha mandarin héjba haraptam volna. Emellett természetesen ott lebegett az enyhén karamellás, kávés íz is, de főleg a filter esetében folyamatosan a mandarin édes citrusossága dominált. Az eszpresszó kiegyensúlyozottsága igazán élvezetessé tette ezt a pár korty, koncentrált kávécsodát: sem túl savanykás, sem pedig túl kesernyés, de annál inkább gyümölcsös, üde és világos.

77133336-BAAA-4FCF-BE9C-C373082CF7C6

Sütit nem ettünk,  viszont kétféle édesség is figyelt a tortaállványokon, s ínycsiklandóan néztek ki. Ha kávézni megyünk, nem szeretjük süteménnyel elvonni az ízlelőbimbóink figyelmét, s mióta vegán életmódot folytatunk, legtöbbször nincs is erre lehetőségünk az édességek klasszikus összetevői miatt. Ez persze nem panasz. Ettől még egy kávézó nem jobb vagy rosszabb, főleg ha a kávé ennyire finom! Volt sok más dolog, ami nagyon szimpatikussá tette a POC-ben töltött fél órát: a bögrék kuckósak és csodás kékek voltak, a falra akasztott fotókról pedig egyszerűen nem bírtam levenni a szememet. Ha Bécsben jártok, feltétlenül látogassatok el ebbe a különleges kávézóba. És igen, bármennyire is fura, AZON az ajtón kell bemenni…

79464C7F-FE21-461A-95F3-9EB3FB02FA71

Legyen csodás hétvégétek!

fatimapanka

POC: https://www.facebook.com/poccafe/

Colonna Coffee: https://colonnacoffee.com/products/beans-discovery

Levélhullós, évfordulós, haarlemi csoda

Fotók: Zergi Borbála

Szeretem Hollandiát.

Már akkor szerelembe estem ezzel az országgal, amikor 2014 őszén először jártam itt.

Lenyűgözött a mezők zöldje, a békésen legelő tehenek, bárányok jelenléte, a mézeskalács házak, a rendezettség, a tisztaság, az emberek kedvessége és az, hogy a fiataloktól kezdve az idősekig, szinte mindenki beszél angolul. Tudom, ez az utolsó szempont annyira nem illik bele az idillbe, számomra azonban mégis fontos. Ha Európán belül bárhol el tudnám képzelni az életemet, akkor Hollandia lenne az a hely, amelyben gondolkodnék. Pont Anyának mondtam egyszer, hogy Hollandia olyan, mint Amerika európaibb, kifinomultabb változata régi épületekkel, történelemmel és minden olyan dologgal, amelyre Magyarországon élőként nem jutunk hozzá olyan egyszerűen.

DSCF8363

2014-ben az én feladatom volt, hogy lefoglaljam a szállásunkat és egy figyelmetlenségnek köszönhetően Amszterdam helyett egy szomszédos kis városban, Haarlemben sikerült hotelt találnom. Míg oda nem értünk, mindenki meglehetősen dühös volt a hibám miatt. Szerencsére azonban hamar bebizonyosodott, hogy ennek így kellett történnie, ugyanis a vonatról leszállva egy csodás kis ékszerdobozban találtuk magunkat. Haarlem pontosan olyan, mint Amszterdam csak éppen nem hemzsegnek mindenütt turisták, nem dől minden coffee shop-ból fűszag (nem mintha zavarna), cserébe vannak csatornák, melyek mentén lehet romantikázva andalogni, van rengeteg bicikli, amiket persze ha letámasztanak egy falhoz vagy ajtóhoz, muszáj lefényképezni. Vannak függönytelen lakások, ahol zavartalanul folyik az élet. Csak az bámul, aki hozzá van szokva a bizalmatlansággal, bezárkózottsággal átitatott mindennapokhoz. A helyieknek ez a természetes. Haarlem Amszterdamhoz képest picurka, mégis telis tele van édes kis kávézókkal, sütizőkkel, pékségekkel, éttermekkel. Kapásból három vegán éttermet tudnék felsorolni és ezen kívül szinte biztos, hogy van még, amelyekről nem tudok.

DSCF8400

A rengeteg szép élmény minden évben arra sarkall bennünket, hogy újra meglátogassuk ezt a csodás és példás országot. 2014 óta minden évben vissztértünk. 2015 azonban legemlékezetesebb év marad, ugyanis Ádám megkérte a kezem. Méghozzá a kedvenc haarlemi hidamon, amelyet az első látogatásunk alkalmával olyan sokat fényképeztem és ahol kijelentettem (aznap már valószínűleg századszorra), hogy én márpedig ilyen helyen szeretnék élni. A híd neve egyébként Begijnebrug. A mai napig nem sikerült kiderítenünk, mit jelent. Úgy képzelem, hogy ez valami szép dolog.  Kicsit elszontyolodnék, ha kiderülne, hogy azt jelenti: “spenót”. Nem mintha a spenót rossz lenne, de tudjátok hogy mennek a dolgok a hoollywoodi romantikus filmeken nevelkedett, modern hercegnőkkel…szeretünk álmodozni. Ádám részéről a lehető legszebb választás volt ez a helyszín, amely most már zarándok helyünkké vált.

DSCF8454

DSCF8459_ff

Kabát: Number Nine / Nadrág: ZARA / Cipő: Le Coq Sportif / Kalap: PRIMARK

Haarlemet mindig ajánljuk a barátainknak. Szerintünk maga Hollandia egy olyan hely, ahol pár napot eltöltve az ember egy kicsit átértékelheti saját hozzáállását az élethez ha Európa keletibb szegletéből érkezett látogatóba. Sokan furán néznek ránk, hogy többet áradozunk egy Amszterdam melletti kisvárosról, mint magáról Amszterdamról, de remélem, ez a bejegyzés megmutatja, hogy csodálatunk nem alaptalan. Boriék (Zergi Bori-az esküvői fotósunk és azóta már legjobb barátnőm, illetve szakállas vőlegénye, Atom) látatlanban is hittek nekünk és velünk tartottak idei látogatásunkban. Eredetileg az egyik kedvenc indiai humoristánk estje miatt terveztük az utat. Akkor még nem is ülepedett le bennünk a tény, hogy pont kint ünnepelhetjük az első házassági évfordulónkat. Ez annyira sorsszerűen jött ki, hogy szebbet nem is kívánhattunk volna. Bori pedig az évfordulónk apropójából készített rólunk néhány fotót emlékbe, amiért hálás köszönet jár neki. 

DSCF8427

DSCF8367_ff

A következő sorokat Ádámnak címezve: ha valaki kérdezi, hogy honnan tudja az ember, ki “az igazi”, mindig azt mondom, hogy “csak úgy tudod, érzed”. Ezzel általában nincsenek kisegítve, de talán úgy lehetne ezt az érzést jól megfogalmazni, hogy ha nem rémülsz meg a gondolattól, hogy ezzel a bizonyos emberrel töltsd az életed hátralevő részét, ha eltudod magad képzelni mellette ráncosan, gyerekekkel körülvéve és nem fog el a pánik, hanem csak mosolyogsz, akkor tudod. Az ember a szerelem hevében elfeljt ennyire előre gondolkodni és az első hónapokban még nincs is itt az ideje. Azonban hamar rájöttem, hogy mit szeretnék és reméltem, hogy egyszer te is ugyanazt akarod majd. Ritka dolog, ami nekünk van és boldoggá tesz, hogy már házasságnak hívhatjuk. Nagyon szeretlek!

P.S.: Köszönöm, hogy bepakoltál a mosogatógépbe, míg megsétáltattam Nyunyut!

DSCF8452

Remélem, tetszett ez a kis fotós szösszenet. Egy kis romantika, egy kis divat és egy kis Haarlem. 🙂

Legyen csodaszép hétvégétek!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Finom reggelik, nem csak reggelire

Sziasztok Drágák!

Ígérem, hogy nem nyújtom el sokáig ezt a bevezetőt, viszont egy pár szóban szeretném leírni a gondolataimat arról a virtuális bombáról, amelyet az előző videóm robbantott fel. Ezt egyáltalán nem negatív értelemben írom, hiszen számítottam arra, hogy ha sokan megtudják, milyen rendszerben étkezem, egyből orvoshoz, pszichológushoz akarnak majd küldeni, annyira szembe megy a “normálissal”. Mindig eszembe jut a kultúrális antropológia tanárom, aki azt mondta, hogy a “normális” kifejezést el kellene tűntetni a szótárakból, legalábbis sokkal óvatosabban kellene bánnunk vele, mert az, ami számunkra a “normális” kategóriába esik, nem biztos, hogy két házzal odébb is úgy van. Nagyon igaza van. Soha nem gondoltam volna, hogy a sok-sok évig folytaott önsanyargatás és túlevés mérleghintája egyszer egyensúlyba tud billenni. Az időszakos böjtölés, azonban segített ebben. Azt nem mondhatom, hogy nem fordult meg a fejemben, mi lesz velem a reggeli élménye nélkül az életem további részében. Ez volt az egyik nagy dilemmám, amikor belevágtam ebbe az életmódba. Közben azonban tudtam, hogy ezért az apróságért cserébe olyan lelki és testi egyensúlyt kapok, amit nem tud kárpótolni egy villásreggeli. Nem beszélve arról, hogy a kedvenc, reggelire elfogyasztott ételeim továbbra is az étrendem szerves részét képezik akár desszertként, akár a vacsorám vagy az első étkezésem részeként (mert néha kétszer eszem egy nap, nem csak egyszer).

Mivel tudom, hogy a legtöbbetek nagyon is reggeliző üzemmódban van, szerettem volna megosztani az én kedvenceimet, ezúttal három receptet: egy zabkását, egy smoothie tálat és egy avokádós szendvicset. Mindegyik tápanyagban gazdag, egészséges, tele vitaminokkal. Tudom, hogy az adagok kissé nagynak tűnnek, de én az öt étkezést általában kettőbe sűrítem és legtöbbször 19-24 óra böjt előzi meg, valamint a nap vége felé kerül sor arra, hogy asztalhoz üljek-tehát érthető módon többet eszem, mint régen. Ti azonban nyugodtan játszhattok az adagokkal vagy oszthatjátok kétfelé is. 🙂

Superfood zabkása

Hozzávalók: 200 ml mandulatej (ha túl sűrűnek tűnik, főzés közben nyugodtan lehet hozzáadni még), 4 ek. zabpehely, 1 alma felkockázva, 1 ek. chia mag, 1 ek. goji bogyó, 1/2 tk. fahéj, 1 banán, 1 ek. méz, 1 ek. mogyoróvaj

  1. A zabpelyhet, mandulatejet, chia magot, goji bogyót, fahéjat és az almát helyezd egy lábasba és főzd közepesen magas hőfokon kb. 10 percig vagy amígy kissé be nem sűrűsödik. Kevergesd gyakran főzés közben! Ha kész, tedd félre.
  2. Egy serpenyőben közepes hőfokon melegítsd fel a vajat, a mogyoróvajat és add hozzá a felkarikázott banánt. Kevergesd és hagyd, hogy kissé lekaramellizálódjon. Ha jól bevonta a banánt a mézes keverék és kissé barnás színűre változott, akkor jó.
  3. A zabkását helyezd tányérba, halmozd rá a banános finomságot és dekoráld a tetejét friss, bogyós gyümölcsökkel.

Screen Shot 2017-06-20 at 14.37.12

Piros smoothie tál

Hozzávalók:  150 ml mandulatej, 200 g fagyasztott bogyósgyümölcs, 1 tk. LEBEBUR porított bogyós gyümölcs koncentrátum, 3 szem kimagozott datolya, 1,5 banán, kakóbab töret, kókuszpehely, müzli

  1. Helyezd egy turmixgépbe a mandulatejet, fagyasztott gyümölcsöt, banánt, a LEBEPUR bogyósgyümölcs port és datolyát. Turmixold kb. 30-60 másodpercig vagy amíg el nem éred a kívánt állagot.
  2. Öntsd egy tálba a keveréket és díszítsd a tetejét kakaóbab törettel, kókuszpehellyel és müzlivel.

Screen Shot 2017-06-20 at 12.46.15

Avokádó toast tükörtöjással

Hozzávalók: 2 szelet teljeskiőrlésű toast kenyér vagy 1/3 magvas, rusztikus baguett félbe vágva és megpirítva, 1/2 érett avokádó, 2 tk. philadelphia krémsajt, 1 tojás, 1 tk. olaj a sütéshez, lime, só, fehérbors és cayenne bors ízlés szerint

  1. Süsd meg a tojást az olajjal, szórd meg sóval és borssal. Én ehhez a recepthez általában tükörtojást szoktam sütni és mindkét oldalát megsütöm. Míg készül a tojás, pirítsd meg a kenyeret pirítóban.
  2. Ha elkészült a tojás és a kenyér is, kend meg a kenyereket a krémsajttal, helyezd rá az avokádó szeleteket. Az avokádót ízesítsd sóval és néhány csepp limelével, majd helyezd a szendvicsre a tojást, s utolsó simításként szórd meg egy kis cayenne borssal.
  3. Az avokádó felszeleteléséhez vág félbe először a gyümölcsöt, távolítsd el a magot, majd fogsz egyik felér és egy késsel hosszába vagdosd be. Csak addig engedd futni a kést, míg a gyümölcsöt elvágja, de a héját már nem. Ezután egy kanállal vájd ki a héjából és már mehet is a szendvicsre. 🙂

Screen Shot 2017-06-20 at 13.11.47

Remélem, kipróbáljátok majd ezeket a finomságokat. Ne felejtsétek: nincs azzal semmi baj, ha véletlenül megkívánjátok este a kedvenc reggeliteket. Minden ember más. 🙂 Az időszakos böjtölésről beszélek még hamarosan egy Youtube live keretein belül. 🙂

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Nincs Húsvét kalács nélkül

Sziasztok Drágáim! 🙂

Alig várom, hogy jöjjön az ünnep. Boldoggá tesz, hogy egy nappal többet tölthetek a családommal és barátokkal, mint az előző években, hiszen a Nagypéntek is munkaszüneti nappá vált. Őszintén remélem, hogy sok napsütéssel és kellemes időjárással leszünk megáldva ebben a pár napban… Kirándulást, evést-ivást, családi találkozókat tervezünk, így megkoronázná az önfeledt perceket, ha mindezt igazi, tavaszhoz méltó langymelegben tehetnénk.

Ahogy múlik az idő, egyre jobban kezd érdekelni a különböző keresztény és más vallásokhoz kötődő ünnepek háttere. Egészen kicsi koromtól fogva jártunk templomba és vált számomra a szakrális szertartás az ünnep emelkedett hangulatának nélkülözhetetlen részévé. Nem ültünk úgy asztalhoz, hogy a Húsvétkor hagyományosan asztalra kerülő menü ne került volna a templom oltára elé és ne lett volna megszentelve. Valahogy az íze is más a “szentüttnek”, ahogy a nagypapám szokta mondani.

Az élményt már csak a házilag megfestett tojások és a saját kezünk által elkészített kalács fokozhatja tovább. Ennek megvalósítása pedig nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. 🙂 A mai bejegyzésben egy isteni, foszlós, arany-tetejű kalács receptet szeretnék megosztani veletek.

Hozzávalók

500 g finomliszt

100 g rétesliszt

15 g só

120 g cukor

50 g friss élesztő

60 g vaj

300 ml zsíros tej

2 ek. napraforgó olaj

2 tojássárgája

1 teljes tojás és 1/2 dl tej  kalácsok kenéséhez

1 ek. olaj és 1 tk. finomliszt a kelesztéshez használt tál kikenéséhez

Lépések

  1. A finomlisztet, réteslisztet és sót keverd össze egy tálban, tedd félre.
  2. Különíts el kb. 1,5 dl tejet egy nagyobb pohárban, adj hozzá 1 teáskanál cukrot és langyosítsd meg, majd morzsold bele az élesztőt, ezt is tedd félre, míg kb. 5-10 perc alatt, magasra fel nem fut. Az élesztőt a tej langyos hőmérséklete és a cukor aktiválják, ezért kell nagyon ügyelni arra, hogy se túl meleg, sem pedig túl hideg ne legyen. Ha túl meleg, az élesztő elpusztul, ha túl hideg, nem tud aktiválódni.
  3. A maradék langyos tejben keverd el a vajat. Ha szeretnéd, meg is olvaszthatod, a lényeg, hogy eggyé váljon a tejjel.
  4. Egy robotgép keverőtáljába öntsd bele a vajas tejet, a felfutott élesztőt, add hozzá a tojások sárgáját és az olajat. Keverd robotgéppel fél percig.
  5. Add hozzá a cukrot és a lisztes keverék 1/3-át is. Alacsony sebességen keverd össze a hozzávalókat egy percig.
  6. Ezután add hozzá a liszt további 1/3 részét és ne felejtsd lekaparni a keverőtál oldalára ragadt lisztet sem! Dagaszd 1-2 percig, majd add hozzá az utolsó adag lisztet és újra távolítsd el az edényre ragadt lisztet. Dagaszd közepes sebességen 2 percig a tésztát, míg sima, de nyúlós, ragacsos nem lesz. Akkor jó, ha még kissé ragad, de már összeállt. Ne félj attól, hogy túl lágy lett, ezen a ponton ilyennek kell lennie. 🙂
  7. Borítsd a tésztát egy olajozott, lisztezett tálba, fedd le frissentartó fóliával és meleg helyen hagyd kelni 60 percen keresztül. (A mikró jó hely a kelesztéshez.)
  8. A megkelt tésztát borítsd ki egy belisztezett deszkára, gyúrd át gyors  mozdulatokkal és oszd két egyenlő részre.
  9. Két kalácsot készítünk, mindkettőt hármas fonással. A kettéválasztott tészta egyik felét oszd három egyenlő részre. Minden harmadot gyúrj át és sodorj belőlük egyenlő méretű “hurkákat”. A hurkákat helyezd sütőpapírral kibélelt tepsire, rögzítsd őket egy ponton, hogy háromfelé ágazzanak és fond őket össze. Ismételd meg a folyamatot a tészta másik felével is.
  10. Keverj össze egy tojást és tejet, kissé verd fel s kend meg az összefont kalácsok tetejét. Hagyd őket kelni további 30-40 percig (melegítsd elő a sütőt 30-40 fokra, kapcsold ki és így helyezd be a kalácsokat, hogy hamarabb megkeljenek).
  11. Kend le őket újra és süsd őket 20-25 percen keresztül 180 Celsius fokra előmelegített sütőben. Akkor jó, ha szép aranybarnára sültek.

Remélem, ízleni fog ez a finomság és még szebbé varázsolja majd az ünnepet! Köszönöm, hogy velem vagytok!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

PaulMoise sminkeket teszteltem

Drága Fatimapankások!

Elhatároztam, hogy nem hanyagolom el a blogot, hiszen az egész “alkotói” jelenlétem innen indult. Ez az én kis buborékom, ahol hátradőlve, elgondolkodva fogalmazhatom meg sokkal finomabb részletességgel, ami éppen a fejemben jár. Félre ne értsetek, imádok videókat készíteni, ez kétségtelenül az új szenvedélyemmé vált, de az írás mindig nagyon különleges volt számomra, mert sokkal nagyobb szabadságom és több időm van egy-egy mondat szerkezetének, tartalmának megformálásra. Egy szó, mint száz: szeretek írni és igyekszem minél gyakrabban élni a lehetőséggel, melyet a blogom kínál.

Mindig szeretek egy bejegyzés formájában megemlékezni az életemben történt jelentős eseményekről. Amikor a PaulMoise nevű sminkmárka megkeresett, hogy szívesen látnának tőlem egy videót a termékeikről, akkor tudtam, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztem el videózós/blogolós tevékenykedésem során. Sokat gondolkodtam arról, milyen lehet a tízezres, százezres, akár milliós nagyságrendű követettséggel rendelkező bloggerek/Youtube sztárok élete, hiszen tisztán látszik, hogy a kisebb-nagyobb márkák marketingtervének szerves részét képezi a feljebb említett közéleti személyiségekkel való együttműködés. Hazudnék ha azt mondanám, hogy sosem képzeltem bele magam az ő helyükbe, mert én úgy hiszem, hogy álmaink vizualizálása nagyon is elősegíti azok realizálását. Amikor szembesültem ezzel a kedves megkereséssel, tudtam, hogy a képzelősdi működik, nem beszélve arról, hogy “munkám” gyümölcsének tudhatom be, azt, hogy engem elég hiteles és kellemes személyiségnek látnak. Nem csoda tehát, hogy miután szépen utána néztem annak, hogy mit is kell tudni a PaulMoise-ról, igent mondtam és 2 nap múlva már a kezemben is volt a gondosan összeállítótt csomagocska.

D4BA18CD-3643-45CE-8B76-82A0FE62437D

Több napig próbálgattam a termékeket mielőtt elkészítettem a videót és ezt a bejegyzést is, hiszen youtuber-ként és életmód bloggerként egyfajta tesztalany is vagyok, aki kipróbálja az újdonságokat, akitől mások értesülhetnek a legújabb trendekről. Számomra nagyon fontos, hogy jó minőségű, megbízható és kíméletes termékeket használjak, melyeket szívesen ajánlok másoknak, így feltétlenül szerettem volna időt adni magamnak arra, hogy a véleményemet valós tapasztalataim alakítsák. Életem első bloggerként kapott sminkcsomagjában egy alapozó, egy púder, egy arcpír és matt szájfény rejtőzött. Ha kíváncsiak vagytok a “fatiteszt” (LOL 😀 ezentúl így fogom hívni a tesztelős bejegyzéseket) eredményeire, akkor olvassatok tovább!

1. PaulMoise High Definition Foundation

Könnyű, krémes állagú alapozó, mely előnyös a nyár közeledtével, hiszen nem nehezíti el az arcot. Beauty blender segítségével vittem fel a bőrömre és 90%-ban elfedte még a sötét hegeket is az arcomon. Korrektorral mindenképpen rá kell segítenem-normál esetben is-a bőröm tökéletesítésére, de összességében kényelmes viseletnek bizonyult ez a termék, melyet “light beige” árnyalatban próbáltam ki.

9F6A4460-9A97-440C-BE01-78DFA307101A

2. PaulMoise Loose Powder

Nagyon finom szemcséjű púder, mely hasonló könnyedtséggel viselkedik az arcon, mint az alapozó. Csak annyira nyújt matt hatást, amennyire az még természetes. A klasszikus, pamacsos csomagolásért annyira nem rajongok, de ha úton vagyunk, még praktikus is lehet. A hétköznapokban én inkább az ecset használatát preferálom, de a teszt során kizárólag a pamacsot használtam és elégedetten jelenthetem ki, hogy nem maszatol, egyenletesen el lehet oszlatni vele a púdert. Ebből a termékből szintén a “light beige” árnyalatot használtam.

3. PaulMoise Blush Baby Doll

A négy termék közül talán ez az arcpír a kedvencem. Valószerűtlenül rózsaszín árnyalatról van szó, s kissé félve ragadtam ecsetet, hiszen a nagyon élénk színek nem mindig összeegyeztethetők az arcommal és a természetes színeimmel. A titok ebben az esetben a megfelelő ideig való satírozáson van. Ezzel a folyamattal tökéletesen eltüntethető a szín harsánysága, azonban karaktere megmarad. Az is nagyon fontos, hogy arcunk melyik részére visszük fel a pirosítót,  hisz senki sem szeretne cirkuszi bohóc módjára kinézni, így érdemes a tükör előtt mosolygós technikát alkalmazva a mosolytól keletkező kis hupnikra fókuszálni a pirósítot, ennek eldolgozását is inkább hosszanti, mint körkörös mozdulatokkal végezve. A Baby Doll pirosító természetes, szélfútta hatást kölcsönöz a bőrnek, mely tökéletesen illik a tavaszi lágysághoz.

4. PaulMoise Matte Lipgloss

Imádom a matt rúzsokat. Van is néhány, azonban matt szájfényt még sosem próbáltam. A téli időszakban rendkívül sokszor kicserepesedik a szám és olyan ápolatlannak tűnik a száraz darabkáktól, hogy lehetetlen bármiféle színes kozmetikumot felvinni rá. Nem csoda, hogy örültem a tavasznak, hisz ilyenkor már nincs olyan erőteljes hatással a bőrünkre a hideg. Külön szeretnivaló tulajdonsága ennek a szájfénynek, hogy rendkívül krémes, azonban gyorsan megszárad és tartósan fennmarad. Ennek ellenére sminklemosóval maradéktalanul eltávolítható, mely kellemes kombinációként könyvelhető el. A szájfényt “nude” árnyalatban használtam, ami az új kedvencem ebben az évszakban. Valahol a púder és a testszín között van árnyalatban és ettől rendkívül modern, ugyanakkor természetes hatást lehet vele elérni. Legalábbis ez az én benyomásom.

46950E26-8F7E-4CBA-A2FA-DD57D9EC20F9

A PaulMoise termékekkel az ember rendkívül jó minőségre tehet szert elérhető áron. Nem mindenki tudja az előbbit biztosítani, de ebben az esetben ez nagyon is sikerült. 🙂

Remélem, tetszett ez a bejegyzés. Ha igen, nézd meg a termék review videómat is Youtube-on a Fatimapanka csatornán!

Köszönöm, hogy olvastok és itt vagytok!

Puszik és ölelés,

Fatimapanka

Szia tavasz!

Sziasztok Drágák!

Mióta beköszöntött a március úgy érzem magam, mint amikor az ember egy óriási levegővétel után megkönnyebbül. Imádtam, hogy volt telünk, hogy hideg volt, hogy ropogott a lábam alatt a hó, hogy befagytak a tavak, hogy láthattam a jégzajlást a Dunán…de elég volt. Nagyon kellett már egy kis napsütés, madárcsicsergés és hogy végre kimehessek futni a szabadba. Olyan egyszerű, földi dolgok ezek, de én mindig iszonyú szerencsésnek érzem magam, hogy mindezért hálás tudok lenni, hogy tudom őket értékelni és “pusztán” az engem körülvevő dolgok-amiket csak úgy kaptam, mert ebben a világban élhetek-boldogsággal töltenek el. Ez az az igazi boldogság, ami nem kötődik máshoz, mindentől, mindenkitől független, és mindig ott van, hogy merítsünk belőle. Csak nem szabad megfeledkeznünk róla.

Imádom a négy évszakot. Talán ez egyik legkülönlegesebb és áldásosabb dolog ezen a világon. Nincs annál motiválóbb, mint amikor maga a természet sarkall minket megújulásra. Az, hogy a környezetünk háromhavonta új feltételeket teremt a létezésre-jó esetben-kreatívabbá, rugalmasabbá tesz minket és ezáltal sokkal befogadóbbak és pozitívabbak lehetünk a velünk vagy körülöttünk történő dolgok iránt. Legalábbis én így érzem. A március számomra amúgy is kivételes, mivel ebben a hónapban születtem és mindig átjár valami megmagyarázhatatlan, várakozással teli izgalom. Persze az már önmagában varázslatos, hogy elkezdenek rügyezni a fák, megjelennek a csodaszép fehér és halványrózsaszín virágok, többet süt a nap, tovább élvezhetjük a nappali fényt, az egész világban másfajta dinamika és ritmus áll be, amiből új ihletet, inspirációt, erőt és lelkesedést nyerhetünk.

Szebben nem is indulhatott volna a március, mint egy Borival eltöltött, fotózós, együttebédelős, kávézós nappal. Imádom, hogy ugyanúgy örül és lelkesedik a tavaszi szépségek iránt (is), így abszolút együttérzően tolerálta, amikor a csodálatos, kusza rendezettségben pihenő tavaszi virágcsokor láttán felsikítottam, mint egy újszülött nyest._MG_2198

A virágos témához egy csodaszép, romantikus, ugyanakkor letisztult, púderszínű csipkeruhát választottam, melyhez egy igazán nőies és kifinomult gyöngy fülbevalót párosítottam. A sminkemet is igyekeztem a szokásosnál világosabbra készíteni. Kell egy kis idő míg az ember eltávolodik a téli színektől  s a halványrózsaszín, inkább “nude” árnyalatúba hajló rúzs tökéletesen tükrözi a frissességet, mely a márciusi verőfényben átjár.

_MG_2169

_MG_2171

_MG_2181

_MG_2188

Csipkeruha: ZARA / Virágok: Wild Flower Bar / Fotók: Zergi Borbála

Élvezzétek ti is ezt a csodálatos évszakot! Sétáljatok sokat, mozogjatok, gyönyörködjetek a virágokban, fürdőzzetek a napfényben! Hamarosan újra írok. 🙂

Puszik és ölelés,

Fatimapanka

 

Amikor magolni kell: tippek tanuláshoz

Sziasztok Kedves Olvasók,

Remélem jól telik 2017 első hava és nem ért el titeket a pszichológusok által megfigyelt karácsony utáni depi. 🙂 Én egész eddig az utolsó egyetemi tárgyamat lezáró vizsgámra tanultam, így időm sem volt azzal foglalkozni, hogy áll-e még a karácsonyfa vagy sem, annyira sok energiát elvitt a tanulás.

Általában a saját élethelyzeteim inspirálják a bejegyzéseimet és ez most sincs másként. Ha van valami, amivel nehezen bírkózom meg, de végül sikeresen zárom az adott feladatot, igyekszem vissza tekinteni és átgondolni, mi/mik segítették az ügy pozitív kimenetelét, hiszen ezek a dolgok később is kihúzhatnak a bajból. Az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatszerzéseim alkalmával mindig felüti fejét a vágy, hogy a hasznosnak gondolt tanácsaimat megosszam másokkal, mert ha bárkinek egy picit is tudok segíteni, akkor már megérte minden addigi kellemetlenség.

Ebben az esetben a jól ismert sok tételt-témát felölelő, magolós, szóbeli vizsgák kezeléséről és az azokra való felkészülésről lesz szó. Egy valamit előrebocsátanék: én rendkívül vizuálisan tanulok, így azok a módszerek, amelyek nekem működnek, mások számára akár dedósnak és szőrszálhasogatónak is tűnhetnek, nekem azonban ez működik és biztosra veszem, hogy van még olyan lény az univerzumban, akinek az agya nem képes “lefényképezni” mindent, amit lát…

Amire szükséged lesz: 

A tételek: én általában kinyomtatom őket, mert sokkal jobb érzés számomra kézben tartani a tanuláshoz szánt olvasnivalót. Valahogy megfoghatóvá válik a feladat: az a papírkupac, ami a kezemben van, hamarosan a fejemben lesz, nincs mese. Tudástranszfer fog történni. 🙂 A tételekről még annyit: főleg az egyetemen sokszor van olyan helyzet, amikor nem jut idő  kidolgozásukra, s nem is vagyunk annyira motiváltak, mivel az előző években már jó páran elvégezték a feladatot helyettünk. Azonban volt több olyan tárgyam is, amitől annyira tartottam, hogy csak a saját tételeimben bíztam, így rászántam az időt és kidolgoztam őket. Ennek csak pozitívuma van (azon a magától értetődő negatívumon kívül, hogy iszonyatosan sok időt vesz el, ami abban az esetben rendben is van, ha az időd 100%-át a tanulásnak tudod szentelni és a suli mellett nem dolgozol, máskülönben totál érthető, ha erre nem futja a 24 órából), mivel sokkal jobban rögzül az információ, hisz többször találkozunk vele a tanulás során, valamint extra “háttér információk” is megragadnak az olvasás során, amihez lehet kötni a fontos évszámokat, személyeket, fogalmakat.

f5855d0b-d1da-4200-8b45-8c0166aad810

Sok papír: tudom-tudom, nem túl környezetbarát, de én az üres papírlapokon kérem számon magam és amit megtanultam, fejből leírom, mert nekem ez vált be. Amit többször vissza írtam “tiszta” lapra, az biztosan jól megy a vizsgán is.

Vonalzó: kiemelni a lényeget, hogy szép, rendezett maradjon a szöveg, ne legyen tele kusza, göcsörtös vonalakkal. Az én szememnek legalábbis ez esik jobban.

Toll: szeresd a tollad, amivel írsz. Szeresd az érzést, ahogy hozzá ér a papírhoz, ahogy kanyarítod vele a betűket. Legyen szép színe, de ne túl színes, mert az elvonja a figyelmet. Én ezúttal pl. szövegkiemelőt sem használtam a tanuláshoz, mert a színkombinációk kigondolása elvitte a figyelmemet. 😀 A lényeg, hogy a tárgyak, amik körül vesznek boldogsággal töltsenek el és szívesen vedd őket a kezedbe, ezzel megteremtve a jó alaphangulatot.

Vázlatkártyák: Értsd, 4 ugyanakkora lapra osztok 1 db A/4-es lapot. Minden tételhez szoktam készíteni, s erre kerülnek a leglényegesebb pontok: évszámok, fogalmak, személyek, ki támadott meg kit az x háborúban, ki győzött, milyen megegyezéssel zárták le stb. Az a meglátásom, hogy az érdekes, kiegészítő információk sokkal jobban megragadnak, mint maga a lényeg, amit számon kérnek. Pl.: a vázlatkártyára kerül olyan tényszerű, fontos pont, mint “a berlini fal 1989. november 9-én omlott le”. Az, hogy “hatalmas tömeg gyűlt össze és elkezdték vésővel, kalapáccsal, puszta kézzel bontani a falat”…na erre tuti emlékszem, viszont a tanárnőt nem fogja annyira érdekelni, mint az évszám. A vázlatkártya segít kiragadni a lényeget és az ismétlésnél vezeti az agyunkat, hogy a kiemelt pontok köré, tarkításként használja csak az ehhez hasonló érdekességeket.

fca4fa6a-0a6f-402d-aa76-fb9430c1bf15

Iratrendező: A rendszerezés szerintem kulcsfontosságú. Nem kell túlzásba vinni, de jó, ha van legalább egy tételeknek szánt, végtelenül egyszerű mappánk. Így nem keverednek el a papírok. Az is sokat számít, hogy a szövegszerkesztőben, mennyire van átláthatóan tördelve a szöveg: pl. ráfér-e 1 oldalra egy tétel, lehetőleg ne csússzon át másik papírra, és hasonló apróságok nagyon meg tudják könnyíteni a folyamatot.

Zene: Szuper tanuláshoz szánt playlist-ek vannak mind Youtube-on, mind Spotify-on. Ha nehezedre esik teljes csendben tanulni, mint ahogy néha nekem is, akkor javaslom, hogy válogass kedvedre ezek közül. Egy tanácsom azonban még van ehhez: lehetőleg instrumentális zenét válassz, mert ha van énekelt szöveg, az más ingereket küld az agyadnak és arra fogsz oda figyelni a tételeid helyett. Persze mindenki másképp működik, de nekem ez a meglátásom. Ha pedig csak háttérzajra vágysz, ilyesmiből is rengeteget találhatsz az interneten: kávézó háttérzaj, játszótér háttérzaj, természeti háttérzaj…néhány linket a bejegyzés alján találhattok.

Mozgás: Amikor úgy érzed, semmi nem működik és képtelen vagy megtanulni még egy betűvel többet, akkor kell kimenni a lakásból/könyvtárból/kávézóból. Tenni egy sétát, elmenni futni, vagy egy táncos edzésre és olyan dolgokkal foglalkozni, amit szeretsz és örömet okoz. Lehet, úgy érzed, hogy ezzel időt veszítesz, de igazából csak a hatékonyságod fog nőni és frissebb fejjel, koncentráltabb állapotban, negyed annyi idő alatt megtanulod a problémás anyag részt, mint amikor órákig felette ültél és nem jutottál előre.

Kávé: Jó, ha van kéznél, de számomra sem a kávé sem pedig az energiaital nem tesznek csodákat, ha tanulásról van szó. Én minden nap iszom egy isteni bögre kávét, de nem a több koffein meg taurin fogják megtanulni helyettem, amit meg kell. Büszkén mondhatom, hogy sem a kávéadagomon nem kellett emelni, sem pedig az alvásidőmön nem kellett csökkenteni, az 1 hét alatt, amíg felkészültem a vizsgára. Ennek oka pedig nem más, mint a…

Jó időbeosztás: Sajnos nekem viszonylag sok idő kell, ahhoz, hogy minden bomba biztosan rögzüljön és úgy menjek el vizsgázni, hogy nincs bennem az alap vizsgadrukknál több félelem. Óriási szabadság az, amikor teljesen felkészülten mész be és nem kell azon imádkozni, hogy “jaj, nehogy kihúzzam  az xy tételt”. Félre ne értsetek: nem vagyok maximalista, nem tudok mindent ötösre. Közel sem. Azonban, mindenről van fogalmam és a tételvisszaadás kudarcát soha nem szeretném átélni. Ez motivál. Tehát, a lényeg az, hogy kezdjetek el időben tanulni. Hamar ki lehet számolni, mennyi idő kell: nekem 50 tételt kellett bevágnom, de mivel most hivatalosan 25 volt, ami “a” és “b” részre volt osztva, ezért 25-tel számoltam. Nekem egy napra háromnál több tételt beiktatni nem működőképes terv, ezért 8 nappal a vizsga előtt kezdtem a tanulást. Számolni kell azzal is, hogy az ismétlés egyre több időt fog elvenni, mivel minden nap, minden tételt legalább egyszer átnéztem és leírtam őket “tiszta lapra”. Ami az új papíron szerepel, az mehet a “megtanultam” kupacba. Nagy öröm látni, ahogy a kupac növekszik… A vizsga előtti nap már számomra sosem alkalmas új tétel megtanulására. Az már csak az ismétlésé és a leülepítésé. Nem is foglalkoztam annyit a tanulással ezen a napon, mint az előzőekben, mert úgy éreztem, kell egy kis tisztulása fejemben. Ezért kell mindig ismételni, nem maradhat minden egy napra, különben elúszunk.

Motiváció: Legtöbbször ez hiányzik a legjobban. Ritkán van az ember életében olyan dolog, amit annyira akar, hogy szemrebbenés nélkül megtesz mindent, ami az adott cél eléréséhez kell. Az EU keleti és balkáni bővítésének momentumait esetemben a-tól z-ig megtanulni nem tartozik feltétlenül a legvágyottabb céljaim közé, azonban szükséges és tudom, hogy tájokozottabb, rátermettebb emberré válhatok, ha tisztában vagyok a minket körülvevő politikai rendszer működésével. Ez mindenkivel szemben egyébként alapvető elvárás lenne. Én nemzetközi tanulmányok szakon tanulok és többször megkaptam már, hogy “jaaaj ez csak ilyen büfé-ruhatár szak”. Ilyenkor legszívesebben vissza vágnék, hogy ha így gondolod, gyere és tanuld meg mindezt helyettem, tarts előadást angolul, légy napra kész politikai, biztonságpolitikai témákban és légy szakértőhöz méltóan objektív 0-24 órában, akihez fordulhatnak véleményért, ha valami bizonytalan kimenetelű politikai esemény történik a  világban. Úgy gondolom, hogy az egyetemeken NINCS büfé-ruhatár szak. Minden a szervezésen és a színvonalon múlik. Ha szigorúan számon kérik a tudást és gyakorlati próbatételeken folyamatosan fejlesztik, ellenőrzik és javítják a szakmaiságot, akkor az eredmény csak jó lehet. Én nagyon szerencsés vagyok, mert szuper tanáraim, érdekes tárgyaim voltak és nagyon fel megy bennem a pumpa, ha valaki leszólja látatlanban mindazt, ami amúgy mind az intézmény, mind pedig a hallgatók részéről kő kemény munka árán érhető csak el. A másik pedig, hogy jó szakértőkre szükség van. Aki tisztességesen elvégez egy ilyen képzést, de legyen az akár szociológia, zeneelmélet és karvezetés, bölcsészettudomány, anglisztika-bármi sokak által indokolatlanul lekicsinylett szak-igenis hasznos tagjává válik a társadalomnak és igen, nagy eséllyel teljesen más foglalkozást fog majd űzni, mint amit tanult, de a személyes fejlődés megmarad. Azt nem lehet meg nem történtté tenni. Úgyhogy, nem és nem. Nem vagyunk büfé-ruhatár szak, kikérem magamnak. Izzadságos munka árán, szuper oktatókkal a hátunk mögött, értékes emberek vagyunk mind.

Türelem: Olvass tovább és látni fogod, miért… 😀

Nos, a kifakadásom után újra visszatérek a praktikussághoz és röviden leírom, hogy is néz ki egy tanulással eltöltött napom:

9:00 Elkezdek foglalkozni az első tétellel. Először csat átolvasom. Második olvasatnál kiemelem a lényeget. Harmadik olvasatnál kiírom a kulcsfontosságú pontokat a vázlatkártyára (ezen annyi infonak rajta kell lennie, ami legalább egy hármashoz elég). Negyedik olvasatra kezdek memorizálni. Felosztom a tételt-terjedelmétől függően 3-4-5 részre és ezután jön a seggelés. Ha egy részt megtanultam, jöhet a következő, de mindig az előzőek visszamondásával haladok csak tovább. Ha az egészen végig értem, fejből leírom egy üres lapra, amit megtanultam. Másnap újra vissza ismétlem, esetleg újra leírom.

10:00-10:15 Kis social media szünet.

12:00 Jöhet a második tétel. A menet ugyanaz, mint az elsőnél.

13:00-15:00 Hosszabb szünet, ebéd, esetleg egy séta vagy megnézek egy részt az aktuális kedvenc sorozatomból. Ez az időszak nekem amúgy is totál holt-idő. Ilyenkor teljesen a béka popója alatt van a koncentrációs képességem.

15:00-16:00 Második tétel folytatása, befelyezése.

16:00-16:30 Social media szünet

16:30 Harmadik tétel

19:00 Gyors ismétlés, ha még van erő hozzá

20:00 Tanulás vége, vacsi, lazítás

Nagyon remélem, hogy tudtam segíteni Nektek ezzel a jó hosszúra sikerült bejegyzéssel. Nagyon friss nekem ez a vizsga-élmény és tudom, milyen kiszolgáltatott és kényelmetlen helyzet egy szóbeli számonkérés. Csak saját magunk tudjuk felépíteni az önbizalmunkat annyira, hogy sérthetetlenek legyünk. Jó tanulást és kitartást kívánok mindenkinek, minden szakon! 🙂

#youworthit !

Puszik és ölelés,

Fatimapanka

d1661f2a-30b2-4cee-978b-e482d875748d

Háttér zene: https://www.youtube.com/watch?v=nb9x_8pgl4Q

Háttér zaj: https://www.youtube.com/watch?v=BOdLmxy06H0