Specialty kávézók itthon és a világ körül: #1 POC, Vienna

Drága Fatimapankások,

Örülök, hogy újra itt vagyok és írhatok Nektek! Annak ellenére, hogy az időm priorizálása legtöbbször csak rajtam múlik, ez az online kis napló valahogy mindig háttérbe kerül. Mivel nagyon fontos számomra, hogy itt is legyen egy kis “mozgás” és gyakoroljam az írást, úgy döntöttem, hogy indítok egy új bejegyzés sorozatot, még pedig egy olyan témában, ami rendkívül közel áll hozzám. Úgy érzem, ha sorozatban gondolkodom, sikerülni fog gyakoribbá tenni a blogos megosztásokat, amelyet a témaválasztás méginkább motivál és előre lendít, ugyanis a kávézásról lesz szó. Ezen belül is a specialty kávézókról és az ott tapasztalt élményeimről. Felfoghatjuk ezt egy “review” sorozatként is, azonban én kizárólag a pozitív élményeimet szeretném felsorakoztatni itt. Persze igyekszem objektív lenni, az őszinteség pedig adott, de a sorozat célja nem az, hogy lehúzó, mocskolódó kritikákat fogalmazzak meg bizonyos helyekről úgy, hogy sok szakmai fogalmam nincs is a témáról. Ha valahol iszom egy pohár “finomat” és úgy érzem, hogy “na, ide visszatérek még”, akkor arról a helyről olvasni fogtok. Egyszerűen csak szeretem a kávét, a kávézás élményét, szeánszát, rituáléját, a kortyolás után következő néhány másodperces semmibe révedést, a bögrébekapaszkodást, a fantasztikus ízeket és mivel magával ragadt az újhullámos kávékultúra, érzem magamban a késztetést, hogy másoknak is megmutassam: van élet a “hosszúkávétejjelcukorral” jelenségen túl…

Lehet, hogy érdemesebb lett volna úgy kezdenem kávézós élményeim nagy fejezetét, hogy leírom nektek, amit a specialty kávéról tudok. Ezt meg fogom tenni ígérem, de nem most. Azért nem most, mert három nappal ezelőtt, nevezetesen Valentin napon, ami egyben imádott férjem születésnapja is, felfedeztünk egy hihetetlenül különleges kávézót Bécsben. Rólunk tudni kell, hogy bárhova megyünk, az első dolgunk, hogy a Google maps útvesztőjében előre feltérképezzük, melyik harmadik hullámos kávézó(k)ba látogatunk majd el utunk során. Ez számunkra a turistáskodás szerves része. Azért is szeretjük felfedezni a helyi specialty világot, mert szinte mindig nyitott, közvetlen és kávészerető emberekkel találkozunk, akikkel a közös téma-a kávé-azonnal adott, viszont egy teljesen új közeget, kultúrát ismerhetünk meg miközben összeköt minket ez a hétköznapi ital. A lényeg tehát, hogy szerdán, ebben az imádnivaló kis kávézóban kötöttünk ki, hogy a délutáni koffeinadagot egy finom “ÁFA kombó” formájában vigyük be a testünkbe. (ÁFA kombó, azaz Ádám + Fati kombó=1-1 szimpla eszpresszó és 1 adag filter kávé elfelezve) Annyira jól éreztük magunkban ebben az eldugott kis kávézóban, hogy igazából az ott töltött percek alatt fogalmazódott meg bennem és vált teljesen bizonyossá, hogy ezt a sorozatot el szeretném indítani.

Ha Budapestet és Bécset összevetjük specialty kávézók tekintetében, az előbbi vitathatatlanul telítettebb, mint Bécs. Az osztrák fővárosban is rá lehet bukkanni azonban nagyon hangulatos, harmadik hullámos helyekre, ha bepötyögjük a kulcsszavakat Google barátunk keresőmezőjébe. Négy, öt olyan beülős kávéházat is találtam, ami szimptikusnak tűnt, mivel azonban Ádám szülinapját (is) ünnepeltük aznap, szerettem volna olyan helyet választani, ami emlékezetessé teszi az alkalmat. Így döntöttem tehát látatlanban a POC (People On Caffeine) mellett.

B4FDB019-9698-46B1-9048-A4A8C49FE0EF

Ez a hárombetűs névválasztás elsőre titokzatosnak tűnhet, ami azért jó, mert én személy szerint azonnal tudni akartam, hogy mit takar. Zseniálisnak találom, hogy a névválasztás már önmagában kiváncsiságot kelt az érdeklődőben és ezzel tovább a gondolataiban tartja a kávézót. A mindennapi szóhasználatot megkönnyíti a rövidítés, a mögötte álló jelentés viszont az egyszerűségétől válik frappánssá. Itt egyébként fel is hívnám a figyelmet az első dologra, ami számomra vonzóvá tesz egy kávézót: ez pedig az, hogy mennyire tudom kötni a saját személyiségemet, a saját énemet az adott helyszín nevéhez. Mennyire érzem azt közelinek magamhoz. Ha tetszik a név, nagyobb az esélye, hogy meg is látogatom az adott helyszínt. A People On Caffeine elnevezés gyorsan segít eldönteni, hogy mi beletartozunk-e egy bizonyos embercsoportba (nevezetesen a kávézók, mondjuk ki egyenesen és őszintén: koffeinfüggők, de sokkal inkább kávészerelmesek csoportjába). Ha a válaszunk igen, kis is alakult az első kötelék a kávézó és a vendég között.

A következő szempont, ami talán a legfontosabb (ha a minőségi kávét alapvetőnek vesszük) az a helyszín. Persze van, hogy a programunk másfelé visz és egyszerűen nem esik útba egy kávézós megálló, de a kézenfekvő elhelyezkedés, a könnyű megközelíthetőség kétségtelenül az alapelvárások közé sorolhatók. A POC pár perc sétára található a bécsi Rathaus-tól. Tömegközlekedéssel és autóval is könnyen elérhető, azt azonban meg kell említenem, hogy parkolóhelyet találni nem egyszerű… Ha tehetjük, feltétlenül válasszuk a tömegközlekedést! Előzetes tájékozódásom révén tudtam hogy egy olyan épületet keresünk, ami cseppet sem néz ki úgy, mint egy kávézó. A POC ugyanis egy templom oldalában található, konkrétan a templom épületének egy mellékszárnyában. Eddig talán ez volt a valaha látott legvalószínűtlenebb helyszín, ahol kávégépet láttam, de nagyon érdekelt, hogy mit sikerült kihozni egy ilyen szokatlan terepből.  

64318BDE-4DE7-4BC3-8237-B2DF9ECA1FFF

Amikor beléptünk, mindkettőnknek az az érzése támadt, mintha egy olyan helyen járnánk, ami “majd egyszer kávézó lesz”. Befejezetlenség-érzésem volt, de ehhez nem társult semmiféle kellemetlen gondolat. Úgy alkotott módfelett családias, véletlenszerűen igényes és egyszerű harmóniát ez a kb. 30 négyzetméternyi terület, hogy semmi nem volt kimondottan élére állítva, mégis mindennek meg volt a helye, s csak olyan dolgokat láttam magam körül, amelyek valóban kávézóba valók. Egy kicsit talán a kaotikus és az eklektikus szavakkal is lehetne jellemezni a helyszín belső elrendezését, de az összkép mégis kiegyensúlyozottságot és “ezt szándékosan akartuk így” jelleget képviselt. Összesen kb. 15 ülőhely lett kialakítva a bejárat és a pult között, így két másik asztaltársaság mellett mi is kényelmesen elhelyezkedhettünk, s még így is maradt szabad asztal a később érkezőknek.

86FE6D81-BF33-4106-A07E-2F68360523ED

Amikor már kicsit befogadtuk, megéreztük a helyszín hangulatát, koncentrálhattunk a következő rettentő lényeges szempontra: a személyes interakcióra. Alapvetően nagy mosollyal és óriási nyitottsággal, boldogsággal szoktam érkezni az ilyen helyekre, ami nem tudom, hogy kívülről milyen benyomást kelthet, de nehezen tudnám leplezni a kávézás előtti-szinte gyermeki-izgatottságomat. A POC esetében ez a tényező nem hagyott kívánnivalót maga után. Robert, a tulajdonos és barista tökéletesen képes felmérni, hogy egy adott helyzetben miről és mennyir érdemes beszélni a vendéggel. Én személy szerint élvezem a specialty kávézók dolgozóira jellemző barátságos közvetlenséget és valamilyen szinten el is várom, hogy-ha nem is kezdeményeznek velem párbeszédet-az esetlegesen felmerülő kérdéseimre készséges és kimerítő választ kapjak. A legjobb reklám számomra az, ha látom, hogy a pult mögött álló személy élvezi, amit csinál és a munkája a szerelme. Nem akarom túlidealizálni a dolgot, mert mindenkinek lehet rossz napja és a vendég is lehet “rosszkor rossz helyen”, de legtöbbször nagyon is látszik, hogy a barista “csak a munkáját végzi” kávé készítés közben vagy önmegvalósít is. Nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor kiderül: én lelkes laikusként többet tudok arról, mitől lesz jó az eszpresszó, mint az, aki készíti…

Itt azonban csupa pozitív élmény ért minket, miközbe Roberttel beszélgettünk. Hamar megtaláltuk vele a közös hangot és értékelte az érdeklődésünket. Elmesélte, hogy kétféle kávéból dolgozik: egy olasz pörkölésűből (sötétebbre pörkölt) és egy világos pörkölésűből (mint a specialty kávék többsége), mert az osztrák közönség még mindig igényli a megszokott ízeket. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy igyekszik kielégíteni a változó igényeket, miközben úttörőként ismerteti meg az emberekkel az újhullámos kávézás élményét. Lehet, hogy valaki olaszos eszpresszót kér első pár alkalommal, de a vendég és a barista között kialakult bizalom segít abban, hogy a kávészerető merjen később kísérletezni az újdonságokkal.

Mi természetesen a világos pörkölés mellett döntöttünk, ami ezúttal egy columbiai kávé volt a COLONNA COFFEE “Discovery” sorozatából, melyben olyan kávék találhatók, amelyek feldolgozása sokkal kifejezőbb ízjegyek megjelenését teszi lehetővé. Ezúttal olyan érzést generált a számban ez a finomság, mintha mandarin héjba haraptam volna. Emellett természetesen ott lebegett az enyhén karamellás, kávés íz is, de főleg a filter esetében folyamatosan a mandarin édes citrusossága dominált. Az eszpresszó kiegyensúlyozottsága igazán élvezetessé tette ezt a pár korty, koncentrált kávécsodát: sem túl savanykás, sem pedig túl kesernyés, de annál inkább gyümölcsös, üde és világos.

77133336-BAAA-4FCF-BE9C-C373082CF7C6

Sütit nem ettünk,  viszont kétféle édesség is figyelt a tortaállványokon, s ínycsiklandóan néztek ki. Ha kávézni megyünk, nem szeretjük süteménnyel elvonni az ízlelőbimbóink figyelmét, s mióta vegán életmódot folytatunk, legtöbbször nincs is erre lehetőségünk az édességek klasszikus összetevői miatt. Ez persze nem panasz. Ettől még egy kávézó nem jobb vagy rosszabb, főleg ha a kávé ennyire finom! Volt sok más dolog, ami nagyon szimpatikussá tette a POC-ben töltött fél órát: a bögrék kuckósak és csodás kékek voltak, a falra akasztott fotókról pedig egyszerűen nem bírtam levenni a szememet. Ha Bécsben jártok, feltétlenül látogassatok el ebbe a különleges kávézóba. És igen, bármennyire is fura, AZON az ajtón kell bemenni…

79464C7F-FE21-461A-95F3-9EB3FB02FA71

Legyen csodás hétvégétek!

fatimapanka

POC: https://www.facebook.com/poccafe/

Colonna Coffee: https://colonnacoffee.com/products/beans-discovery

Almás sütőtök krémleves-Vegán napló #2

Szép szombat délutánt Drágák!

Íme egy újabb recepttel egybe kötött vegán napló. Már most érzem, hogy kicsit ömlengősre fog sikerülni, de mit tehet az ember…néha ilyen a hangulatom. Éreztétek már azt, hogy valamire nagyon rátaláltatok? Legyen az egy tárgy, egy filozófiai irányzat vagy csak egy ember véleménye, esetleg mozgásforma…legyen az bármi, volt már olyan, hogy úgy éreztétek, megtaláltátok a helyeteket? Én pontosan ezt érzem a vegánná válással kapcsolatban. Minden egyes nappal erősebb lesz bennem az érzés, hogy ez az én életformám. Jól esik minden egyes falat, amit abban a tudatban emelek a számhoz, hogy nem okoztam szenvedést vele másnak. Tudom, ez elég spirituális maszlagnak hangzik, de elvégre ez egy napló, amiben őszintén rögzítem az érzéseimet és ez az igazság. Tegnap este főzés közben néztem egy videót arról, hogy a halal húsfeldolgozókban milyen módszerekkel ölik meg az állatokat. Egy bárányka került sorra, akit először elkábítottak, miközben az elkövető valamiféle imát mormolt felette. Az egész egyszerre volt megható és tragikus, de leginkább megdöbbentő: az emberi meggyőződés mindig felül írja a tényt, hogy az állat sorsa egy és ugyanaz a végén. Elpusztul. Mindegy, hogy imát mormolnak-e felette vagy rituálék nélkül vágják el a torkát. Végzete tragédiáján nem változtat az odáig vezető út. Éppen zabtejszínes gombapaprikást készítettem, amikor a videó láttán (amiből szándékosan kihagyták a véres részeket) elkezdtem zokogni. Nehéz volt nézni, ahogy a bárány szinte tudta, hogy valami rossz helyre viszik és küzd ellene, de esélye sincs, mert senki nem veszi figyelembe, hogy az ő élete is számít és NEM értünk van, hanem velünk együtt létezik ezen a földön. Ezek után természetesen még erősebbé vált bennem a meggyőződés, hogy soha többé nem szeretnék része lenni ennek a mindennapos borzalomnak.

Ne legyen bűntudatod. Ezt nem azért írtam le, mert “mindenki rossz, aki húst eszik”. Dehogy. Viszont a rengeteg tájékozódás révén jobban beleláttam, mi miért és hogyan történik az állatokkal, akiket ételként kezelünk és használati tárgyként adunk-veszünk és nem tudok részese lenni ennek a halálos körforgásnak, mert nem jó sem a lelkemnek, nem jó a környezetnek, de még csak az egészségünket sem támogatja.

Visszaolvasva a szavaimat…el sem hiszem, hogy így alakult tovább a személyiségem, de mérhetetlenül boldog vagyok, amiért itt kötöttem ki. Egyre többet kísérletezek izgalmas összetevőkkel, mint például a sörélesztő (nutritional yeast) és sorra érnek a sikerélmények a konyhában, ami szintén égi jel számomra, hogy amit csinálok az jó irány. Igyekszem átalakítani a már meglévő receptjeimet vegán-barát verziókat kreálva. A mai is egy ilyen próbálkozás, de még rengeteg ötlet merült fel bennem főzés közben, amellyel fel lehet dobni ezt a csodás levest, ami az ősz csúcsa. Nézzük is, mi kell hozzá. 🙂

Hozzávalók

1/2 sütőtök (kimagozva, meghámozva, felkockázva)

1 szál sárgarépa (meghámozva, felkockázva)

1 nagyobb fej burgonya (meghámozva, felkockázva)

1 alma (felkockázva)

1 fej fehér hagyma vagy vöröshagyma (meghámozva, apróra vágva)

2 ek. napraforgó olaj

1 tk. fahéj

2 tk. himalájai kristálysó

1 csapott tk. fehérbors

víz

Elkészítés

Ha megtisztítottuk, meghámoztuk és feldaraboltuk a zöldségeket, fogjunk egy nagy lábast és hevítsük fel benne a napraforgó olajat. A forró olajon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát és kevergetés mellett pirítsuk aranybarnára.

Ha a hagyma megbarnult, adjuk hozzá a zöldségeket és az almát. 10-15 percig magas hőfokon pirítsuk meg őket és időnként keverjük át, nehogy leégjenek.

Amikor a zöldségek is szépen lebarnultak, adjuk hozzá a fűszereket: sót, borsot és fahéjat. Pirítsuk 1-2 percig ezekkel együtt.

Öntsük fel az edényt annyi vízzel, ami éppen elfedi a zöldségeket és közepes hőfokon, fedő alatt főzzünk mindent puhára. Egy villával tudjuk ellenőrizni, hogy mennyire puhák a zöldségek. Amikor szinte szétmállanak a villa fogai között, akkor jó.

Ha elkészült, vegyük le a tűzről és egy turmixgép vagy kézi botmixer segítségével turmixoljuk krémesre az egészet.

Tálaláskor dekoráljuk tökmagolajjal és/vagy pirított tökmaggal.

Remélem, kipróbáljátok ezt az isteni receptet. Küldjetek róla képet, kiváncsi vagyok hogy sikerült! 🙂

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Csokis, diós, óriás kekszek

Drága Fatimapankások,

Ismét itt vagyok egy bejegyzéssel. Mivel az egész hetem a sütés jegyében telt, így nem tudtam megállni, hogy a jelenlegi kedvenc sütim receptjét ne osszam meg veletek. Mielőtt azonban belekezdenék, leírom azt is, mire fel sütkörésztem ennyit az elmúlt pár napban.

Egyik alkalommal, mikor fodrásznál voltam, fültanúja lehettem egy beszélgetésnek, mely a fodrászom és egy számomra ismeretlen hölgy között zajlott. Már előtte is láttam Ákos fodrászatában azt a bizonyos “Kölyökmentők” feliratú dobozkát, de sosem gondolkodtam el igazán, mit is jelenthet a munkájuk. Tudtam, hogy állatkákkal kapcsoltatos jótékony tevékenységet végeznek, de ebben ki is merült tájékozottságom a témával kapcsolatban. Belecsöppenve a két ember beszélgetésébe döbbentem csak rá, hogy a Kölyökmentők magukra hagyott, mostoha körülmények közé került kölyök kutyákat mentenek meg a haláltól. Sokszor vérfagyasztó helyzetekből mentik ki az ebeket, s olyan állapotban kerülnek az önkéntesekhez, mely szinte kilátástalan és az életbenmaradás nagyon halvány szikráját hordja csak magában. A Kölyökmentők ebbe az apró, picike reménysugárba kapaszkodnak bele, mikor magukhoz veszik a kiskutyákat és vigyáznak rájuk, gondozzák őket, míg egy remélhetőleg lelkiismeretes, csupaszív gazdira nem találnak. Ákos-a fodrászom-már régóta fontolgatta, mivel is lehetne kicsit felkelteni az emberek figyelmét, hogy a dobozka ne csak ott árválkodjon magában a kanapé mellett, hanem meg is teljen fém és papírpénzzel, amiből kutyatápot és más szükséges ellátmányt tudnának vásárolni a Kölyökmentők. Nem illik hallgatózni, tudom, de nem tudtam nem meghallani, amiről beszélgettek és közbe is szóltam, hiszen ha valamit bármikor, bárkinek, szívesen megteszek az a süteménysütés. A legtöbb ember szereti a sütit és gondoltam, ha az adományozók kapnának valami finomat az adomány fejében, növelhetnénk a gyűjtődoboz tartalmát. Ákos nagyon megörült az ötletnek és a Kölyökmentők is hálásan fogadták a befolyt adományokat. Számomra pedig csupa élvezet volt elkészíteni a finomságokat. 🙂

A tavaszi, jótékony süti-akció fénypontja számomra a csokis-diós keksz volt, ami az amerikai “chocolate chip cookie” kissé felturbózott, óriás változata. Az amerikai kekszekre is jellemző, hogy szélesre szétterülő, majdnem tenyérni finomságok, s számomra pontosan ez teszi különlegessé és vonzóvá. Ez a keksz belül puha, de a széle ropogós, a benne lévő dió pedig csak még roppanósabbá teszi. Nézzük hát a receptet…

Hozzávalók

230 g puha vaj

300 g kristálycukor

2 tojás

2 tk. vanília kivonat

300 g finomliszt

1/2 tk. só

1 tk. szódabikarbóna

100 g durvára vágott dió

200 g jó minőségű tejcsokoládé durvára aprítva

Elkészítés

  1. A sütőt melegítsd elő 180 Celsius fokra és bélelj ki egy tepsit sütőpapírral.
  2. Egy közepes méretű tálban keverd össze a finomlisztet, szódabikarbónát és sót, tedd félre.
  3. Egy elektromos mixer segítségével keverd puhára a vajat a cukorral. Várd meg, míg kifehéredik. Ha robotgép segítségével dolgozol, közepes vagy magas sebességen keverd kb. 1,5-2 percen keresztül.
  4. A vajas, cukros keverékhez egyenként add hozzá a tojásokat, majd a vanília kivonatot, s keverd, míg minden elvegyül. Ekkor kissé lazább lesz a keverék.
  5. Öntsd a lisztes keveréket a vajas masszához és alacsony sebességen keverd fél percig. Majd kb. félúton add hozzá a diót és a csokoládét, s keverd újra közepes sebességen, míg minden egynemű nem lesz és a csokoládé, illetve diódarabkák egyenletesen el nem keveredtek a tésztában.
  6. Ha a tészta túl lágy, s amennyiben szükségesnek látod, borítsd az egészet egy kisebb tálba, fedd lefrissentartó fóliával egy  pihentesd hűtőben 15-30 percig, hogy könnyebben formázható tésztát kapj.
  7. Ezután egy evőkanál vagy fagyikanál segítségével adagolj ki egyenlő “labdácskákat” a tepsire. Hagyj bőven helyet közöttűk, nehogy a sülés közben összeérjenek, s összeragadjanak. Süsd a kekszeket 15-16 percig, majd hagyd őket teljesen kihűlni. A sütőből kivéve rendkívól érzékenyek, sérülékenyek. A hűlés során fognak megdermedni, de nem száradnak ki. Pontosan emiatt lesz olyan finom, mert belül puha, kívül roppanós marad. 🙂

Remélem, ízleni fog ez a recept és kipróbáljátok majd. Ne menjetek el ti sem az állatokat védő szervezetek, egyesületek, helyi kezdeményezések mellet szó nélkül. Segítsétek őket, ha csak egy pár forinttal is.

Szép hétvégét!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Pöttyök és nőies elegancia

Fotók: Zergi Bori

Sziasztok Én Drágáim! 🙂

Bekuckóztam magam az egyik kedvenc pesti kávézómba, ugyanis kint kibírhatatlanul zord, esős, néhol havas s mindemellett fagypontközeli körülmények uralkodnak. Pár napja még illatozó orgonacsokrokkal a kezemben sétálgattam a Balaton parti langymelegben, most meg a hidegtől elgémberedett ujjakkal próbálkozom a pulóverem kényelmébe burkolózva begépelni ezeket a sorokat. Olyan érzésem van, mintha a tavasz egy indokolatlanul rövid, de annál boldogabb álom lett volna csupán, s a nyár teljes kihagyásával újra a tél legmélyebb bugyraiban találtam volna magam.

Általában igyekszem pozitívan hozzáállni a “rossz” időhöz is, de már annyira beleéltem magam a napsütés okozta jókedvbe, a tavaszi ruhák könnyedtségéből fakadó önfeledtségbe, hogy most magamban toporzékolok, mint egy kislány, akinek elvették a kdvenc játékbabáját. Szerencsére itt a blog, hogy ezt valahova leírhassam és ilyenkor meglepő módon sokkal szívesebben ülök le kiönteni a lelkem, mint melegben, amikor állandó mehetnékem van.

A mai bejegyzés a kedvenc tavaszi ruhámról szól. Bátran kijelenthetem, hogy ez “A Kedvenc”, mert a szezonban már többször is belebújtam és minden egyes alkalommal teljesen otthon éreztem magam a fekete pöttyök társaságában. Sokszor mondtam már Ádámnak, hogy néha úgy érzem, rossz helyre és rossz évszázadba születtem bele. A 40-es, 50-es, 60-as évek Amerikájának stílusa közelebb áll hozzám bármilyen más idejű, stílusú divatnál. A nőies szabású ruhák, színek és apró minták mind-mind a szívem csücskei és nem tudok betelni velük. Romantikus, de nem túl kihívó, lányosan játékos, de nem kislányos…ezek a szavak jutnak eszembe, ha jellemeznem kellene ezt a divatirányt. Ebben a cudar időben pedig áhítozva görgetem végig a fotókat, melyeket Bori készített rólam és pöttyös barátőmről egy szeles, de meleg, szombathelyi délutánon. Remélem, hamarosan újra felölthetem ezt a szépséget és már harisnyát sem kell húznom.

_MG_5387

Ez az a szett, ami tökéletes bármilyen kicsit kiöltőzősebb eseményre, de egy beülős randihoz is illik. Érdekes módon, amikor azt mondják, hogy “church outfits”, azaz “templomi szettek”, hasonló ruhák bukkannak fel a keresőben. Az Egyesült Államokban a templombajárást egy külön divatág jellemzi, ami talán a legközelebb áll az általam annyira kedvelt 40-es évekhez. Tetszik, hogy megadjk a módját a vasárnapi és ünepi szertartásoknak. Átgondolt, szép külsővel lelkileg is könnyebb jelen lenni az ilyen eseményeken.

_MG_5403_MG_5405

Amikor azt gondolnánk, hogy a ruha nem rejt meglepetéseket, megakad a szemünk ezen a hátsó V-kivágáson. Nem túl mély, de mégis sokat sejtető. Csak áradozni tudok, de tényleg.

_MG_5433

Ruha és cipő: H&M / Táska: Mango

Szeretem az ilyen bejegyzéseket, remélem, nektek is tetszett. Köszönöm, hogy itt vagytok, köszönöm, hogy olvastok!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Nincs Húsvét kalács nélkül

Sziasztok Drágáim! 🙂

Alig várom, hogy jöjjön az ünnep. Boldoggá tesz, hogy egy nappal többet tölthetek a családommal és barátokkal, mint az előző években, hiszen a Nagypéntek is munkaszüneti nappá vált. Őszintén remélem, hogy sok napsütéssel és kellemes időjárással leszünk megáldva ebben a pár napban… Kirándulást, evést-ivást, családi találkozókat tervezünk, így megkoronázná az önfeledt perceket, ha mindezt igazi, tavaszhoz méltó langymelegben tehetnénk.

Ahogy múlik az idő, egyre jobban kezd érdekelni a különböző keresztény és más vallásokhoz kötődő ünnepek háttere. Egészen kicsi koromtól fogva jártunk templomba és vált számomra a szakrális szertartás az ünnep emelkedett hangulatának nélkülözhetetlen részévé. Nem ültünk úgy asztalhoz, hogy a Húsvétkor hagyományosan asztalra kerülő menü ne került volna a templom oltára elé és ne lett volna megszentelve. Valahogy az íze is más a “szentüttnek”, ahogy a nagypapám szokta mondani.

Az élményt már csak a házilag megfestett tojások és a saját kezünk által elkészített kalács fokozhatja tovább. Ennek megvalósítása pedig nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. 🙂 A mai bejegyzésben egy isteni, foszlós, arany-tetejű kalács receptet szeretnék megosztani veletek.

Hozzávalók

500 g finomliszt

100 g rétesliszt

15 g só

120 g cukor

50 g friss élesztő

60 g vaj

300 ml zsíros tej

2 ek. napraforgó olaj

2 tojássárgája

1 teljes tojás és 1/2 dl tej  kalácsok kenéséhez

1 ek. olaj és 1 tk. finomliszt a kelesztéshez használt tál kikenéséhez

Lépések

  1. A finomlisztet, réteslisztet és sót keverd össze egy tálban, tedd félre.
  2. Különíts el kb. 1,5 dl tejet egy nagyobb pohárban, adj hozzá 1 teáskanál cukrot és langyosítsd meg, majd morzsold bele az élesztőt, ezt is tedd félre, míg kb. 5-10 perc alatt, magasra fel nem fut. Az élesztőt a tej langyos hőmérséklete és a cukor aktiválják, ezért kell nagyon ügyelni arra, hogy se túl meleg, sem pedig túl hideg ne legyen. Ha túl meleg, az élesztő elpusztul, ha túl hideg, nem tud aktiválódni.
  3. A maradék langyos tejben keverd el a vajat. Ha szeretnéd, meg is olvaszthatod, a lényeg, hogy eggyé váljon a tejjel.
  4. Egy robotgép keverőtáljába öntsd bele a vajas tejet, a felfutott élesztőt, add hozzá a tojások sárgáját és az olajat. Keverd robotgéppel fél percig.
  5. Add hozzá a cukrot és a lisztes keverék 1/3-át is. Alacsony sebességen keverd össze a hozzávalókat egy percig.
  6. Ezután add hozzá a liszt további 1/3 részét és ne felejtsd lekaparni a keverőtál oldalára ragadt lisztet sem! Dagaszd 1-2 percig, majd add hozzá az utolsó adag lisztet és újra távolítsd el az edényre ragadt lisztet. Dagaszd közepes sebességen 2 percig a tésztát, míg sima, de nyúlós, ragacsos nem lesz. Akkor jó, ha még kissé ragad, de már összeállt. Ne félj attól, hogy túl lágy lett, ezen a ponton ilyennek kell lennie. 🙂
  7. Borítsd a tésztát egy olajozott, lisztezett tálba, fedd le frissentartó fóliával és meleg helyen hagyd kelni 60 percen keresztül. (A mikró jó hely a kelesztéshez.)
  8. A megkelt tésztát borítsd ki egy belisztezett deszkára, gyúrd át gyors  mozdulatokkal és oszd két egyenlő részre.
  9. Két kalácsot készítünk, mindkettőt hármas fonással. A kettéválasztott tészta egyik felét oszd három egyenlő részre. Minden harmadot gyúrj át és sodorj belőlük egyenlő méretű “hurkákat”. A hurkákat helyezd sütőpapírral kibélelt tepsire, rögzítsd őket egy ponton, hogy háromfelé ágazzanak és fond őket össze. Ismételd meg a folyamatot a tészta másik felével is.
  10. Keverj össze egy tojást és tejet, kissé verd fel s kend meg az összefont kalácsok tetejét. Hagyd őket kelni további 30-40 percig (melegítsd elő a sütőt 30-40 fokra, kapcsold ki és így helyezd be a kalácsokat, hogy hamarabb megkeljenek).
  11. Kend le őket újra és süsd őket 20-25 percen keresztül 180 Celsius fokra előmelegített sütőben. Akkor jó, ha szép aranybarnára sültek.

Remélem, ízleni fog ez a finomság és még szebbé varázsolja majd az ünnepet! Köszönöm, hogy velem vagytok!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

PaulMoise sminkeket teszteltem

Drága Fatimapankások!

Elhatároztam, hogy nem hanyagolom el a blogot, hiszen az egész “alkotói” jelenlétem innen indult. Ez az én kis buborékom, ahol hátradőlve, elgondolkodva fogalmazhatom meg sokkal finomabb részletességgel, ami éppen a fejemben jár. Félre ne értsetek, imádok videókat készíteni, ez kétségtelenül az új szenvedélyemmé vált, de az írás mindig nagyon különleges volt számomra, mert sokkal nagyobb szabadságom és több időm van egy-egy mondat szerkezetének, tartalmának megformálásra. Egy szó, mint száz: szeretek írni és igyekszem minél gyakrabban élni a lehetőséggel, melyet a blogom kínál.

Mindig szeretek egy bejegyzés formájában megemlékezni az életemben történt jelentős eseményekről. Amikor a PaulMoise nevű sminkmárka megkeresett, hogy szívesen látnának tőlem egy videót a termékeikről, akkor tudtam, hogy újabb mérföldkőhöz érkeztem el videózós/blogolós tevékenykedésem során. Sokat gondolkodtam arról, milyen lehet a tízezres, százezres, akár milliós nagyságrendű követettséggel rendelkező bloggerek/Youtube sztárok élete, hiszen tisztán látszik, hogy a kisebb-nagyobb márkák marketingtervének szerves részét képezi a feljebb említett közéleti személyiségekkel való együttműködés. Hazudnék ha azt mondanám, hogy sosem képzeltem bele magam az ő helyükbe, mert én úgy hiszem, hogy álmaink vizualizálása nagyon is elősegíti azok realizálását. Amikor szembesültem ezzel a kedves megkereséssel, tudtam, hogy a képzelősdi működik, nem beszélve arról, hogy “munkám” gyümölcsének tudhatom be, azt, hogy engem elég hiteles és kellemes személyiségnek látnak. Nem csoda tehát, hogy miután szépen utána néztem annak, hogy mit is kell tudni a PaulMoise-ról, igent mondtam és 2 nap múlva már a kezemben is volt a gondosan összeállítótt csomagocska.

D4BA18CD-3643-45CE-8B76-82A0FE62437D

Több napig próbálgattam a termékeket mielőtt elkészítettem a videót és ezt a bejegyzést is, hiszen youtuber-ként és életmód bloggerként egyfajta tesztalany is vagyok, aki kipróbálja az újdonságokat, akitől mások értesülhetnek a legújabb trendekről. Számomra nagyon fontos, hogy jó minőségű, megbízható és kíméletes termékeket használjak, melyeket szívesen ajánlok másoknak, így feltétlenül szerettem volna időt adni magamnak arra, hogy a véleményemet valós tapasztalataim alakítsák. Életem első bloggerként kapott sminkcsomagjában egy alapozó, egy púder, egy arcpír és matt szájfény rejtőzött. Ha kíváncsiak vagytok a “fatiteszt” (LOL 😀 ezentúl így fogom hívni a tesztelős bejegyzéseket) eredményeire, akkor olvassatok tovább!

1. PaulMoise High Definition Foundation

Könnyű, krémes állagú alapozó, mely előnyös a nyár közeledtével, hiszen nem nehezíti el az arcot. Beauty blender segítségével vittem fel a bőrömre és 90%-ban elfedte még a sötét hegeket is az arcomon. Korrektorral mindenképpen rá kell segítenem-normál esetben is-a bőröm tökéletesítésére, de összességében kényelmes viseletnek bizonyult ez a termék, melyet “light beige” árnyalatban próbáltam ki.

9F6A4460-9A97-440C-BE01-78DFA307101A

2. PaulMoise Loose Powder

Nagyon finom szemcséjű púder, mely hasonló könnyedtséggel viselkedik az arcon, mint az alapozó. Csak annyira nyújt matt hatást, amennyire az még természetes. A klasszikus, pamacsos csomagolásért annyira nem rajongok, de ha úton vagyunk, még praktikus is lehet. A hétköznapokban én inkább az ecset használatát preferálom, de a teszt során kizárólag a pamacsot használtam és elégedetten jelenthetem ki, hogy nem maszatol, egyenletesen el lehet oszlatni vele a púdert. Ebből a termékből szintén a “light beige” árnyalatot használtam.

3. PaulMoise Blush Baby Doll

A négy termék közül talán ez az arcpír a kedvencem. Valószerűtlenül rózsaszín árnyalatról van szó, s kissé félve ragadtam ecsetet, hiszen a nagyon élénk színek nem mindig összeegyeztethetők az arcommal és a természetes színeimmel. A titok ebben az esetben a megfelelő ideig való satírozáson van. Ezzel a folyamattal tökéletesen eltüntethető a szín harsánysága, azonban karaktere megmarad. Az is nagyon fontos, hogy arcunk melyik részére visszük fel a pirosítót,  hisz senki sem szeretne cirkuszi bohóc módjára kinézni, így érdemes a tükör előtt mosolygós technikát alkalmazva a mosolytól keletkező kis hupnikra fókuszálni a pirósítot, ennek eldolgozását is inkább hosszanti, mint körkörös mozdulatokkal végezve. A Baby Doll pirosító természetes, szélfútta hatást kölcsönöz a bőrnek, mely tökéletesen illik a tavaszi lágysághoz.

4. PaulMoise Matte Lipgloss

Imádom a matt rúzsokat. Van is néhány, azonban matt szájfényt még sosem próbáltam. A téli időszakban rendkívül sokszor kicserepesedik a szám és olyan ápolatlannak tűnik a száraz darabkáktól, hogy lehetetlen bármiféle színes kozmetikumot felvinni rá. Nem csoda, hogy örültem a tavasznak, hisz ilyenkor már nincs olyan erőteljes hatással a bőrünkre a hideg. Külön szeretnivaló tulajdonsága ennek a szájfénynek, hogy rendkívül krémes, azonban gyorsan megszárad és tartósan fennmarad. Ennek ellenére sminklemosóval maradéktalanul eltávolítható, mely kellemes kombinációként könyvelhető el. A szájfényt “nude” árnyalatban használtam, ami az új kedvencem ebben az évszakban. Valahol a púder és a testszín között van árnyalatban és ettől rendkívül modern, ugyanakkor természetes hatást lehet vele elérni. Legalábbis ez az én benyomásom.

46950E26-8F7E-4CBA-A2FA-DD57D9EC20F9

A PaulMoise termékekkel az ember rendkívül jó minőségre tehet szert elérhető áron. Nem mindenki tudja az előbbit biztosítani, de ebben az esetben ez nagyon is sikerült. 🙂

Remélem, tetszett ez a bejegyzés. Ha igen, nézd meg a termék review videómat is Youtube-on a Fatimapanka csatornán!

Köszönöm, hogy olvastok és itt vagytok!

Puszik és ölelés,

Fatimapanka

Szia tavasz!

Sziasztok Drágák!

Mióta beköszöntött a március úgy érzem magam, mint amikor az ember egy óriási levegővétel után megkönnyebbül. Imádtam, hogy volt telünk, hogy hideg volt, hogy ropogott a lábam alatt a hó, hogy befagytak a tavak, hogy láthattam a jégzajlást a Dunán…de elég volt. Nagyon kellett már egy kis napsütés, madárcsicsergés és hogy végre kimehessek futni a szabadba. Olyan egyszerű, földi dolgok ezek, de én mindig iszonyú szerencsésnek érzem magam, hogy mindezért hálás tudok lenni, hogy tudom őket értékelni és “pusztán” az engem körülvevő dolgok-amiket csak úgy kaptam, mert ebben a világban élhetek-boldogsággal töltenek el. Ez az az igazi boldogság, ami nem kötődik máshoz, mindentől, mindenkitől független, és mindig ott van, hogy merítsünk belőle. Csak nem szabad megfeledkeznünk róla.

Imádom a négy évszakot. Talán ez egyik legkülönlegesebb és áldásosabb dolog ezen a világon. Nincs annál motiválóbb, mint amikor maga a természet sarkall minket megújulásra. Az, hogy a környezetünk háromhavonta új feltételeket teremt a létezésre-jó esetben-kreatívabbá, rugalmasabbá tesz minket és ezáltal sokkal befogadóbbak és pozitívabbak lehetünk a velünk vagy körülöttünk történő dolgok iránt. Legalábbis én így érzem. A március számomra amúgy is kivételes, mivel ebben a hónapban születtem és mindig átjár valami megmagyarázhatatlan, várakozással teli izgalom. Persze az már önmagában varázslatos, hogy elkezdenek rügyezni a fák, megjelennek a csodaszép fehér és halványrózsaszín virágok, többet süt a nap, tovább élvezhetjük a nappali fényt, az egész világban másfajta dinamika és ritmus áll be, amiből új ihletet, inspirációt, erőt és lelkesedést nyerhetünk.

Szebben nem is indulhatott volna a március, mint egy Borival eltöltött, fotózós, együttebédelős, kávézós nappal. Imádom, hogy ugyanúgy örül és lelkesedik a tavaszi szépségek iránt (is), így abszolút együttérzően tolerálta, amikor a csodálatos, kusza rendezettségben pihenő tavaszi virágcsokor láttán felsikítottam, mint egy újszülött nyest._MG_2198

A virágos témához egy csodaszép, romantikus, ugyanakkor letisztult, púderszínű csipkeruhát választottam, melyhez egy igazán nőies és kifinomult gyöngy fülbevalót párosítottam. A sminkemet is igyekeztem a szokásosnál világosabbra készíteni. Kell egy kis idő míg az ember eltávolodik a téli színektől  s a halványrózsaszín, inkább “nude” árnyalatúba hajló rúzs tökéletesen tükrözi a frissességet, mely a márciusi verőfényben átjár.

_MG_2169

_MG_2171

_MG_2181

_MG_2188

Csipkeruha: ZARA / Virágok: Wild Flower Bar / Fotók: Zergi Borbála

Élvezzétek ti is ezt a csodálatos évszakot! Sétáljatok sokat, mozogjatok, gyönyörködjetek a virágokban, fürdőzzetek a napfényben! Hamarosan újra írok. 🙂

Puszik és ölelés,

Fatimapanka