Specialty kávézók itthon és a világ körül: #1 POC, Vienna

Drága Fatimapankások,

Örülök, hogy újra itt vagyok és írhatok Nektek! Annak ellenére, hogy az időm priorizálása legtöbbször csak rajtam múlik, ez az online kis napló valahogy mindig háttérbe kerül. Mivel nagyon fontos számomra, hogy itt is legyen egy kis “mozgás” és gyakoroljam az írást, úgy döntöttem, hogy indítok egy új bejegyzés sorozatot, még pedig egy olyan témában, ami rendkívül közel áll hozzám. Úgy érzem, ha sorozatban gondolkodom, sikerülni fog gyakoribbá tenni a blogos megosztásokat, amelyet a témaválasztás méginkább motivál és előre lendít, ugyanis a kávézásról lesz szó. Ezen belül is a specialty kávézókról és az ott tapasztalt élményeimről. Felfoghatjuk ezt egy “review” sorozatként is, azonban én kizárólag a pozitív élményeimet szeretném felsorakoztatni itt. Persze igyekszem objektív lenni, az őszinteség pedig adott, de a sorozat célja nem az, hogy lehúzó, mocskolódó kritikákat fogalmazzak meg bizonyos helyekről úgy, hogy sok szakmai fogalmam nincs is a témáról. Ha valahol iszom egy pohár “finomat” és úgy érzem, hogy “na, ide visszatérek még”, akkor arról a helyről olvasni fogtok. Egyszerűen csak szeretem a kávét, a kávézás élményét, szeánszát, rituáléját, a kortyolás után következő néhány másodperces semmibe révedést, a bögrébekapaszkodást, a fantasztikus ízeket és mivel magával ragadt az újhullámos kávékultúra, érzem magamban a késztetést, hogy másoknak is megmutassam: van élet a “hosszúkávétejjelcukorral” jelenségen túl…

Lehet, hogy érdemesebb lett volna úgy kezdenem kávézós élményeim nagy fejezetét, hogy leírom nektek, amit a specialty kávéról tudok. Ezt meg fogom tenni ígérem, de nem most. Azért nem most, mert három nappal ezelőtt, nevezetesen Valentin napon, ami egyben imádott férjem születésnapja is, felfedeztünk egy hihetetlenül különleges kávézót Bécsben. Rólunk tudni kell, hogy bárhova megyünk, az első dolgunk, hogy a Google maps útvesztőjében előre feltérképezzük, melyik harmadik hullámos kávézó(k)ba látogatunk majd el utunk során. Ez számunkra a turistáskodás szerves része. Azért is szeretjük felfedezni a helyi specialty világot, mert szinte mindig nyitott, közvetlen és kávészerető emberekkel találkozunk, akikkel a közös téma-a kávé-azonnal adott, viszont egy teljesen új közeget, kultúrát ismerhetünk meg miközben összeköt minket ez a hétköznapi ital. A lényeg tehát, hogy szerdán, ebben az imádnivaló kis kávézóban kötöttünk ki, hogy a délutáni koffeinadagot egy finom “ÁFA kombó” formájában vigyük be a testünkbe. (ÁFA kombó, azaz Ádám + Fati kombó=1-1 szimpla eszpresszó és 1 adag filter kávé elfelezve) Annyira jól éreztük magunkban ebben az eldugott kis kávézóban, hogy igazából az ott töltött percek alatt fogalmazódott meg bennem és vált teljesen bizonyossá, hogy ezt a sorozatot el szeretném indítani.

Ha Budapestet és Bécset összevetjük specialty kávézók tekintetében, az előbbi vitathatatlanul telítettebb, mint Bécs. Az osztrák fővárosban is rá lehet bukkanni azonban nagyon hangulatos, harmadik hullámos helyekre, ha bepötyögjük a kulcsszavakat Google barátunk keresőmezőjébe. Négy, öt olyan beülős kávéházat is találtam, ami szimptikusnak tűnt, mivel azonban Ádám szülinapját (is) ünnepeltük aznap, szerettem volna olyan helyet választani, ami emlékezetessé teszi az alkalmat. Így döntöttem tehát látatlanban a POC (People On Caffeine) mellett.

B4FDB019-9698-46B1-9048-A4A8C49FE0EF

Ez a hárombetűs névválasztás elsőre titokzatosnak tűnhet, ami azért jó, mert én személy szerint azonnal tudni akartam, hogy mit takar. Zseniálisnak találom, hogy a névválasztás már önmagában kiváncsiságot kelt az érdeklődőben és ezzel tovább a gondolataiban tartja a kávézót. A mindennapi szóhasználatot megkönnyíti a rövidítés, a mögötte álló jelentés viszont az egyszerűségétől válik frappánssá. Itt egyébként fel is hívnám a figyelmet az első dologra, ami számomra vonzóvá tesz egy kávézót: ez pedig az, hogy mennyire tudom kötni a saját személyiségemet, a saját énemet az adott helyszín nevéhez. Mennyire érzem azt közelinek magamhoz. Ha tetszik a név, nagyobb az esélye, hogy meg is látogatom az adott helyszínt. A People On Caffeine elnevezés gyorsan segít eldönteni, hogy mi beletartozunk-e egy bizonyos embercsoportba (nevezetesen a kávézók, mondjuk ki egyenesen és őszintén: koffeinfüggők, de sokkal inkább kávészerelmesek csoportjába). Ha a válaszunk igen, kis is alakult az első kötelék a kávézó és a vendég között.

A következő szempont, ami talán a legfontosabb (ha a minőségi kávét alapvetőnek vesszük) az a helyszín. Persze van, hogy a programunk másfelé visz és egyszerűen nem esik útba egy kávézós megálló, de a kézenfekvő elhelyezkedés, a könnyű megközelíthetőség kétségtelenül az alapelvárások közé sorolhatók. A POC pár perc sétára található a bécsi Rathaus-tól. Tömegközlekedéssel és autóval is könnyen elérhető, azt azonban meg kell említenem, hogy parkolóhelyet találni nem egyszerű… Ha tehetjük, feltétlenül válasszuk a tömegközlekedést! Előzetes tájékozódásom révén tudtam hogy egy olyan épületet keresünk, ami cseppet sem néz ki úgy, mint egy kávézó. A POC ugyanis egy templom oldalában található, konkrétan a templom épületének egy mellékszárnyában. Eddig talán ez volt a valaha látott legvalószínűtlenebb helyszín, ahol kávégépet láttam, de nagyon érdekelt, hogy mit sikerült kihozni egy ilyen szokatlan terepből.  

64318BDE-4DE7-4BC3-8237-B2DF9ECA1FFF

Amikor beléptünk, mindkettőnknek az az érzése támadt, mintha egy olyan helyen járnánk, ami “majd egyszer kávézó lesz”. Befejezetlenség-érzésem volt, de ehhez nem társult semmiféle kellemetlen gondolat. Úgy alkotott módfelett családias, véletlenszerűen igényes és egyszerű harmóniát ez a kb. 30 négyzetméternyi terület, hogy semmi nem volt kimondottan élére állítva, mégis mindennek meg volt a helye, s csak olyan dolgokat láttam magam körül, amelyek valóban kávézóba valók. Egy kicsit talán a kaotikus és az eklektikus szavakkal is lehetne jellemezni a helyszín belső elrendezését, de az összkép mégis kiegyensúlyozottságot és “ezt szándékosan akartuk így” jelleget képviselt. Összesen kb. 15 ülőhely lett kialakítva a bejárat és a pult között, így két másik asztaltársaság mellett mi is kényelmesen elhelyezkedhettünk, s még így is maradt szabad asztal a később érkezőknek.

86FE6D81-BF33-4106-A07E-2F68360523ED

Amikor már kicsit befogadtuk, megéreztük a helyszín hangulatát, koncentrálhattunk a következő rettentő lényeges szempontra: a személyes interakcióra. Alapvetően nagy mosollyal és óriási nyitottsággal, boldogsággal szoktam érkezni az ilyen helyekre, ami nem tudom, hogy kívülről milyen benyomást kelthet, de nehezen tudnám leplezni a kávézás előtti-szinte gyermeki-izgatottságomat. A POC esetében ez a tényező nem hagyott kívánnivalót maga után. Robert, a tulajdonos és barista tökéletesen képes felmérni, hogy egy adott helyzetben miről és mennyir érdemes beszélni a vendéggel. Én személy szerint élvezem a specialty kávézók dolgozóira jellemző barátságos közvetlenséget és valamilyen szinten el is várom, hogy-ha nem is kezdeményeznek velem párbeszédet-az esetlegesen felmerülő kérdéseimre készséges és kimerítő választ kapjak. A legjobb reklám számomra az, ha látom, hogy a pult mögött álló személy élvezi, amit csinál és a munkája a szerelme. Nem akarom túlidealizálni a dolgot, mert mindenkinek lehet rossz napja és a vendég is lehet “rosszkor rossz helyen”, de legtöbbször nagyon is látszik, hogy a barista “csak a munkáját végzi” kávé készítés közben vagy önmegvalósít is. Nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor kiderül: én lelkes laikusként többet tudok arról, mitől lesz jó az eszpresszó, mint az, aki készíti…

Itt azonban csupa pozitív élmény ért minket, miközbe Roberttel beszélgettünk. Hamar megtaláltuk vele a közös hangot és értékelte az érdeklődésünket. Elmesélte, hogy kétféle kávéból dolgozik: egy olasz pörkölésűből (sötétebbre pörkölt) és egy világos pörkölésűből (mint a specialty kávék többsége), mert az osztrák közönség még mindig igényli a megszokott ízeket. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy igyekszik kielégíteni a változó igényeket, miközben úttörőként ismerteti meg az emberekkel az újhullámos kávézás élményét. Lehet, hogy valaki olaszos eszpresszót kér első pár alkalommal, de a vendég és a barista között kialakult bizalom segít abban, hogy a kávészerető merjen később kísérletezni az újdonságokkal.

Mi természetesen a világos pörkölés mellett döntöttünk, ami ezúttal egy columbiai kávé volt a COLONNA COFFEE “Discovery” sorozatából, melyben olyan kávék találhatók, amelyek feldolgozása sokkal kifejezőbb ízjegyek megjelenését teszi lehetővé. Ezúttal olyan érzést generált a számban ez a finomság, mintha mandarin héjba haraptam volna. Emellett természetesen ott lebegett az enyhén karamellás, kávés íz is, de főleg a filter esetében folyamatosan a mandarin édes citrusossága dominált. Az eszpresszó kiegyensúlyozottsága igazán élvezetessé tette ezt a pár korty, koncentrált kávécsodát: sem túl savanykás, sem pedig túl kesernyés, de annál inkább gyümölcsös, üde és világos.

77133336-BAAA-4FCF-BE9C-C373082CF7C6

Sütit nem ettünk,  viszont kétféle édesség is figyelt a tortaállványokon, s ínycsiklandóan néztek ki. Ha kávézni megyünk, nem szeretjük süteménnyel elvonni az ízlelőbimbóink figyelmét, s mióta vegán életmódot folytatunk, legtöbbször nincs is erre lehetőségünk az édességek klasszikus összetevői miatt. Ez persze nem panasz. Ettől még egy kávézó nem jobb vagy rosszabb, főleg ha a kávé ennyire finom! Volt sok más dolog, ami nagyon szimpatikussá tette a POC-ben töltött fél órát: a bögrék kuckósak és csodás kékek voltak, a falra akasztott fotókról pedig egyszerűen nem bírtam levenni a szememet. Ha Bécsben jártok, feltétlenül látogassatok el ebbe a különleges kávézóba. És igen, bármennyire is fura, AZON az ajtón kell bemenni…

79464C7F-FE21-461A-95F3-9EB3FB02FA71

Legyen csodás hétvégétek!

fatimapanka

POC: https://www.facebook.com/poccafe/

Colonna Coffee: https://colonnacoffee.com/products/beans-discovery

Nemmézes kalács karácsonyra

Jó reggelt Fatimapankások!

Pár hete, amikor a karácsonyfa feldíszítésének gondolatával játszadoztam, belém hasított a felismerés, hogy “a mézeskalács nem vegán”. Egy fél éve ezt az életmódot folytató ember életében sokszor előfordulnak hasonló pillanatok. Ha őszinte vagyok, belátom, hogy főleg a süteményekről való lemondás az, ami nehézséget okoz (néha). Maga a sütemény külleme annyira elfedi, miből is készült, hogy könnyen csapdába ejtenek. Persze nem létezik olyan finom íz a világon, ami egy ártatlan élet kioltását jogossá teheti. Amikor fejben eljutunk idáig, sokkal könnyebb a “mentes” verzió után nyúlni.

Ettől függetlenül rendkívül szomorú lettem, hogy hirtelen nem jutott eszembe olyan módszer, amivel a mézeskalácsot pótolni lehet. Számomra azért is nagyon fontos ez a sütemény, mert legtöbbször a karácsonyfa díszítéséhez is használjuk. Van egy külön rituálénk Ádámmal, amikor is 23-án este, 40-es, 50-es évek beli karácsonyi dalokat hallgatunk és cérnára fűzzük a mézeskalácsokat. Annyira megnyugtató és idilli pillanatokat okoz ez a nem rég született hagyomány, hogy leginkább ennek az elvesztése szomorított el. Szerencsére azonban körül néztem recept-ügyben az internet vegán bugyraiban és láss csodát: számtalan szuper leírást találtam. A rengeteg ötletből összeollózott receptemet alább olvashatjátok. 😊❤️

81F71DDF-54FD-4D2D-9DED-BC9B41A45EBB

Összetevők

300 g finomliszt

1/2 tk. szódabikarbóna

1/2 tk. só

1 púpos tk. őrölt fahéj

1 csapott ek. őrölt gyömbér

60 ml olvasztott kókuszolaj

60 ml zabtej

60 ml juharszirup

1 ek. melasz (keresd nagyobb áruházakban, mint pl. Tesco extra vagy bioboltokban, én az enyémet a Biobarát Bioboltban vásároltam Budapesten a Móricz Zsigmond Körtéren)

110 g kristálycukor (barna cukor is lehet)

A mázhoz: 

5 púpos ek. porcukor

1-2 ek. növényi tej

Elkészítés

  1. Egy nagy tálban összeforgatjuk a lisztet, a fahéjat, gyömbért, sót és szódabikarbónát. Félre tesszük.
  2. Egy kisebb tálban összekeverjük a folyékony hozzávalókat: az olvasztott kókuszolajat, a zabtejet (vagy más növényi tejet, amit szeretnétek) s ez legyen szintén legalább szobahőmérsékletű, mehet bele a juharszirup és a melasz is. Egy kézi keverő segítségével keverd egyneműre.
  3. A folyékony hozzávalókat öntsd a száraz hozzávalókhoz és egy spatulával forgasd össze. Amikor már darabos és kézzel is jól gyúrható, karamell-barna masszát kaptál, válts a kezedre és dolgozd át, végül pedig formázz belőle egy labdát.
  4. Az összeállított tésztát tekerd be frissentartó fóliába, s helyezd hűtőbe legalább 1 órára. Ha szeretnéd, megszórhatod a tetejét liszttel, hogy biztosan ne ragadjon a fóliához. 382B93C5-3C63-4E51-900A-D6FF23136A71
  5. A pihentetés után, belisztezett felületen nyújtsd ki kb. 3-4 mm vastagra, de lehet vékonyabb vagy vastagabb is, ez egyéni preferencia kérdése. Ne ijedj meg: a hűtőből kivéve nagyon kemény lesz a tészta és eleinte nehézkes nyújtani, de amint átveszi a levegő, illetve a kezünk hőmérsékletét sokkal könnyebb formázni.
  6. Tetszőleges kiszúró formákkal szúrj belőle ünnepi szépségeket. A kiszúrókat is érdemes lisztbe mártani, nehogy ragadjon. Tipp: ha a nyújtófelülethez ragadt a kiszúrt tészta, egy spatulával alányúlhatsz, s könnyedén feljön majd. 8E6FA57F-B912-485B-8E97-0D9B57E8B11449C234F8-0D93-4CF8-A2B5-53F85B5F0FBB
  7. A nemmézes kalácsokat fektesd sütőpapírral kibélelt tepsire, s tedd őket 180 Celsius fokra előmelegített sütőbe kb. 10-15 percre vastagságuktól és attól függően, mennyire keményen vagy puhán szeretitek ezt a finomságot. Amikor a szélük kissé megpirult, kiveheted őket, s feltétlenül hagyd teljesen kihűlni.
  8. A díszítéshez keverd össze az átszitált porcukrot és adj hozzá annyi zabtejet, amennyitől még sűrűn folyó mázat kapsz. Nagyon fontos, hogy ha zsákba töltöd és abból kinyomod, megtartsa a formáját. Ha szétfolyik, akkor sajnos túl híg. Ezért nagyon fontos a cukor-folyadék arány. Nekem ez a klasszikus recept nem tartozik a kedvenceim közé, de van, hogy sikerül jól belőnöm az arányokat. Ha ez nem jön össze, itt egy másik ötlet a mázhoz:

1 ek. olvasztott növényi vaj

4-5 ek. átszitált porcukor

kb. 1 ek. zabtej vagy más növényi tej

Ebben a formulában a vaj szuperül összetartja a mázat, sokkal sűrűbb lesz. Nekem az is tetszik, hogy kicsit sárgásabb a színe, mint a sima porcukros társának. Ha van bevált cukormáz receptetek, ne tartsátok magatokban! 😊

Remélem, hogy tetszik ez a recept és megörvendeztetitek vele a családot vagy éppen a karácsonyfát! Ne felejtsetek el megjelölni a fotóitokon, kiváncsi vagyok, milyen szépségeket készítetek. ❤️

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

 

Nincs Húsvét kalács nélkül

Sziasztok Drágáim! 🙂

Alig várom, hogy jöjjön az ünnep. Boldoggá tesz, hogy egy nappal többet tölthetek a családommal és barátokkal, mint az előző években, hiszen a Nagypéntek is munkaszüneti nappá vált. Őszintén remélem, hogy sok napsütéssel és kellemes időjárással leszünk megáldva ebben a pár napban… Kirándulást, evést-ivást, családi találkozókat tervezünk, így megkoronázná az önfeledt perceket, ha mindezt igazi, tavaszhoz méltó langymelegben tehetnénk.

Ahogy múlik az idő, egyre jobban kezd érdekelni a különböző keresztény és más vallásokhoz kötődő ünnepek háttere. Egészen kicsi koromtól fogva jártunk templomba és vált számomra a szakrális szertartás az ünnep emelkedett hangulatának nélkülözhetetlen részévé. Nem ültünk úgy asztalhoz, hogy a Húsvétkor hagyományosan asztalra kerülő menü ne került volna a templom oltára elé és ne lett volna megszentelve. Valahogy az íze is más a “szentüttnek”, ahogy a nagypapám szokta mondani.

Az élményt már csak a házilag megfestett tojások és a saját kezünk által elkészített kalács fokozhatja tovább. Ennek megvalósítása pedig nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. 🙂 A mai bejegyzésben egy isteni, foszlós, arany-tetejű kalács receptet szeretnék megosztani veletek.

Hozzávalók

500 g finomliszt

100 g rétesliszt

15 g só

120 g cukor

50 g friss élesztő

60 g vaj

300 ml zsíros tej

2 ek. napraforgó olaj

2 tojássárgája

1 teljes tojás és 1/2 dl tej  kalácsok kenéséhez

1 ek. olaj és 1 tk. finomliszt a kelesztéshez használt tál kikenéséhez

Lépések

  1. A finomlisztet, réteslisztet és sót keverd össze egy tálban, tedd félre.
  2. Különíts el kb. 1,5 dl tejet egy nagyobb pohárban, adj hozzá 1 teáskanál cukrot és langyosítsd meg, majd morzsold bele az élesztőt, ezt is tedd félre, míg kb. 5-10 perc alatt, magasra fel nem fut. Az élesztőt a tej langyos hőmérséklete és a cukor aktiválják, ezért kell nagyon ügyelni arra, hogy se túl meleg, sem pedig túl hideg ne legyen. Ha túl meleg, az élesztő elpusztul, ha túl hideg, nem tud aktiválódni.
  3. A maradék langyos tejben keverd el a vajat. Ha szeretnéd, meg is olvaszthatod, a lényeg, hogy eggyé váljon a tejjel.
  4. Egy robotgép keverőtáljába öntsd bele a vajas tejet, a felfutott élesztőt, add hozzá a tojások sárgáját és az olajat. Keverd robotgéppel fél percig.
  5. Add hozzá a cukrot és a lisztes keverék 1/3-át is. Alacsony sebességen keverd össze a hozzávalókat egy percig.
  6. Ezután add hozzá a liszt további 1/3 részét és ne felejtsd lekaparni a keverőtál oldalára ragadt lisztet sem! Dagaszd 1-2 percig, majd add hozzá az utolsó adag lisztet és újra távolítsd el az edényre ragadt lisztet. Dagaszd közepes sebességen 2 percig a tésztát, míg sima, de nyúlós, ragacsos nem lesz. Akkor jó, ha még kissé ragad, de már összeállt. Ne félj attól, hogy túl lágy lett, ezen a ponton ilyennek kell lennie. 🙂
  7. Borítsd a tésztát egy olajozott, lisztezett tálba, fedd le frissentartó fóliával és meleg helyen hagyd kelni 60 percen keresztül. (A mikró jó hely a kelesztéshez.)
  8. A megkelt tésztát borítsd ki egy belisztezett deszkára, gyúrd át gyors  mozdulatokkal és oszd két egyenlő részre.
  9. Két kalácsot készítünk, mindkettőt hármas fonással. A kettéválasztott tészta egyik felét oszd három egyenlő részre. Minden harmadot gyúrj át és sodorj belőlük egyenlő méretű “hurkákat”. A hurkákat helyezd sütőpapírral kibélelt tepsire, rögzítsd őket egy ponton, hogy háromfelé ágazzanak és fond őket össze. Ismételd meg a folyamatot a tészta másik felével is.
  10. Keverj össze egy tojást és tejet, kissé verd fel s kend meg az összefont kalácsok tetejét. Hagyd őket kelni további 30-40 percig (melegítsd elő a sütőt 30-40 fokra, kapcsold ki és így helyezd be a kalácsokat, hogy hamarabb megkeljenek).
  11. Kend le őket újra és süsd őket 20-25 percen keresztül 180 Celsius fokra előmelegített sütőben. Akkor jó, ha szép aranybarnára sültek.

Remélem, ízleni fog ez a finomság és még szebbé varázsolja majd az ünnepet! Köszönöm, hogy velem vagytok!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Amikor magolni kell: tippek tanuláshoz

Sziasztok Kedves Olvasók,

Remélem jól telik 2017 első hava és nem ért el titeket a pszichológusok által megfigyelt karácsony utáni depi. 🙂 Én egész eddig az utolsó egyetemi tárgyamat lezáró vizsgámra tanultam, így időm sem volt azzal foglalkozni, hogy áll-e még a karácsonyfa vagy sem, annyira sok energiát elvitt a tanulás.

Általában a saját élethelyzeteim inspirálják a bejegyzéseimet és ez most sincs másként. Ha van valami, amivel nehezen bírkózom meg, de végül sikeresen zárom az adott feladatot, igyekszem vissza tekinteni és átgondolni, mi/mik segítették az ügy pozitív kimenetelét, hiszen ezek a dolgok később is kihúzhatnak a bajból. Az ilyen és ehhez hasonló tapasztalatszerzéseim alkalmával mindig felüti fejét a vágy, hogy a hasznosnak gondolt tanácsaimat megosszam másokkal, mert ha bárkinek egy picit is tudok segíteni, akkor már megérte minden addigi kellemetlenség.

Ebben az esetben a jól ismert sok tételt-témát felölelő, magolós, szóbeli vizsgák kezeléséről és az azokra való felkészülésről lesz szó. Egy valamit előrebocsátanék: én rendkívül vizuálisan tanulok, így azok a módszerek, amelyek nekem működnek, mások számára akár dedósnak és szőrszálhasogatónak is tűnhetnek, nekem azonban ez működik és biztosra veszem, hogy van még olyan lény az univerzumban, akinek az agya nem képes “lefényképezni” mindent, amit lát…

Amire szükséged lesz: 

A tételek: én általában kinyomtatom őket, mert sokkal jobb érzés számomra kézben tartani a tanuláshoz szánt olvasnivalót. Valahogy megfoghatóvá válik a feladat: az a papírkupac, ami a kezemben van, hamarosan a fejemben lesz, nincs mese. Tudástranszfer fog történni. 🙂 A tételekről még annyit: főleg az egyetemen sokszor van olyan helyzet, amikor nem jut idő  kidolgozásukra, s nem is vagyunk annyira motiváltak, mivel az előző években már jó páran elvégezték a feladatot helyettünk. Azonban volt több olyan tárgyam is, amitől annyira tartottam, hogy csak a saját tételeimben bíztam, így rászántam az időt és kidolgoztam őket. Ennek csak pozitívuma van (azon a magától értetődő negatívumon kívül, hogy iszonyatosan sok időt vesz el, ami abban az esetben rendben is van, ha az időd 100%-át a tanulásnak tudod szentelni és a suli mellett nem dolgozol, máskülönben totál érthető, ha erre nem futja a 24 órából), mivel sokkal jobban rögzül az információ, hisz többször találkozunk vele a tanulás során, valamint extra “háttér információk” is megragadnak az olvasás során, amihez lehet kötni a fontos évszámokat, személyeket, fogalmakat.

f5855d0b-d1da-4200-8b45-8c0166aad810

Sok papír: tudom-tudom, nem túl környezetbarát, de én az üres papírlapokon kérem számon magam és amit megtanultam, fejből leírom, mert nekem ez vált be. Amit többször vissza írtam “tiszta” lapra, az biztosan jól megy a vizsgán is.

Vonalzó: kiemelni a lényeget, hogy szép, rendezett maradjon a szöveg, ne legyen tele kusza, göcsörtös vonalakkal. Az én szememnek legalábbis ez esik jobban.

Toll: szeresd a tollad, amivel írsz. Szeresd az érzést, ahogy hozzá ér a papírhoz, ahogy kanyarítod vele a betűket. Legyen szép színe, de ne túl színes, mert az elvonja a figyelmet. Én ezúttal pl. szövegkiemelőt sem használtam a tanuláshoz, mert a színkombinációk kigondolása elvitte a figyelmemet. 😀 A lényeg, hogy a tárgyak, amik körül vesznek boldogsággal töltsenek el és szívesen vedd őket a kezedbe, ezzel megteremtve a jó alaphangulatot.

Vázlatkártyák: Értsd, 4 ugyanakkora lapra osztok 1 db A/4-es lapot. Minden tételhez szoktam készíteni, s erre kerülnek a leglényegesebb pontok: évszámok, fogalmak, személyek, ki támadott meg kit az x háborúban, ki győzött, milyen megegyezéssel zárták le stb. Az a meglátásom, hogy az érdekes, kiegészítő információk sokkal jobban megragadnak, mint maga a lényeg, amit számon kérnek. Pl.: a vázlatkártyára kerül olyan tényszerű, fontos pont, mint “a berlini fal 1989. november 9-én omlott le”. Az, hogy “hatalmas tömeg gyűlt össze és elkezdték vésővel, kalapáccsal, puszta kézzel bontani a falat”…na erre tuti emlékszem, viszont a tanárnőt nem fogja annyira érdekelni, mint az évszám. A vázlatkártya segít kiragadni a lényeget és az ismétlésnél vezeti az agyunkat, hogy a kiemelt pontok köré, tarkításként használja csak az ehhez hasonló érdekességeket.

fca4fa6a-0a6f-402d-aa76-fb9430c1bf15

Iratrendező: A rendszerezés szerintem kulcsfontosságú. Nem kell túlzásba vinni, de jó, ha van legalább egy tételeknek szánt, végtelenül egyszerű mappánk. Így nem keverednek el a papírok. Az is sokat számít, hogy a szövegszerkesztőben, mennyire van átláthatóan tördelve a szöveg: pl. ráfér-e 1 oldalra egy tétel, lehetőleg ne csússzon át másik papírra, és hasonló apróságok nagyon meg tudják könnyíteni a folyamatot.

Zene: Szuper tanuláshoz szánt playlist-ek vannak mind Youtube-on, mind Spotify-on. Ha nehezedre esik teljes csendben tanulni, mint ahogy néha nekem is, akkor javaslom, hogy válogass kedvedre ezek közül. Egy tanácsom azonban még van ehhez: lehetőleg instrumentális zenét válassz, mert ha van énekelt szöveg, az más ingereket küld az agyadnak és arra fogsz oda figyelni a tételeid helyett. Persze mindenki másképp működik, de nekem ez a meglátásom. Ha pedig csak háttérzajra vágysz, ilyesmiből is rengeteget találhatsz az interneten: kávézó háttérzaj, játszótér háttérzaj, természeti háttérzaj…néhány linket a bejegyzés alján találhattok.

Mozgás: Amikor úgy érzed, semmi nem működik és képtelen vagy megtanulni még egy betűvel többet, akkor kell kimenni a lakásból/könyvtárból/kávézóból. Tenni egy sétát, elmenni futni, vagy egy táncos edzésre és olyan dolgokkal foglalkozni, amit szeretsz és örömet okoz. Lehet, úgy érzed, hogy ezzel időt veszítesz, de igazából csak a hatékonyságod fog nőni és frissebb fejjel, koncentráltabb állapotban, negyed annyi idő alatt megtanulod a problémás anyag részt, mint amikor órákig felette ültél és nem jutottál előre.

Kávé: Jó, ha van kéznél, de számomra sem a kávé sem pedig az energiaital nem tesznek csodákat, ha tanulásról van szó. Én minden nap iszom egy isteni bögre kávét, de nem a több koffein meg taurin fogják megtanulni helyettem, amit meg kell. Büszkén mondhatom, hogy sem a kávéadagomon nem kellett emelni, sem pedig az alvásidőmön nem kellett csökkenteni, az 1 hét alatt, amíg felkészültem a vizsgára. Ennek oka pedig nem más, mint a…

Jó időbeosztás: Sajnos nekem viszonylag sok idő kell, ahhoz, hogy minden bomba biztosan rögzüljön és úgy menjek el vizsgázni, hogy nincs bennem az alap vizsgadrukknál több félelem. Óriási szabadság az, amikor teljesen felkészülten mész be és nem kell azon imádkozni, hogy “jaj, nehogy kihúzzam  az xy tételt”. Félre ne értsetek: nem vagyok maximalista, nem tudok mindent ötösre. Közel sem. Azonban, mindenről van fogalmam és a tételvisszaadás kudarcát soha nem szeretném átélni. Ez motivál. Tehát, a lényeg az, hogy kezdjetek el időben tanulni. Hamar ki lehet számolni, mennyi idő kell: nekem 50 tételt kellett bevágnom, de mivel most hivatalosan 25 volt, ami “a” és “b” részre volt osztva, ezért 25-tel számoltam. Nekem egy napra háromnál több tételt beiktatni nem működőképes terv, ezért 8 nappal a vizsga előtt kezdtem a tanulást. Számolni kell azzal is, hogy az ismétlés egyre több időt fog elvenni, mivel minden nap, minden tételt legalább egyszer átnéztem és leírtam őket “tiszta lapra”. Ami az új papíron szerepel, az mehet a “megtanultam” kupacba. Nagy öröm látni, ahogy a kupac növekszik… A vizsga előtti nap már számomra sosem alkalmas új tétel megtanulására. Az már csak az ismétlésé és a leülepítésé. Nem is foglalkoztam annyit a tanulással ezen a napon, mint az előzőekben, mert úgy éreztem, kell egy kis tisztulása fejemben. Ezért kell mindig ismételni, nem maradhat minden egy napra, különben elúszunk.

Motiváció: Legtöbbször ez hiányzik a legjobban. Ritkán van az ember életében olyan dolog, amit annyira akar, hogy szemrebbenés nélkül megtesz mindent, ami az adott cél eléréséhez kell. Az EU keleti és balkáni bővítésének momentumait esetemben a-tól z-ig megtanulni nem tartozik feltétlenül a legvágyottabb céljaim közé, azonban szükséges és tudom, hogy tájokozottabb, rátermettebb emberré válhatok, ha tisztában vagyok a minket körülvevő politikai rendszer működésével. Ez mindenkivel szemben egyébként alapvető elvárás lenne. Én nemzetközi tanulmányok szakon tanulok és többször megkaptam már, hogy “jaaaj ez csak ilyen büfé-ruhatár szak”. Ilyenkor legszívesebben vissza vágnék, hogy ha így gondolod, gyere és tanuld meg mindezt helyettem, tarts előadást angolul, légy napra kész politikai, biztonságpolitikai témákban és légy szakértőhöz méltóan objektív 0-24 órában, akihez fordulhatnak véleményért, ha valami bizonytalan kimenetelű politikai esemény történik a  világban. Úgy gondolom, hogy az egyetemeken NINCS büfé-ruhatár szak. Minden a szervezésen és a színvonalon múlik. Ha szigorúan számon kérik a tudást és gyakorlati próbatételeken folyamatosan fejlesztik, ellenőrzik és javítják a szakmaiságot, akkor az eredmény csak jó lehet. Én nagyon szerencsés vagyok, mert szuper tanáraim, érdekes tárgyaim voltak és nagyon fel megy bennem a pumpa, ha valaki leszólja látatlanban mindazt, ami amúgy mind az intézmény, mind pedig a hallgatók részéről kő kemény munka árán érhető csak el. A másik pedig, hogy jó szakértőkre szükség van. Aki tisztességesen elvégez egy ilyen képzést, de legyen az akár szociológia, zeneelmélet és karvezetés, bölcsészettudomány, anglisztika-bármi sokak által indokolatlanul lekicsinylett szak-igenis hasznos tagjává válik a társadalomnak és igen, nagy eséllyel teljesen más foglalkozást fog majd űzni, mint amit tanult, de a személyes fejlődés megmarad. Azt nem lehet meg nem történtté tenni. Úgyhogy, nem és nem. Nem vagyunk büfé-ruhatár szak, kikérem magamnak. Izzadságos munka árán, szuper oktatókkal a hátunk mögött, értékes emberek vagyunk mind.

Türelem: Olvass tovább és látni fogod, miért… 😀

Nos, a kifakadásom után újra visszatérek a praktikussághoz és röviden leírom, hogy is néz ki egy tanulással eltöltött napom:

9:00 Elkezdek foglalkozni az első tétellel. Először csat átolvasom. Második olvasatnál kiemelem a lényeget. Harmadik olvasatnál kiírom a kulcsfontosságú pontokat a vázlatkártyára (ezen annyi infonak rajta kell lennie, ami legalább egy hármashoz elég). Negyedik olvasatra kezdek memorizálni. Felosztom a tételt-terjedelmétől függően 3-4-5 részre és ezután jön a seggelés. Ha egy részt megtanultam, jöhet a következő, de mindig az előzőek visszamondásával haladok csak tovább. Ha az egészen végig értem, fejből leírom egy üres lapra, amit megtanultam. Másnap újra vissza ismétlem, esetleg újra leírom.

10:00-10:15 Kis social media szünet.

12:00 Jöhet a második tétel. A menet ugyanaz, mint az elsőnél.

13:00-15:00 Hosszabb szünet, ebéd, esetleg egy séta vagy megnézek egy részt az aktuális kedvenc sorozatomból. Ez az időszak nekem amúgy is totál holt-idő. Ilyenkor teljesen a béka popója alatt van a koncentrációs képességem.

15:00-16:00 Második tétel folytatása, befelyezése.

16:00-16:30 Social media szünet

16:30 Harmadik tétel

19:00 Gyors ismétlés, ha még van erő hozzá

20:00 Tanulás vége, vacsi, lazítás

Nagyon remélem, hogy tudtam segíteni Nektek ezzel a jó hosszúra sikerült bejegyzéssel. Nagyon friss nekem ez a vizsga-élmény és tudom, milyen kiszolgáltatott és kényelmetlen helyzet egy szóbeli számonkérés. Csak saját magunk tudjuk felépíteni az önbizalmunkat annyira, hogy sérthetetlenek legyünk. Jó tanulást és kitartást kívánok mindenkinek, minden szakon! 🙂

#youworthit !

Puszik és ölelés,

Fatimapanka

d1661f2a-30b2-4cee-978b-e482d875748d

Háttér zene: https://www.youtube.com/watch?v=nb9x_8pgl4Q

Háttér zaj: https://www.youtube.com/watch?v=BOdLmxy06H0