Nemmézes kalács karácsonyra

Jó reggelt Fatimapankások!

Pár hete, amikor a karácsonyfa feldíszítésének gondolatával játszadoztam, belém hasított a felismerés, hogy “a mézeskalács nem vegán”. Egy fél éve ezt az életmódot folytató ember életében sokszor előfordulnak hasonló pillanatok. Ha őszinte vagyok, belátom, hogy főleg a süteményekről való lemondás az, ami nehézséget okoz (néha). Maga a sütemény külleme annyira elfedi, miből is készült, hogy könnyen csapdába ejtenek. Persze nem létezik olyan finom íz a világon, ami egy ártatlan élet kioltását jogossá teheti. Amikor fejben eljutunk idáig, sokkal könnyebb a “mentes” verzió után nyúlni.

Ettől függetlenül rendkívül szomorú lettem, hogy hirtelen nem jutott eszembe olyan módszer, amivel a mézeskalácsot pótolni lehet. Számomra azért is nagyon fontos ez a sütemény, mert legtöbbször a karácsonyfa díszítéséhez is használjuk. Van egy külön rituálénk Ádámmal, amikor is 23-án este, 40-es, 50-es évek beli karácsonyi dalokat hallgatunk és cérnára fűzzük a mézeskalácsokat. Annyira megnyugtató és idilli pillanatokat okoz ez a nem rég született hagyomány, hogy leginkább ennek az elvesztése szomorított el. Szerencsére azonban körül néztem recept-ügyben az internet vegán bugyraiban és láss csodát: számtalan szuper leírást találtam. A rengeteg ötletből összeollózott receptemet alább olvashatjátok. 😊❤️

81F71DDF-54FD-4D2D-9DED-BC9B41A45EBB

Összetevők

300 g finomliszt

1/2 tk. szódabikarbóna

1/2 tk. só

1 púpos tk. őrölt fahéj

1 csapott ek. őrölt gyömbér

60 ml olvasztott kókuszolaj

60 ml zabtej

60 ml juharszirup

1 ek. melasz (keresd nagyobb áruházakban, mint pl. Tesco extra vagy bioboltokban, én az enyémet a Biobarát Bioboltban vásároltam Budapesten a Móricz Zsigmond Körtéren)

110 g kristálycukor (barna cukor is lehet)

A mázhoz: 

5 púpos ek. porcukor

1-2 ek. növényi tej

Elkészítés

  1. Egy nagy tálban összeforgatjuk a lisztet, a fahéjat, gyömbért, sót és szódabikarbónát. Félre tesszük.
  2. Egy kisebb tálban összekeverjük a folyékony hozzávalókat: az olvasztott kókuszolajat, a zabtejet (vagy más növényi tejet, amit szeretnétek) s ez legyen szintén legalább szobahőmérsékletű, mehet bele a juharszirup és a melasz is. Egy kézi keverő segítségével keverd egyneműre.
  3. A folyékony hozzávalókat öntsd a száraz hozzávalókhoz és egy spatulával forgasd össze. Amikor már darabos és kézzel is jól gyúrható, karamell-barna masszát kaptál, válts a kezedre és dolgozd át, végül pedig formázz belőle egy labdát.
  4. Az összeállított tésztát tekerd be frissentartó fóliába, s helyezd hűtőbe legalább 1 órára. Ha szeretnéd, megszórhatod a tetejét liszttel, hogy biztosan ne ragadjon a fóliához. 382B93C5-3C63-4E51-900A-D6FF23136A71
  5. A pihentetés után, belisztezett felületen nyújtsd ki kb. 3-4 mm vastagra, de lehet vékonyabb vagy vastagabb is, ez egyéni preferencia kérdése. Ne ijedj meg: a hűtőből kivéve nagyon kemény lesz a tészta és eleinte nehézkes nyújtani, de amint átveszi a levegő, illetve a kezünk hőmérsékletét sokkal könnyebb formázni.
  6. Tetszőleges kiszúró formákkal szúrj belőle ünnepi szépségeket. A kiszúrókat is érdemes lisztbe mártani, nehogy ragadjon. Tipp: ha a nyújtófelülethez ragadt a kiszúrt tészta, egy spatulával alányúlhatsz, s könnyedén feljön majd. 8E6FA57F-B912-485B-8E97-0D9B57E8B11449C234F8-0D93-4CF8-A2B5-53F85B5F0FBB
  7. A nemmézes kalácsokat fektesd sütőpapírral kibélelt tepsire, s tedd őket 180 Celsius fokra előmelegített sütőbe kb. 10-15 percre vastagságuktól és attól függően, mennyire keményen vagy puhán szeretitek ezt a finomságot. Amikor a szélük kissé megpirult, kiveheted őket, s feltétlenül hagyd teljesen kihűlni.
  8. A díszítéshez keverd össze az átszitált porcukrot és adj hozzá annyi zabtejet, amennyitől még sűrűn folyó mázat kapsz. Nagyon fontos, hogy ha zsákba töltöd és abból kinyomod, megtartsa a formáját. Ha szétfolyik, akkor sajnos túl híg. Ezért nagyon fontos a cukor-folyadék arány. Nekem ez a klasszikus recept nem tartozik a kedvenceim közé, de van, hogy sikerül jól belőnöm az arányokat. Ha ez nem jön össze, itt egy másik ötlet a mázhoz:

1 ek. olvasztott növényi vaj

4-5 ek. átszitált porcukor

kb. 1 ek. zabtej vagy más növényi tej

Ebben a formulában a vaj szuperül összetartja a mázat, sokkal sűrűbb lesz. Nekem az is tetszik, hogy kicsit sárgásabb a színe, mint a sima porcukros társának. Ha van bevált cukormáz receptetek, ne tartsátok magatokban! 😊

Remélem, hogy tetszik ez a recept és megörvendeztetitek vele a családot vagy éppen a karácsonyfát! Ne felejtsetek el megjelölni a fotóitokon, kiváncsi vagyok, milyen szépségeket készítetek. ❤️

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

 

Almás sütőtök krémleves-Vegán napló #2

Szép szombat délutánt Drágák!

Íme egy újabb recepttel egybe kötött vegán napló. Már most érzem, hogy kicsit ömlengősre fog sikerülni, de mit tehet az ember…néha ilyen a hangulatom. Éreztétek már azt, hogy valamire nagyon rátaláltatok? Legyen az egy tárgy, egy filozófiai irányzat vagy csak egy ember véleménye, esetleg mozgásforma…legyen az bármi, volt már olyan, hogy úgy éreztétek, megtaláltátok a helyeteket? Én pontosan ezt érzem a vegánná válással kapcsolatban. Minden egyes nappal erősebb lesz bennem az érzés, hogy ez az én életformám. Jól esik minden egyes falat, amit abban a tudatban emelek a számhoz, hogy nem okoztam szenvedést vele másnak. Tudom, ez elég spirituális maszlagnak hangzik, de elvégre ez egy napló, amiben őszintén rögzítem az érzéseimet és ez az igazság. Tegnap este főzés közben néztem egy videót arról, hogy a halal húsfeldolgozókban milyen módszerekkel ölik meg az állatokat. Egy bárányka került sorra, akit először elkábítottak, miközben az elkövető valamiféle imát mormolt felette. Az egész egyszerre volt megható és tragikus, de leginkább megdöbbentő: az emberi meggyőződés mindig felül írja a tényt, hogy az állat sorsa egy és ugyanaz a végén. Elpusztul. Mindegy, hogy imát mormolnak-e felette vagy rituálék nélkül vágják el a torkát. Végzete tragédiáján nem változtat az odáig vezető út. Éppen zabtejszínes gombapaprikást készítettem, amikor a videó láttán (amiből szándékosan kihagyták a véres részeket) elkezdtem zokogni. Nehéz volt nézni, ahogy a bárány szinte tudta, hogy valami rossz helyre viszik és küzd ellene, de esélye sincs, mert senki nem veszi figyelembe, hogy az ő élete is számít és NEM értünk van, hanem velünk együtt létezik ezen a földön. Ezek után természetesen még erősebbé vált bennem a meggyőződés, hogy soha többé nem szeretnék része lenni ennek a mindennapos borzalomnak.

Ne legyen bűntudatod. Ezt nem azért írtam le, mert “mindenki rossz, aki húst eszik”. Dehogy. Viszont a rengeteg tájékozódás révén jobban beleláttam, mi miért és hogyan történik az állatokkal, akiket ételként kezelünk és használati tárgyként adunk-veszünk és nem tudok részese lenni ennek a halálos körforgásnak, mert nem jó sem a lelkemnek, nem jó a környezetnek, de még csak az egészségünket sem támogatja.

Visszaolvasva a szavaimat…el sem hiszem, hogy így alakult tovább a személyiségem, de mérhetetlenül boldog vagyok, amiért itt kötöttem ki. Egyre többet kísérletezek izgalmas összetevőkkel, mint például a sörélesztő (nutritional yeast) és sorra érnek a sikerélmények a konyhában, ami szintén égi jel számomra, hogy amit csinálok az jó irány. Igyekszem átalakítani a már meglévő receptjeimet vegán-barát verziókat kreálva. A mai is egy ilyen próbálkozás, de még rengeteg ötlet merült fel bennem főzés közben, amellyel fel lehet dobni ezt a csodás levest, ami az ősz csúcsa. Nézzük is, mi kell hozzá. 🙂

Hozzávalók

1/2 sütőtök (kimagozva, meghámozva, felkockázva)

1 szál sárgarépa (meghámozva, felkockázva)

1 nagyobb fej burgonya (meghámozva, felkockázva)

1 alma (felkockázva)

1 fej fehér hagyma vagy vöröshagyma (meghámozva, apróra vágva)

2 ek. napraforgó olaj

1 tk. fahéj

2 tk. himalájai kristálysó

1 csapott tk. fehérbors

víz

Elkészítés

Ha megtisztítottuk, meghámoztuk és feldaraboltuk a zöldségeket, fogjunk egy nagy lábast és hevítsük fel benne a napraforgó olajat. A forró olajon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát és kevergetés mellett pirítsuk aranybarnára.

Ha a hagyma megbarnult, adjuk hozzá a zöldségeket és az almát. 10-15 percig magas hőfokon pirítsuk meg őket és időnként keverjük át, nehogy leégjenek.

Amikor a zöldségek is szépen lebarnultak, adjuk hozzá a fűszereket: sót, borsot és fahéjat. Pirítsuk 1-2 percig ezekkel együtt.

Öntsük fel az edényt annyi vízzel, ami éppen elfedi a zöldségeket és közepes hőfokon, fedő alatt főzzünk mindent puhára. Egy villával tudjuk ellenőrizni, hogy mennyire puhák a zöldségek. Amikor szinte szétmállanak a villa fogai között, akkor jó.

Ha elkészült, vegyük le a tűzről és egy turmixgép vagy kézi botmixer segítségével turmixoljuk krémesre az egészet.

Tálaláskor dekoráljuk tökmagolajjal és/vagy pirított tökmaggal.

Remélem, kipróbáljátok ezt az isteni receptet. Küldjetek róla képet, kiváncsi vagyok hogy sikerült! 🙂

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Szilvás-almás crumble| Vegán napló #1

Drága Fatimapankások! 🙂

Valószínűleg azért kattintottatok rá erre a bejegyzésre, mert láttátok az első, igazi, őszi receptes videómat. Én imádom az őszt. Főleg a színek és a vastag pulcsik, valamint az új évszak változása hozta újdonságok miatt, azonban fázni utálok. Ettől függetlenül úgy érzem, a szépségek kárpótolnak, főleg ha sikerül az esős, ködös, már-már szutykos időjárásban, szélben, hűvös levegőben meglelnünk a szépet. Mindig hálát adok azért, hogy ez számomra viszonylag könnyen megy. Már augusztus végén igyekszem fahéj és sütőtök hangulatba hoznom magam és nekilátok a szezonális finomságok elkészítésének, mint például ez a fahéjas, szilvás-almás, morzsás csoda.

Ha követitek a csatornámat, illetve Instagramomat, akkor tudjátok, hogy Ádámmal jó ideje-egészen pontosan 3 hónapja-kerüljük a húst és minden más állati eredetű étel fogyasztását. Büszkén jelenthetem, hogy a húst egyáltalán nem kívánom. Szinte biztos vagyok abban, hogy soha de soha többet nem fogok húst enni. Ez nem egy elhamarkodott, szélsőséges kijelentés, hiszen a rengeteg kutatómunka, amit a vegán életmóddal kapcsolatban végeztem hamar rádöbbentett arra, mi történik az állattal a “farm” és a hűtőszekrény közötti úton. Azonban nem csak ez a gondolati, etikai oldal juttatott ilyen határozott állásfoglalásra. Mindig is szerettem a zöldségeket-gyümölcsöket és általában ezek alkották az étrendem nagy részét. Mindig energikusabbnak és egészségesebbnek éreztem magam, ha a növényi táplálékok kerültek előtérbe a szervezetembe bevitt táplálékok körében. Úgy érzem, az egészségemért is rengeteget teszek azzal, hogy nem terhelem állati eredetű ételekkel.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ebben az átmeneti időszakban nem voltak kivételes esetek. A hústól és az állati tejtől-mint ital-teljesen távol maradunk, azonban előfordult, hogy valamiben volt tojás vagy elvétve sajt. Például egy esküvőn a legvegább étel, amit találtunk a burgonyapüré és rántott cukkíni voltak, így ebből ettünk. Mivel időszakos böjtölünk, általában egyszer vagy kétszer eszünk a nap folyamán. Az esküvőre is üres gyomorral mentünk, tehát éhezni nem akartunk. Úgy gondolom, ahhoz hogy ez az életmód hosszú távon fenntartható lehessen, az első időszakba a lehető legkevesebb mentális stressznek szabad csak kitenni magunkat. Természetesen, ha csupán húsos választék lett volna, inkább éhesek maradunk…nagyon örülök, hogy ennyire idegennek tűnik már ez a fajta étkezés és ez azért van, mert a húsra egyszerűen képtelen vagyok már másképp gondolni, mint halott állatra. Mert az. Akkor is, ha a gyönyörűen dekorált éttermi tálalás megpróbálja elterelni erről a figyelmet. Tehát a lényeg, hogy tejtermék és tojás is nagy ritkán, harmadlagos összetevőként megjelenik az ételek között, amelyeket fogyasztunk, de ez legtöbbször nem tudatos vagy ha igen, azért van, mert éhesek vagyunk és a legvegább verzió is tartalmaz származékosan ilyen összetevőket. A háztartásunk azonban teljesen átalakult, minden amit főzök cruelty free és növényi alapú. A sminkszereimet kiszelektáltam, a bőrtáskámat nem tudom tovább hordani, mert rosszul érzem magam tőle, s ugyanez a helyzet a bőr cipőimmel. Nem mondom, hogy nem okoz fejtörést, ezeket úgy pótolni, hogy megfeleljen a gondolkodásmódunknak, de itt is igaz a mondás, hogy “where there’s a will, there’s a way”. Szóval, ha nagyon akarunk valamit, biztosan találhatunk rá megoldást. Összességében még semmi esetre sem szeretném vegánnak nevezni magunkat, de jó úton haladunk és ez a cél. Úgy érzem, a legnagyobb lépéseket megtettük, s egyáltalán nem hiányzik, hogy például ebbe a morzsás sütibe vajat tegyek… 🙂

Köszönöm, hogy elolvastátok a kis updatemet, ha ezt megtettétek, írjatok kommentet, ti mit gondoltok a dologról! Kiváncsi vagyok a véleményetekre.

Lássuk is a receptet!

8DE2FDE5-83BD-4E59-93D0-9F60E72D723F

Hozzávalók a gyümölcsös réteghez

Kb. 500 g szilva, kimagozva, kis kockákra vágva

1 alma, kockákra vágva

3-4 ek. juharszirup vagy barnacukor, esetleg méz

3 tk. citromlé

1/2 tk. só

1 tk. vanília kivonat

1/2 tk. fahéj

2 púpos ek. kókuszliszt (ez a recept gluténmentes, de a kókuszlist módosítható sima finomlisztre vagy bármilyen más alternatív lisztre, mint például zabpehelyliszt vagy rizsliszt)

Hozzávalók a morzsás réteghez

240 g mandula liszt (itt is érvényes a változtatás lehetősége)

1 nagy marék dió, durvára vágva

1/2 tk. fahéj

3 ek. juharszirup

3 ek. olvasztott kókuszolaj

Elkészítés

A felaprított gyümölcsöket keverd össze egy tűzálló tálban és add hozzá a sót, fahéjat, juharszirupot, vaníliát, citromlevet és kókuszlisztet. Ez lesz az alap.

Egy tálban keverd össze a mandulalisztet, durvára vágott diót, a fahéj másik felével és az olvasztott kókusz olajjal. A legkönnyebb kézzel összegyurmázni, miután kanállal nagyjából eldolgoztuk és már nehéz keverni. A cél, hogy könnyen morzsolódó állagot kapjunk. Ha túl homogén a massza, adjunk még hozzá lisztet.

A morzsás tésztát oszlassuk el a gyümölcsös réteg tetején, úgy hogy az egészet befedje. Nem kell tökéletességre törekedni, ez a tökéletlenül tökéletes sütemények egyike, de azért igyekezzünk úgy morzsázni, hogy mindenhova jusson! 🙂

Süssük 180 Celsius fokon kb. 35-40 percig vagy amíg a teteje szép, aranybarna nem lesz!

Remélem, elkészítitek ezt az isteni receptet. Egy tipp: ne mondjátok el a kóstolóknak, miből van. Elég a végén. Le fog esni az álluk! 🙂

Puszik és ölelés,

fatimapanka