Specialty kávézók itthon és a világ körül: #1 POC, Vienna

Drága Fatimapankások,

Örülök, hogy újra itt vagyok és írhatok Nektek! Annak ellenére, hogy az időm priorizálása legtöbbször csak rajtam múlik, ez az online kis napló valahogy mindig háttérbe kerül. Mivel nagyon fontos számomra, hogy itt is legyen egy kis “mozgás” és gyakoroljam az írást, úgy döntöttem, hogy indítok egy új bejegyzés sorozatot, még pedig egy olyan témában, ami rendkívül közel áll hozzám. Úgy érzem, ha sorozatban gondolkodom, sikerülni fog gyakoribbá tenni a blogos megosztásokat, amelyet a témaválasztás méginkább motivál és előre lendít, ugyanis a kávézásról lesz szó. Ezen belül is a specialty kávézókról és az ott tapasztalt élményeimről. Felfoghatjuk ezt egy “review” sorozatként is, azonban én kizárólag a pozitív élményeimet szeretném felsorakoztatni itt. Persze igyekszem objektív lenni, az őszinteség pedig adott, de a sorozat célja nem az, hogy lehúzó, mocskolódó kritikákat fogalmazzak meg bizonyos helyekről úgy, hogy sok szakmai fogalmam nincs is a témáról. Ha valahol iszom egy pohár “finomat” és úgy érzem, hogy “na, ide visszatérek még”, akkor arról a helyről olvasni fogtok. Egyszerűen csak szeretem a kávét, a kávézás élményét, szeánszát, rituáléját, a kortyolás után következő néhány másodperces semmibe révedést, a bögrébekapaszkodást, a fantasztikus ízeket és mivel magával ragadt az újhullámos kávékultúra, érzem magamban a késztetést, hogy másoknak is megmutassam: van élet a “hosszúkávétejjelcukorral” jelenségen túl…

Lehet, hogy érdemesebb lett volna úgy kezdenem kávézós élményeim nagy fejezetét, hogy leírom nektek, amit a specialty kávéról tudok. Ezt meg fogom tenni ígérem, de nem most. Azért nem most, mert három nappal ezelőtt, nevezetesen Valentin napon, ami egyben imádott férjem születésnapja is, felfedeztünk egy hihetetlenül különleges kávézót Bécsben. Rólunk tudni kell, hogy bárhova megyünk, az első dolgunk, hogy a Google maps útvesztőjében előre feltérképezzük, melyik harmadik hullámos kávézó(k)ba látogatunk majd el utunk során. Ez számunkra a turistáskodás szerves része. Azért is szeretjük felfedezni a helyi specialty világot, mert szinte mindig nyitott, közvetlen és kávészerető emberekkel találkozunk, akikkel a közös téma-a kávé-azonnal adott, viszont egy teljesen új közeget, kultúrát ismerhetünk meg miközben összeköt minket ez a hétköznapi ital. A lényeg tehát, hogy szerdán, ebben az imádnivaló kis kávézóban kötöttünk ki, hogy a délutáni koffeinadagot egy finom “ÁFA kombó” formájában vigyük be a testünkbe. (ÁFA kombó, azaz Ádám + Fati kombó=1-1 szimpla eszpresszó és 1 adag filter kávé elfelezve) Annyira jól éreztük magunkban ebben az eldugott kis kávézóban, hogy igazából az ott töltött percek alatt fogalmazódott meg bennem és vált teljesen bizonyossá, hogy ezt a sorozatot el szeretném indítani.

Ha Budapestet és Bécset összevetjük specialty kávézók tekintetében, az előbbi vitathatatlanul telítettebb, mint Bécs. Az osztrák fővárosban is rá lehet bukkanni azonban nagyon hangulatos, harmadik hullámos helyekre, ha bepötyögjük a kulcsszavakat Google barátunk keresőmezőjébe. Négy, öt olyan beülős kávéházat is találtam, ami szimptikusnak tűnt, mivel azonban Ádám szülinapját (is) ünnepeltük aznap, szerettem volna olyan helyet választani, ami emlékezetessé teszi az alkalmat. Így döntöttem tehát látatlanban a POC (People On Caffeine) mellett.

B4FDB019-9698-46B1-9048-A4A8C49FE0EF

Ez a hárombetűs névválasztás elsőre titokzatosnak tűnhet, ami azért jó, mert én személy szerint azonnal tudni akartam, hogy mit takar. Zseniálisnak találom, hogy a névválasztás már önmagában kiváncsiságot kelt az érdeklődőben és ezzel tovább a gondolataiban tartja a kávézót. A mindennapi szóhasználatot megkönnyíti a rövidítés, a mögötte álló jelentés viszont az egyszerűségétől válik frappánssá. Itt egyébként fel is hívnám a figyelmet az első dologra, ami számomra vonzóvá tesz egy kávézót: ez pedig az, hogy mennyire tudom kötni a saját személyiségemet, a saját énemet az adott helyszín nevéhez. Mennyire érzem azt közelinek magamhoz. Ha tetszik a név, nagyobb az esélye, hogy meg is látogatom az adott helyszínt. A People On Caffeine elnevezés gyorsan segít eldönteni, hogy mi beletartozunk-e egy bizonyos embercsoportba (nevezetesen a kávézók, mondjuk ki egyenesen és őszintén: koffeinfüggők, de sokkal inkább kávészerelmesek csoportjába). Ha a válaszunk igen, kis is alakult az első kötelék a kávézó és a vendég között.

A következő szempont, ami talán a legfontosabb (ha a minőségi kávét alapvetőnek vesszük) az a helyszín. Persze van, hogy a programunk másfelé visz és egyszerűen nem esik útba egy kávézós megálló, de a kézenfekvő elhelyezkedés, a könnyű megközelíthetőség kétségtelenül az alapelvárások közé sorolhatók. A POC pár perc sétára található a bécsi Rathaus-tól. Tömegközlekedéssel és autóval is könnyen elérhető, azt azonban meg kell említenem, hogy parkolóhelyet találni nem egyszerű… Ha tehetjük, feltétlenül válasszuk a tömegközlekedést! Előzetes tájékozódásom révén tudtam hogy egy olyan épületet keresünk, ami cseppet sem néz ki úgy, mint egy kávézó. A POC ugyanis egy templom oldalában található, konkrétan a templom épületének egy mellékszárnyában. Eddig talán ez volt a valaha látott legvalószínűtlenebb helyszín, ahol kávégépet láttam, de nagyon érdekelt, hogy mit sikerült kihozni egy ilyen szokatlan terepből.  

64318BDE-4DE7-4BC3-8237-B2DF9ECA1FFF

Amikor beléptünk, mindkettőnknek az az érzése támadt, mintha egy olyan helyen járnánk, ami “majd egyszer kávézó lesz”. Befejezetlenség-érzésem volt, de ehhez nem társult semmiféle kellemetlen gondolat. Úgy alkotott módfelett családias, véletlenszerűen igényes és egyszerű harmóniát ez a kb. 30 négyzetméternyi terület, hogy semmi nem volt kimondottan élére állítva, mégis mindennek meg volt a helye, s csak olyan dolgokat láttam magam körül, amelyek valóban kávézóba valók. Egy kicsit talán a kaotikus és az eklektikus szavakkal is lehetne jellemezni a helyszín belső elrendezését, de az összkép mégis kiegyensúlyozottságot és “ezt szándékosan akartuk így” jelleget képviselt. Összesen kb. 15 ülőhely lett kialakítva a bejárat és a pult között, így két másik asztaltársaság mellett mi is kényelmesen elhelyezkedhettünk, s még így is maradt szabad asztal a később érkezőknek.

86FE6D81-BF33-4106-A07E-2F68360523ED

Amikor már kicsit befogadtuk, megéreztük a helyszín hangulatát, koncentrálhattunk a következő rettentő lényeges szempontra: a személyes interakcióra. Alapvetően nagy mosollyal és óriási nyitottsággal, boldogsággal szoktam érkezni az ilyen helyekre, ami nem tudom, hogy kívülről milyen benyomást kelthet, de nehezen tudnám leplezni a kávézás előtti-szinte gyermeki-izgatottságomat. A POC esetében ez a tényező nem hagyott kívánnivalót maga után. Robert, a tulajdonos és barista tökéletesen képes felmérni, hogy egy adott helyzetben miről és mennyir érdemes beszélni a vendéggel. Én személy szerint élvezem a specialty kávézók dolgozóira jellemző barátságos közvetlenséget és valamilyen szinten el is várom, hogy-ha nem is kezdeményeznek velem párbeszédet-az esetlegesen felmerülő kérdéseimre készséges és kimerítő választ kapjak. A legjobb reklám számomra az, ha látom, hogy a pult mögött álló személy élvezi, amit csinál és a munkája a szerelme. Nem akarom túlidealizálni a dolgot, mert mindenkinek lehet rossz napja és a vendég is lehet “rosszkor rossz helyen”, de legtöbbször nagyon is látszik, hogy a barista “csak a munkáját végzi” kávé készítés közben vagy önmegvalósít is. Nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor kiderül: én lelkes laikusként többet tudok arról, mitől lesz jó az eszpresszó, mint az, aki készíti…

Itt azonban csupa pozitív élmény ért minket, miközbe Roberttel beszélgettünk. Hamar megtaláltuk vele a közös hangot és értékelte az érdeklődésünket. Elmesélte, hogy kétféle kávéból dolgozik: egy olasz pörkölésűből (sötétebbre pörkölt) és egy világos pörkölésűből (mint a specialty kávék többsége), mert az osztrák közönség még mindig igényli a megszokott ízeket. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy igyekszik kielégíteni a változó igényeket, miközben úttörőként ismerteti meg az emberekkel az újhullámos kávézás élményét. Lehet, hogy valaki olaszos eszpresszót kér első pár alkalommal, de a vendég és a barista között kialakult bizalom segít abban, hogy a kávészerető merjen később kísérletezni az újdonságokkal.

Mi természetesen a világos pörkölés mellett döntöttünk, ami ezúttal egy columbiai kávé volt a COLONNA COFFEE “Discovery” sorozatából, melyben olyan kávék találhatók, amelyek feldolgozása sokkal kifejezőbb ízjegyek megjelenését teszi lehetővé. Ezúttal olyan érzést generált a számban ez a finomság, mintha mandarin héjba haraptam volna. Emellett természetesen ott lebegett az enyhén karamellás, kávés íz is, de főleg a filter esetében folyamatosan a mandarin édes citrusossága dominált. Az eszpresszó kiegyensúlyozottsága igazán élvezetessé tette ezt a pár korty, koncentrált kávécsodát: sem túl savanykás, sem pedig túl kesernyés, de annál inkább gyümölcsös, üde és világos.

77133336-BAAA-4FCF-BE9C-C373082CF7C6

Sütit nem ettünk,  viszont kétféle édesség is figyelt a tortaállványokon, s ínycsiklandóan néztek ki. Ha kávézni megyünk, nem szeretjük süteménnyel elvonni az ízlelőbimbóink figyelmét, s mióta vegán életmódot folytatunk, legtöbbször nincs is erre lehetőségünk az édességek klasszikus összetevői miatt. Ez persze nem panasz. Ettől még egy kávézó nem jobb vagy rosszabb, főleg ha a kávé ennyire finom! Volt sok más dolog, ami nagyon szimpatikussá tette a POC-ben töltött fél órát: a bögrék kuckósak és csodás kékek voltak, a falra akasztott fotókról pedig egyszerűen nem bírtam levenni a szememet. Ha Bécsben jártok, feltétlenül látogassatok el ebbe a különleges kávézóba. És igen, bármennyire is fura, AZON az ajtón kell bemenni…

79464C7F-FE21-461A-95F3-9EB3FB02FA71

Legyen csodás hétvégétek!

fatimapanka

POC: https://www.facebook.com/poccafe/

Colonna Coffee: https://colonnacoffee.com/products/beans-discovery

Levélhullós, évfordulós, haarlemi csoda

Fotók: Zergi Borbála

Szeretem Hollandiát.

Már akkor szerelembe estem ezzel az országgal, amikor 2014 őszén először jártam itt.

Lenyűgözött a mezők zöldje, a békésen legelő tehenek, bárányok jelenléte, a mézeskalács házak, a rendezettség, a tisztaság, az emberek kedvessége és az, hogy a fiataloktól kezdve az idősekig, szinte mindenki beszél angolul. Tudom, ez az utolsó szempont annyira nem illik bele az idillbe, számomra azonban mégis fontos. Ha Európán belül bárhol el tudnám képzelni az életemet, akkor Hollandia lenne az a hely, amelyben gondolkodnék. Pont Anyának mondtam egyszer, hogy Hollandia olyan, mint Amerika európaibb, kifinomultabb változata régi épületekkel, történelemmel és minden olyan dologgal, amelyre Magyarországon élőként nem jutunk hozzá olyan egyszerűen.

DSCF8363

2014-ben az én feladatom volt, hogy lefoglaljam a szállásunkat és egy figyelmetlenségnek köszönhetően Amszterdam helyett egy szomszédos kis városban, Haarlemben sikerült hotelt találnom. Míg oda nem értünk, mindenki meglehetősen dühös volt a hibám miatt. Szerencsére azonban hamar bebizonyosodott, hogy ennek így kellett történnie, ugyanis a vonatról leszállva egy csodás kis ékszerdobozban találtuk magunkat. Haarlem pontosan olyan, mint Amszterdam csak éppen nem hemzsegnek mindenütt turisták, nem dől minden coffee shop-ból fűszag (nem mintha zavarna), cserébe vannak csatornák, melyek mentén lehet romantikázva andalogni, van rengeteg bicikli, amiket persze ha letámasztanak egy falhoz vagy ajtóhoz, muszáj lefényképezni. Vannak függönytelen lakások, ahol zavartalanul folyik az élet. Csak az bámul, aki hozzá van szokva a bizalmatlansággal, bezárkózottsággal átitatott mindennapokhoz. A helyieknek ez a természetes. Haarlem Amszterdamhoz képest picurka, mégis telis tele van édes kis kávézókkal, sütizőkkel, pékségekkel, éttermekkel. Kapásból három vegán éttermet tudnék felsorolni és ezen kívül szinte biztos, hogy van még, amelyekről nem tudok.

DSCF8400

A rengeteg szép élmény minden évben arra sarkall bennünket, hogy újra meglátogassuk ezt a csodás és példás országot. 2014 óta minden évben vissztértünk. 2015 azonban legemlékezetesebb év marad, ugyanis Ádám megkérte a kezem. Méghozzá a kedvenc haarlemi hidamon, amelyet az első látogatásunk alkalmával olyan sokat fényképeztem és ahol kijelentettem (aznap már valószínűleg századszorra), hogy én márpedig ilyen helyen szeretnék élni. A híd neve egyébként Begijnebrug. A mai napig nem sikerült kiderítenünk, mit jelent. Úgy képzelem, hogy ez valami szép dolog.  Kicsit elszontyolodnék, ha kiderülne, hogy azt jelenti: “spenót”. Nem mintha a spenót rossz lenne, de tudjátok hogy mennek a dolgok a hoollywoodi romantikus filmeken nevelkedett, modern hercegnőkkel…szeretünk álmodozni. Ádám részéről a lehető legszebb választás volt ez a helyszín, amely most már zarándok helyünkké vált.

DSCF8454

DSCF8459_ff

Kabát: Number Nine / Nadrág: ZARA / Cipő: Le Coq Sportif / Kalap: PRIMARK

Haarlemet mindig ajánljuk a barátainknak. Szerintünk maga Hollandia egy olyan hely, ahol pár napot eltöltve az ember egy kicsit átértékelheti saját hozzáállását az élethez ha Európa keletibb szegletéből érkezett látogatóba. Sokan furán néznek ránk, hogy többet áradozunk egy Amszterdam melletti kisvárosról, mint magáról Amszterdamról, de remélem, ez a bejegyzés megmutatja, hogy csodálatunk nem alaptalan. Boriék (Zergi Bori-az esküvői fotósunk és azóta már legjobb barátnőm, illetve szakállas vőlegénye, Atom) látatlanban is hittek nekünk és velünk tartottak idei látogatásunkban. Eredetileg az egyik kedvenc indiai humoristánk estje miatt terveztük az utat. Akkor még nem is ülepedett le bennünk a tény, hogy pont kint ünnepelhetjük az első házassági évfordulónkat. Ez annyira sorsszerűen jött ki, hogy szebbet nem is kívánhattunk volna. Bori pedig az évfordulónk apropójából készített rólunk néhány fotót emlékbe, amiért hálás köszönet jár neki. 

DSCF8427

DSCF8367_ff

A következő sorokat Ádámnak címezve: ha valaki kérdezi, hogy honnan tudja az ember, ki “az igazi”, mindig azt mondom, hogy “csak úgy tudod, érzed”. Ezzel általában nincsenek kisegítve, de talán úgy lehetne ezt az érzést jól megfogalmazni, hogy ha nem rémülsz meg a gondolattól, hogy ezzel a bizonyos emberrel töltsd az életed hátralevő részét, ha eltudod magad képzelni mellette ráncosan, gyerekekkel körülvéve és nem fog el a pánik, hanem csak mosolyogsz, akkor tudod. Az ember a szerelem hevében elfeljt ennyire előre gondolkodni és az első hónapokban még nincs is itt az ideje. Azonban hamar rájöttem, hogy mit szeretnék és reméltem, hogy egyszer te is ugyanazt akarod majd. Ritka dolog, ami nekünk van és boldoggá tesz, hogy már házasságnak hívhatjuk. Nagyon szeretlek!

P.S.: Köszönöm, hogy bepakoltál a mosogatógépbe, míg megsétáltattam Nyunyut!

DSCF8452

Remélem, tetszett ez a kis fotós szösszenet. Egy kis romantika, egy kis divat és egy kis Haarlem. 🙂

Legyen csodaszép hétvégétek!

Puszik és ölelés,

fatimapanka