Látunk titeket. Sajnáljuk.

Nehéz hozzákezdeni ehhez a bejegyzéshez.

A ma reggel hatalmas mérföldkő volt számomra, ugyanis részt vettem életem első “vigil”-jén, ami a 2019-es bakancslistám egyik legfontosabb pontja.  Az angol “vigil” szót virrasztásként, őrködésként lehetne legjobban lefordítani. A Sussex Animal Save nevű szervezethez csatlakozva, Ádámmal elmentünk egy farmra (vagyis vágóhídra), ahol elbúcsúztunk a halálukba tartó állatoktól. Fél6-kor keltünk, 7:30-ra pedig már sokadmagunkkal a farm előtt álltunk és vártuk az autókat. Nem lehetett volna ennél borzalmasabb időjárást kifogni: szakadt az eső, fújt a szél, hideg volt, de amikor begurultak a malacokat, bárányokat szállító autók, mindez lényegtelenné vált. Teljesen meglepődtem, milyen olajozottan működött a megmozdulás a mi, mind pedig a vágóhíd részéről. Tudtam, hogy már egy jól működő csapatba érkezünk, tudtam, hogy ez a lehető legbékésebb módja az aktivizmusnak, amiben én is szívesen részt vállalok, mégis meglepett az a természetesség, szinte megszokott menetrend, amivel vártak minket és amivel a szervezők irányítottak. Sok hasonló videót, blogbejegyzést láttam már az interneten, rengeteg aktivistára felnézek és tisztelem őket munkájukért, de egészen más érzés személyesen jelen lenni egy ilyen eseményen és az állatok életének utolsó óráiban megsimogatni őket, belenézni a szemükbe, miközben mindenki tudja, hogy az mindjárt véget ér. Próbálunk utoljára egy kis szeretet adni nekik, s megígérni, hogy elmondjuk az embereknek, hogy a haláluk felesleges, 2019-ben nem létszükséglet és tudjuk, hogy ők is éreznek, tudjuk, hogy össze vannak most zavarodva a zsúfolt utánfutóban, tudjuk hogy képesek szenvedni és tudjuk, hogy nem akarnak meghalni.

A téves feltételezésekkel ellentétben nem azért szervezünk ilyen eseményeket, mert a farmoknak vagy a sofőröknek keresztbe szeretnénk tenni. Mindenki tisztában van vele, hogy egyelőre ebből élnek (de ez változhat), s sikerült maradéktalanul tiszteletben tartani egymást, szóba is elegyedtünk néhányukkal. A beérkező sofőrök nagy része adott nekünk 2 percet, hogy fotókat készítsünk az állatokról, és egy kicsit foglalkozhassunk velük. Nem sok idő, de mégis valami. A legfőbb célunk azonban az, hogy minél többen lássák: az elfogyasztott húsnak arca van. Ártatlan, kedves, szeretnivaló szemekkel, édesen lafogó fülecskékkel. Mindegyik malacka, bárányka külön kis személyiség.

Processed with VSCO with a6 preset

A napom legszebb pillanata volt, mikor az egyik tarkaszőrű malac megszaglászta a kezemet és nekem fúrta a konnektor-orrát. Kapcsolat.

Processed with VSCO with a6 preset

Amikor éppen nem érkeztek szállító-autók, beszélgettünk és informatív transzparensekkel álltunk az út mentén. Rengetegen bíztattak minket az autókból (érződött Brighton közelsége, ahol a vegán életmód és gondolkodás virágzik), sokan lelassítottak, hogy jobban lássák, mi van a táblákra írva. Persze volt, aki kinevetett minket, ujjat mutatott stb. Várható volt.

Processed with VSCO with a6 preset

Kicsi mozgalom vagyunk még, de minden átalakulás kicsiben kezdődik. Nem könnyű a tömeggel szembe menni, de egyébként sem túl népszerű mostanság a világnézetem, amibe a rasszizmus, a homofóbia, a nők elnyomása nem férnek bele, ezeket mégis sokkal jobban elismerik az emberek, mint azt, ha felszólalok az állatok érdekei mellett. Aze előbbiekért eddig is határozottan kiálltam és ki is fogok. Csupán az empátia kiterjesztéséről van szó. Ha nem eszünk kutyát, miért eszünk más állatokat? Mindkét állat úgyanúgy szenved, ha bántják. Nincs köztük különbség, csak a kulturális szokások diktálta szabályrendszer, amit ideje felülvizsgálni. Az ember-állatot az különbözteti meg az összes többi állatól, hogy képes a morális iránytűje alapján döntéseket hozni. Emberként kötelességünk élni ezzel a fejlett képességünkkel. Az idő halad, az emberi igények, körülmények változnak. Nem vagyunk már vadászó-halászó-gyűjtögető ősök. A kiegyensúlyozott növényi étrenddel azonban nagyon is közel kerülhetünk a természetes, egészséges állapothoz, amire legtöbben annyira vágyunk.

Processed with VSCO with a6 preset

-Mindenben együtt. A hősöm. 🙂 Szegény tábla épp fejjel lefelé, de a lényeg olvasható.

Hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos emberekkel találkozhattam ma. Tudom, hogy sokan, akik most olvassátok ezt a bejegyzést nem tudjátok lerázni magatokról az érzést, hogy ez valami szélsőséges bohóckodás. Magyarországon még nem indult el ilyen mértékű aktivizmus, de a világban számtalan pontján működnek már hasonló szervezetek. Íme néhány:

Anonymus For The Voiceless

Direct Action Everywhere

The Save Movement

Minden vegán-témájú megosztásommal csak az a célom, higy kicsit több tudatosságra ösztönözzelek benneteket. Minden erőfeszítés, kicsi vagy nagy rengeteget számít. Köszönöm, ha elolvastad.

Szeretettel,

fatimapanka

Karácsonyi tervező 2018

Sziasztok Drágák,

Annak ellenére, hogy nagyon lelkesen terveztem  közzétenni egy-egy bejegyzést itt a blogon, ez nem sikerült. Az én fő platformom a Youtube és az Instagram, így az energiáim nagy részét olyan tartalmak létrehozásába fektetem, amelyek videó vagy fotó formájában adnak a legtöbbet. Ennek ellenére örülök, hogy van ez a kis napló, hiszen néha kifejezetten jól jön. Például most.

Már lázasan tervezem, hogy milyen videókkal lepjelek meg benneteket decemberben és a hatékony tervezéshez nekem személy szerint két dologra van szükségem: tiszta, rendezett környezetre-mert, ha kupi vagy kosz van körülöttem, egyszerűen nem bírok gondolkodni-és egy jól összerakott tervezőre, ami a saját igényeimet elégíti ki. Számos rendszerező van a neten, amelyek szuperek, de számomra úgy teljes a karácsonyi készülődés, ha én magam állítom össze, dekorálom ki a saját időszakos naplómat. Pontosan azért szeretem a bullet journalt is, mert minden hónapban új elosztást, új stílust alakíthatok ki vele, nem kell alkalmazkodnom egy kötött stílushoz. Idén először készítettem karácsonyi tervezőt, amelyben a következő szekciók kaptak helyet:

  • karácsonyi rendrakás/takarítás/dekorálás menetének megtervezése helyiségek szerint
  • ajándékötletelő (kinek? mit? honnan?)
  • menütervező
  • bevásárlólista
  • menetrend (vendégeskedés kinél és mikor?)
  • vlogmas videótervező
  • “énidő”, karácsonyi bakancslista

Ezeket az oldalakat kitöltve sokat tudunk előre dolgozni. Ha meghoztuk a döntést, hogy ki mit kapjon, mikor hova menjünk, mikor legyen nálunk összejövetel és mit tegyünk az asztalra, az ünnepek alatt egy kész, előre átgondolt akcióterven kell csak végig menni, ami épp elég izgalommal jár majd, de legalább felkészülten vágunk bele a karácsonyozásba és könnyebb lesz majd szeretteinkre koncentrálni.

Ez a tervező azoknak lesz igazán hasznos, akik szeretnek sütni-főzni, vendégeket várni, feldíszíteni a lakást, nagytakarítani és nem valami szükséges rosszként élik meg a karácsonyt és a várakozás időszakát. Nem vagyunk egyformák, valakit taszít a karácsonnyal járó “hajcihő”, de én nem tudnám elképzelni az életemet a családi vacsorák, beszélgetések, sütizések, sztorizások, az ajándékozás, a karácsonyi dalok nélkül. Elvarázsol és remélem, sosem növök fel annyira, hogy ez a varázslat elmúljon.

Ha ti is hasonlóan gondolkodtok az ünnepekről és szeretnétek előre tervezni, hogy a fontos pillanatokban úgy igazán jelen lehessetek testben és lélekben is, akkor töltsétek le ezt a tervezőt és használjátok szeretettel, osszátok meg másokkal is!

Katt ide a tervezőért: Christmas planner.pdf

Nagyon szeretlek benneteket!

Puszi és ölelés,

fatimapanka

Specialty kávézók itthon és a világ körül: #1 POC, Vienna

Drága Fatimapankások,

Örülök, hogy újra itt vagyok és írhatok Nektek! Annak ellenére, hogy az időm priorizálása legtöbbször csak rajtam múlik, ez az online kis napló valahogy mindig háttérbe kerül. Mivel nagyon fontos számomra, hogy itt is legyen egy kis “mozgás” és gyakoroljam az írást, úgy döntöttem, hogy indítok egy új bejegyzés sorozatot, még pedig egy olyan témában, ami rendkívül közel áll hozzám. Úgy érzem, ha sorozatban gondolkodom, sikerülni fog gyakoribbá tenni a blogos megosztásokat, amelyet a témaválasztás méginkább motivál és előre lendít, ugyanis a kávézásról lesz szó. Ezen belül is a specialty kávézókról és az ott tapasztalt élményeimről. Felfoghatjuk ezt egy “review” sorozatként is, azonban én kizárólag a pozitív élményeimet szeretném felsorakoztatni itt. Persze igyekszem objektív lenni, az őszinteség pedig adott, de a sorozat célja nem az, hogy lehúzó, mocskolódó kritikákat fogalmazzak meg bizonyos helyekről úgy, hogy sok szakmai fogalmam nincs is a témáról. Ha valahol iszom egy pohár “finomat” és úgy érzem, hogy “na, ide visszatérek még”, akkor arról a helyről olvasni fogtok. Egyszerűen csak szeretem a kávét, a kávézás élményét, szeánszát, rituáléját, a kortyolás után következő néhány másodperces semmibe révedést, a bögrébekapaszkodást, a fantasztikus ízeket és mivel magával ragadt az újhullámos kávékultúra, érzem magamban a késztetést, hogy másoknak is megmutassam: van élet a “hosszúkávétejjelcukorral” jelenségen túl…

Lehet, hogy érdemesebb lett volna úgy kezdenem kávézós élményeim nagy fejezetét, hogy leírom nektek, amit a specialty kávéról tudok. Ezt meg fogom tenni ígérem, de nem most. Azért nem most, mert három nappal ezelőtt, nevezetesen Valentin napon, ami egyben imádott férjem születésnapja is, felfedeztünk egy hihetetlenül különleges kávézót Bécsben. Rólunk tudni kell, hogy bárhova megyünk, az első dolgunk, hogy a Google maps útvesztőjében előre feltérképezzük, melyik harmadik hullámos kávézó(k)ba látogatunk majd el utunk során. Ez számunkra a turistáskodás szerves része. Azért is szeretjük felfedezni a helyi specialty világot, mert szinte mindig nyitott, közvetlen és kávészerető emberekkel találkozunk, akikkel a közös téma-a kávé-azonnal adott, viszont egy teljesen új közeget, kultúrát ismerhetünk meg miközben összeköt minket ez a hétköznapi ital. A lényeg tehát, hogy szerdán, ebben az imádnivaló kis kávézóban kötöttünk ki, hogy a délutáni koffeinadagot egy finom “ÁFA kombó” formájában vigyük be a testünkbe. (ÁFA kombó, azaz Ádám + Fati kombó=1-1 szimpla eszpresszó és 1 adag filter kávé elfelezve) Annyira jól éreztük magunkban ebben az eldugott kis kávézóban, hogy igazából az ott töltött percek alatt fogalmazódott meg bennem és vált teljesen bizonyossá, hogy ezt a sorozatot el szeretném indítani.

Ha Budapestet és Bécset összevetjük specialty kávézók tekintetében, az előbbi vitathatatlanul telítettebb, mint Bécs. Az osztrák fővárosban is rá lehet bukkanni azonban nagyon hangulatos, harmadik hullámos helyekre, ha bepötyögjük a kulcsszavakat Google barátunk keresőmezőjébe. Négy, öt olyan beülős kávéházat is találtam, ami szimptikusnak tűnt, mivel azonban Ádám szülinapját (is) ünnepeltük aznap, szerettem volna olyan helyet választani, ami emlékezetessé teszi az alkalmat. Így döntöttem tehát látatlanban a POC (People On Caffeine) mellett.

B4FDB019-9698-46B1-9048-A4A8C49FE0EF

Ez a hárombetűs névválasztás elsőre titokzatosnak tűnhet, ami azért jó, mert én személy szerint azonnal tudni akartam, hogy mit takar. Zseniálisnak találom, hogy a névválasztás már önmagában kiváncsiságot kelt az érdeklődőben és ezzel tovább a gondolataiban tartja a kávézót. A mindennapi szóhasználatot megkönnyíti a rövidítés, a mögötte álló jelentés viszont az egyszerűségétől válik frappánssá. Itt egyébként fel is hívnám a figyelmet az első dologra, ami számomra vonzóvá tesz egy kávézót: ez pedig az, hogy mennyire tudom kötni a saját személyiségemet, a saját énemet az adott helyszín nevéhez. Mennyire érzem azt közelinek magamhoz. Ha tetszik a név, nagyobb az esélye, hogy meg is látogatom az adott helyszínt. A People On Caffeine elnevezés gyorsan segít eldönteni, hogy mi beletartozunk-e egy bizonyos embercsoportba (nevezetesen a kávézók, mondjuk ki egyenesen és őszintén: koffeinfüggők, de sokkal inkább kávészerelmesek csoportjába). Ha a válaszunk igen, kis is alakult az első kötelék a kávézó és a vendég között.

A következő szempont, ami talán a legfontosabb (ha a minőségi kávét alapvetőnek vesszük) az a helyszín. Persze van, hogy a programunk másfelé visz és egyszerűen nem esik útba egy kávézós megálló, de a kézenfekvő elhelyezkedés, a könnyű megközelíthetőség kétségtelenül az alapelvárások közé sorolhatók. A POC pár perc sétára található a bécsi Rathaus-tól. Tömegközlekedéssel és autóval is könnyen elérhető, azt azonban meg kell említenem, hogy parkolóhelyet találni nem egyszerű… Ha tehetjük, feltétlenül válasszuk a tömegközlekedést! Előzetes tájékozódásom révén tudtam hogy egy olyan épületet keresünk, ami cseppet sem néz ki úgy, mint egy kávézó. A POC ugyanis egy templom oldalában található, konkrétan a templom épületének egy mellékszárnyában. Eddig talán ez volt a valaha látott legvalószínűtlenebb helyszín, ahol kávégépet láttam, de nagyon érdekelt, hogy mit sikerült kihozni egy ilyen szokatlan terepből.  

64318BDE-4DE7-4BC3-8237-B2DF9ECA1FFF

Amikor beléptünk, mindkettőnknek az az érzése támadt, mintha egy olyan helyen járnánk, ami “majd egyszer kávézó lesz”. Befejezetlenség-érzésem volt, de ehhez nem társult semmiféle kellemetlen gondolat. Úgy alkotott módfelett családias, véletlenszerűen igényes és egyszerű harmóniát ez a kb. 30 négyzetméternyi terület, hogy semmi nem volt kimondottan élére állítva, mégis mindennek meg volt a helye, s csak olyan dolgokat láttam magam körül, amelyek valóban kávézóba valók. Egy kicsit talán a kaotikus és az eklektikus szavakkal is lehetne jellemezni a helyszín belső elrendezését, de az összkép mégis kiegyensúlyozottságot és “ezt szándékosan akartuk így” jelleget képviselt. Összesen kb. 15 ülőhely lett kialakítva a bejárat és a pult között, így két másik asztaltársaság mellett mi is kényelmesen elhelyezkedhettünk, s még így is maradt szabad asztal a később érkezőknek.

86FE6D81-BF33-4106-A07E-2F68360523ED

Amikor már kicsit befogadtuk, megéreztük a helyszín hangulatát, koncentrálhattunk a következő rettentő lényeges szempontra: a személyes interakcióra. Alapvetően nagy mosollyal és óriási nyitottsággal, boldogsággal szoktam érkezni az ilyen helyekre, ami nem tudom, hogy kívülről milyen benyomást kelthet, de nehezen tudnám leplezni a kávézás előtti-szinte gyermeki-izgatottságomat. A POC esetében ez a tényező nem hagyott kívánnivalót maga után. Robert, a tulajdonos és barista tökéletesen képes felmérni, hogy egy adott helyzetben miről és mennyir érdemes beszélni a vendéggel. Én személy szerint élvezem a specialty kávézók dolgozóira jellemző barátságos közvetlenséget és valamilyen szinten el is várom, hogy-ha nem is kezdeményeznek velem párbeszédet-az esetlegesen felmerülő kérdéseimre készséges és kimerítő választ kapjak. A legjobb reklám számomra az, ha látom, hogy a pult mögött álló személy élvezi, amit csinál és a munkája a szerelme. Nem akarom túlidealizálni a dolgot, mert mindenkinek lehet rossz napja és a vendég is lehet “rosszkor rossz helyen”, de legtöbbször nagyon is látszik, hogy a barista “csak a munkáját végzi” kávé készítés közben vagy önmegvalósít is. Nincs annál kiábrándítóbb, mint mikor kiderül: én lelkes laikusként többet tudok arról, mitől lesz jó az eszpresszó, mint az, aki készíti…

Itt azonban csupa pozitív élmény ért minket, miközbe Roberttel beszélgettünk. Hamar megtaláltuk vele a közös hangot és értékelte az érdeklődésünket. Elmesélte, hogy kétféle kávéból dolgozik: egy olasz pörkölésűből (sötétebbre pörkölt) és egy világos pörkölésűből (mint a specialty kávék többsége), mert az osztrák közönség még mindig igényli a megszokott ízeket. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy igyekszik kielégíteni a változó igényeket, miközben úttörőként ismerteti meg az emberekkel az újhullámos kávézás élményét. Lehet, hogy valaki olaszos eszpresszót kér első pár alkalommal, de a vendég és a barista között kialakult bizalom segít abban, hogy a kávészerető merjen később kísérletezni az újdonságokkal.

Mi természetesen a világos pörkölés mellett döntöttünk, ami ezúttal egy columbiai kávé volt a COLONNA COFFEE “Discovery” sorozatából, melyben olyan kávék találhatók, amelyek feldolgozása sokkal kifejezőbb ízjegyek megjelenését teszi lehetővé. Ezúttal olyan érzést generált a számban ez a finomság, mintha mandarin héjba haraptam volna. Emellett természetesen ott lebegett az enyhén karamellás, kávés íz is, de főleg a filter esetében folyamatosan a mandarin édes citrusossága dominált. Az eszpresszó kiegyensúlyozottsága igazán élvezetessé tette ezt a pár korty, koncentrált kávécsodát: sem túl savanykás, sem pedig túl kesernyés, de annál inkább gyümölcsös, üde és világos.

77133336-BAAA-4FCF-BE9C-C373082CF7C6

Sütit nem ettünk,  viszont kétféle édesség is figyelt a tortaállványokon, s ínycsiklandóan néztek ki. Ha kávézni megyünk, nem szeretjük süteménnyel elvonni az ízlelőbimbóink figyelmét, s mióta vegán életmódot folytatunk, legtöbbször nincs is erre lehetőségünk az édességek klasszikus összetevői miatt. Ez persze nem panasz. Ettől még egy kávézó nem jobb vagy rosszabb, főleg ha a kávé ennyire finom! Volt sok más dolog, ami nagyon szimpatikussá tette a POC-ben töltött fél órát: a bögrék kuckósak és csodás kékek voltak, a falra akasztott fotókról pedig egyszerűen nem bírtam levenni a szememet. Ha Bécsben jártok, feltétlenül látogassatok el ebbe a különleges kávézóba. És igen, bármennyire is fura, AZON az ajtón kell bemenni…

79464C7F-FE21-461A-95F3-9EB3FB02FA71

Legyen csodás hétvégétek!

fatimapanka

POC: https://www.facebook.com/poccafe/

Colonna Coffee: https://colonnacoffee.com/products/beans-discovery

Nemmézes kalács karácsonyra

Jó reggelt Fatimapankások!

Pár hete, amikor a karácsonyfa feldíszítésének gondolatával játszadoztam, belém hasított a felismerés, hogy “a mézeskalács nem vegán”. Egy fél éve ezt az életmódot folytató ember életében sokszor előfordulnak hasonló pillanatok. Ha őszinte vagyok, belátom, hogy főleg a süteményekről való lemondás az, ami nehézséget okoz (néha). Maga a sütemény külleme annyira elfedi, miből is készült, hogy könnyen csapdába ejtenek. Persze nem létezik olyan finom íz a világon, ami egy ártatlan élet kioltását jogossá teheti. Amikor fejben eljutunk idáig, sokkal könnyebb a “mentes” verzió után nyúlni.

Ettől függetlenül rendkívül szomorú lettem, hogy hirtelen nem jutott eszembe olyan módszer, amivel a mézeskalácsot pótolni lehet. Számomra azért is nagyon fontos ez a sütemény, mert legtöbbször a karácsonyfa díszítéséhez is használjuk. Van egy külön rituálénk Ádámmal, amikor is 23-án este, 40-es, 50-es évek beli karácsonyi dalokat hallgatunk és cérnára fűzzük a mézeskalácsokat. Annyira megnyugtató és idilli pillanatokat okoz ez a nem rég született hagyomány, hogy leginkább ennek az elvesztése szomorított el. Szerencsére azonban körül néztem recept-ügyben az internet vegán bugyraiban és láss csodát: számtalan szuper leírást találtam. A rengeteg ötletből összeollózott receptemet alább olvashatjátok. 😊❤️

81F71DDF-54FD-4D2D-9DED-BC9B41A45EBB

Összetevők

300 g finomliszt

1/2 tk. szódabikarbóna

1/2 tk. só

1 púpos tk. őrölt fahéj

1 csapott ek. őrölt gyömbér

60 ml olvasztott kókuszolaj

60 ml zabtej

60 ml juharszirup

1 ek. melasz (keresd nagyobb áruházakban, mint pl. Tesco extra vagy bioboltokban, én az enyémet a Biobarát Bioboltban vásároltam Budapesten a Móricz Zsigmond Körtéren)

110 g kristálycukor (barna cukor is lehet)

A mázhoz: 

5 púpos ek. porcukor

1-2 ek. növényi tej

Elkészítés

  1. Egy nagy tálban összeforgatjuk a lisztet, a fahéjat, gyömbért, sót és szódabikarbónát. Félre tesszük.
  2. Egy kisebb tálban összekeverjük a folyékony hozzávalókat: az olvasztott kókuszolajat, a zabtejet (vagy más növényi tejet, amit szeretnétek) s ez legyen szintén legalább szobahőmérsékletű, mehet bele a juharszirup és a melasz is. Egy kézi keverő segítségével keverd egyneműre.
  3. A folyékony hozzávalókat öntsd a száraz hozzávalókhoz és egy spatulával forgasd össze. Amikor már darabos és kézzel is jól gyúrható, karamell-barna masszát kaptál, válts a kezedre és dolgozd át, végül pedig formázz belőle egy labdát.
  4. Az összeállított tésztát tekerd be frissentartó fóliába, s helyezd hűtőbe legalább 1 órára. Ha szeretnéd, megszórhatod a tetejét liszttel, hogy biztosan ne ragadjon a fóliához. 382B93C5-3C63-4E51-900A-D6FF23136A71
  5. A pihentetés után, belisztezett felületen nyújtsd ki kb. 3-4 mm vastagra, de lehet vékonyabb vagy vastagabb is, ez egyéni preferencia kérdése. Ne ijedj meg: a hűtőből kivéve nagyon kemény lesz a tészta és eleinte nehézkes nyújtani, de amint átveszi a levegő, illetve a kezünk hőmérsékletét sokkal könnyebb formázni.
  6. Tetszőleges kiszúró formákkal szúrj belőle ünnepi szépségeket. A kiszúrókat is érdemes lisztbe mártani, nehogy ragadjon. Tipp: ha a nyújtófelülethez ragadt a kiszúrt tészta, egy spatulával alányúlhatsz, s könnyedén feljön majd. 8E6FA57F-B912-485B-8E97-0D9B57E8B11449C234F8-0D93-4CF8-A2B5-53F85B5F0FBB
  7. A nemmézes kalácsokat fektesd sütőpapírral kibélelt tepsire, s tedd őket 180 Celsius fokra előmelegített sütőbe kb. 10-15 percre vastagságuktól és attól függően, mennyire keményen vagy puhán szeretitek ezt a finomságot. Amikor a szélük kissé megpirult, kiveheted őket, s feltétlenül hagyd teljesen kihűlni.
  8. A díszítéshez keverd össze az átszitált porcukrot és adj hozzá annyi zabtejet, amennyitől még sűrűn folyó mázat kapsz. Nagyon fontos, hogy ha zsákba töltöd és abból kinyomod, megtartsa a formáját. Ha szétfolyik, akkor sajnos túl híg. Ezért nagyon fontos a cukor-folyadék arány. Nekem ez a klasszikus recept nem tartozik a kedvenceim közé, de van, hogy sikerül jól belőnöm az arányokat. Ha ez nem jön össze, itt egy másik ötlet a mázhoz:

1 ek. olvasztott növényi vaj

4-5 ek. átszitált porcukor

kb. 1 ek. zabtej vagy más növényi tej

Ebben a formulában a vaj szuperül összetartja a mázat, sokkal sűrűbb lesz. Nekem az is tetszik, hogy kicsit sárgásabb a színe, mint a sima porcukros társának. Ha van bevált cukormáz receptetek, ne tartsátok magatokban! 😊

Remélem, hogy tetszik ez a recept és megörvendeztetitek vele a családot vagy éppen a karácsonyfát! Ne felejtsetek el megjelölni a fotóitokon, kiváncsi vagyok, milyen szépségeket készítetek. ❤️

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

 

Almás sütőtök krémleves-Vegán napló #2

Szép szombat délutánt Drágák!

Íme egy újabb recepttel egybe kötött vegán napló. Már most érzem, hogy kicsit ömlengősre fog sikerülni, de mit tehet az ember…néha ilyen a hangulatom. Éreztétek már azt, hogy valamire nagyon rátaláltatok? Legyen az egy tárgy, egy filozófiai irányzat vagy csak egy ember véleménye, esetleg mozgásforma…legyen az bármi, volt már olyan, hogy úgy éreztétek, megtaláltátok a helyeteket? Én pontosan ezt érzem a vegánná válással kapcsolatban. Minden egyes nappal erősebb lesz bennem az érzés, hogy ez az én életformám. Jól esik minden egyes falat, amit abban a tudatban emelek a számhoz, hogy nem okoztam szenvedést vele másnak. Tudom, ez elég spirituális maszlagnak hangzik, de elvégre ez egy napló, amiben őszintén rögzítem az érzéseimet és ez az igazság. Tegnap este főzés közben néztem egy videót arról, hogy a halal húsfeldolgozókban milyen módszerekkel ölik meg az állatokat. Egy bárányka került sorra, akit először elkábítottak, miközben az elkövető valamiféle imát mormolt felette. Az egész egyszerre volt megható és tragikus, de leginkább megdöbbentő: az emberi meggyőződés mindig felül írja a tényt, hogy az állat sorsa egy és ugyanaz a végén. Elpusztul. Mindegy, hogy imát mormolnak-e felette vagy rituálék nélkül vágják el a torkát. Végzete tragédiáján nem változtat az odáig vezető út. Éppen zabtejszínes gombapaprikást készítettem, amikor a videó láttán (amiből szándékosan kihagyták a véres részeket) elkezdtem zokogni. Nehéz volt nézni, ahogy a bárány szinte tudta, hogy valami rossz helyre viszik és küzd ellene, de esélye sincs, mert senki nem veszi figyelembe, hogy az ő élete is számít és NEM értünk van, hanem velünk együtt létezik ezen a földön. Ezek után természetesen még erősebbé vált bennem a meggyőződés, hogy soha többé nem szeretnék része lenni ennek a mindennapos borzalomnak.

Ne legyen bűntudatod. Ezt nem azért írtam le, mert “mindenki rossz, aki húst eszik”. Dehogy. Viszont a rengeteg tájékozódás révén jobban beleláttam, mi miért és hogyan történik az állatokkal, akiket ételként kezelünk és használati tárgyként adunk-veszünk és nem tudok részese lenni ennek a halálos körforgásnak, mert nem jó sem a lelkemnek, nem jó a környezetnek, de még csak az egészségünket sem támogatja.

Visszaolvasva a szavaimat…el sem hiszem, hogy így alakult tovább a személyiségem, de mérhetetlenül boldog vagyok, amiért itt kötöttem ki. Egyre többet kísérletezek izgalmas összetevőkkel, mint például a sörélesztő (nutritional yeast) és sorra érnek a sikerélmények a konyhában, ami szintén égi jel számomra, hogy amit csinálok az jó irány. Igyekszem átalakítani a már meglévő receptjeimet vegán-barát verziókat kreálva. A mai is egy ilyen próbálkozás, de még rengeteg ötlet merült fel bennem főzés közben, amellyel fel lehet dobni ezt a csodás levest, ami az ősz csúcsa. Nézzük is, mi kell hozzá. 🙂

Hozzávalók

1/2 sütőtök (kimagozva, meghámozva, felkockázva)

1 szál sárgarépa (meghámozva, felkockázva)

1 nagyobb fej burgonya (meghámozva, felkockázva)

1 alma (felkockázva)

1 fej fehér hagyma vagy vöröshagyma (meghámozva, apróra vágva)

2 ek. napraforgó olaj

1 tk. fahéj

2 tk. himalájai kristálysó

1 csapott tk. fehérbors

víz

Elkészítés

Ha megtisztítottuk, meghámoztuk és feldaraboltuk a zöldségeket, fogjunk egy nagy lábast és hevítsük fel benne a napraforgó olajat. A forró olajon futtassuk meg az apróra vágott vöröshagymát és kevergetés mellett pirítsuk aranybarnára.

Ha a hagyma megbarnult, adjuk hozzá a zöldségeket és az almát. 10-15 percig magas hőfokon pirítsuk meg őket és időnként keverjük át, nehogy leégjenek.

Amikor a zöldségek is szépen lebarnultak, adjuk hozzá a fűszereket: sót, borsot és fahéjat. Pirítsuk 1-2 percig ezekkel együtt.

Öntsük fel az edényt annyi vízzel, ami éppen elfedi a zöldségeket és közepes hőfokon, fedő alatt főzzünk mindent puhára. Egy villával tudjuk ellenőrizni, hogy mennyire puhák a zöldségek. Amikor szinte szétmállanak a villa fogai között, akkor jó.

Ha elkészült, vegyük le a tűzről és egy turmixgép vagy kézi botmixer segítségével turmixoljuk krémesre az egészet.

Tálaláskor dekoráljuk tökmagolajjal és/vagy pirított tökmaggal.

Remélem, kipróbáljátok ezt az isteni receptet. Küldjetek róla képet, kiváncsi vagyok hogy sikerült! 🙂

Hamarosan újra jelentkezem!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Levélhullós, évfordulós, haarlemi csoda

Fotók: Zergi Borbála

Szeretem Hollandiát.

Már akkor szerelembe estem ezzel az országgal, amikor 2014 őszén először jártam itt.

Lenyűgözött a mezők zöldje, a békésen legelő tehenek, bárányok jelenléte, a mézeskalács házak, a rendezettség, a tisztaság, az emberek kedvessége és az, hogy a fiataloktól kezdve az idősekig, szinte mindenki beszél angolul. Tudom, ez az utolsó szempont annyira nem illik bele az idillbe, számomra azonban mégis fontos. Ha Európán belül bárhol el tudnám képzelni az életemet, akkor Hollandia lenne az a hely, amelyben gondolkodnék. Pont Anyának mondtam egyszer, hogy Hollandia olyan, mint Amerika európaibb, kifinomultabb változata régi épületekkel, történelemmel és minden olyan dologgal, amelyre Magyarországon élőként nem jutunk hozzá olyan egyszerűen.

DSCF8363

2014-ben az én feladatom volt, hogy lefoglaljam a szállásunkat és egy figyelmetlenségnek köszönhetően Amszterdam helyett egy szomszédos kis városban, Haarlemben sikerült hotelt találnom. Míg oda nem értünk, mindenki meglehetősen dühös volt a hibám miatt. Szerencsére azonban hamar bebizonyosodott, hogy ennek így kellett történnie, ugyanis a vonatról leszállva egy csodás kis ékszerdobozban találtuk magunkat. Haarlem pontosan olyan, mint Amszterdam csak éppen nem hemzsegnek mindenütt turisták, nem dől minden coffee shop-ból fűszag (nem mintha zavarna), cserébe vannak csatornák, melyek mentén lehet romantikázva andalogni, van rengeteg bicikli, amiket persze ha letámasztanak egy falhoz vagy ajtóhoz, muszáj lefényképezni. Vannak függönytelen lakások, ahol zavartalanul folyik az élet. Csak az bámul, aki hozzá van szokva a bizalmatlansággal, bezárkózottsággal átitatott mindennapokhoz. A helyieknek ez a természetes. Haarlem Amszterdamhoz képest picurka, mégis telis tele van édes kis kávézókkal, sütizőkkel, pékségekkel, éttermekkel. Kapásból három vegán éttermet tudnék felsorolni és ezen kívül szinte biztos, hogy van még, amelyekről nem tudok.

DSCF8400

A rengeteg szép élmény minden évben arra sarkall bennünket, hogy újra meglátogassuk ezt a csodás és példás országot. 2014 óta minden évben vissztértünk. 2015 azonban legemlékezetesebb év marad, ugyanis Ádám megkérte a kezem. Méghozzá a kedvenc haarlemi hidamon, amelyet az első látogatásunk alkalmával olyan sokat fényképeztem és ahol kijelentettem (aznap már valószínűleg századszorra), hogy én márpedig ilyen helyen szeretnék élni. A híd neve egyébként Begijnebrug. A mai napig nem sikerült kiderítenünk, mit jelent. Úgy képzelem, hogy ez valami szép dolog.  Kicsit elszontyolodnék, ha kiderülne, hogy azt jelenti: “spenót”. Nem mintha a spenót rossz lenne, de tudjátok hogy mennek a dolgok a hoollywoodi romantikus filmeken nevelkedett, modern hercegnőkkel…szeretünk álmodozni. Ádám részéről a lehető legszebb választás volt ez a helyszín, amely most már zarándok helyünkké vált.

DSCF8454

DSCF8459_ff

Kabát: Number Nine / Nadrág: ZARA / Cipő: Le Coq Sportif / Kalap: PRIMARK

Haarlemet mindig ajánljuk a barátainknak. Szerintünk maga Hollandia egy olyan hely, ahol pár napot eltöltve az ember egy kicsit átértékelheti saját hozzáállását az élethez ha Európa keletibb szegletéből érkezett látogatóba. Sokan furán néznek ránk, hogy többet áradozunk egy Amszterdam melletti kisvárosról, mint magáról Amszterdamról, de remélem, ez a bejegyzés megmutatja, hogy csodálatunk nem alaptalan. Boriék (Zergi Bori-az esküvői fotósunk és azóta már legjobb barátnőm, illetve szakállas vőlegénye, Atom) látatlanban is hittek nekünk és velünk tartottak idei látogatásunkban. Eredetileg az egyik kedvenc indiai humoristánk estje miatt terveztük az utat. Akkor még nem is ülepedett le bennünk a tény, hogy pont kint ünnepelhetjük az első házassági évfordulónkat. Ez annyira sorsszerűen jött ki, hogy szebbet nem is kívánhattunk volna. Bori pedig az évfordulónk apropójából készített rólunk néhány fotót emlékbe, amiért hálás köszönet jár neki. 

DSCF8427

DSCF8367_ff

A következő sorokat Ádámnak címezve: ha valaki kérdezi, hogy honnan tudja az ember, ki “az igazi”, mindig azt mondom, hogy “csak úgy tudod, érzed”. Ezzel általában nincsenek kisegítve, de talán úgy lehetne ezt az érzést jól megfogalmazni, hogy ha nem rémülsz meg a gondolattól, hogy ezzel a bizonyos emberrel töltsd az életed hátralevő részét, ha eltudod magad képzelni mellette ráncosan, gyerekekkel körülvéve és nem fog el a pánik, hanem csak mosolyogsz, akkor tudod. Az ember a szerelem hevében elfeljt ennyire előre gondolkodni és az első hónapokban még nincs is itt az ideje. Azonban hamar rájöttem, hogy mit szeretnék és reméltem, hogy egyszer te is ugyanazt akarod majd. Ritka dolog, ami nekünk van és boldoggá tesz, hogy már házasságnak hívhatjuk. Nagyon szeretlek!

P.S.: Köszönöm, hogy bepakoltál a mosogatógépbe, míg megsétáltattam Nyunyut!

DSCF8452

Remélem, tetszett ez a kis fotós szösszenet. Egy kis romantika, egy kis divat és egy kis Haarlem. 🙂

Legyen csodaszép hétvégétek!

Puszik és ölelés,

fatimapanka

Szilvás-almás crumble| Vegán napló #1

Drága Fatimapankások! 🙂

Valószínűleg azért kattintottatok rá erre a bejegyzésre, mert láttátok az első, igazi, őszi receptes videómat. Én imádom az őszt. Főleg a színek és a vastag pulcsik, valamint az új évszak változása hozta újdonságok miatt, azonban fázni utálok. Ettől függetlenül úgy érzem, a szépségek kárpótolnak, főleg ha sikerül az esős, ködös, már-már szutykos időjárásban, szélben, hűvös levegőben meglelnünk a szépet. Mindig hálát adok azért, hogy ez számomra viszonylag könnyen megy. Már augusztus végén igyekszem fahéj és sütőtök hangulatba hoznom magam és nekilátok a szezonális finomságok elkészítésének, mint például ez a fahéjas, szilvás-almás, morzsás csoda.

Ha követitek a csatornámat, illetve Instagramomat, akkor tudjátok, hogy Ádámmal jó ideje-egészen pontosan 3 hónapja-kerüljük a húst és minden más állati eredetű étel fogyasztását. Büszkén jelenthetem, hogy a húst egyáltalán nem kívánom. Szinte biztos vagyok abban, hogy soha de soha többet nem fogok húst enni. Ez nem egy elhamarkodott, szélsőséges kijelentés, hiszen a rengeteg kutatómunka, amit a vegán életmóddal kapcsolatban végeztem hamar rádöbbentett arra, mi történik az állattal a “farm” és a hűtőszekrény közötti úton. Azonban nem csak ez a gondolati, etikai oldal juttatott ilyen határozott állásfoglalásra. Mindig is szerettem a zöldségeket-gyümölcsöket és általában ezek alkották az étrendem nagy részét. Mindig energikusabbnak és egészségesebbnek éreztem magam, ha a növényi táplálékok kerültek előtérbe a szervezetembe bevitt táplálékok körében. Úgy érzem, az egészségemért is rengeteget teszek azzal, hogy nem terhelem állati eredetű ételekkel.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ebben az átmeneti időszakban nem voltak kivételes esetek. A hústól és az állati tejtől-mint ital-teljesen távol maradunk, azonban előfordult, hogy valamiben volt tojás vagy elvétve sajt. Például egy esküvőn a legvegább étel, amit találtunk a burgonyapüré és rántott cukkíni voltak, így ebből ettünk. Mivel időszakos böjtölünk, általában egyszer vagy kétszer eszünk a nap folyamán. Az esküvőre is üres gyomorral mentünk, tehát éhezni nem akartunk. Úgy gondolom, ahhoz hogy ez az életmód hosszú távon fenntartható lehessen, az első időszakba a lehető legkevesebb mentális stressznek szabad csak kitenni magunkat. Természetesen, ha csupán húsos választék lett volna, inkább éhesek maradunk…nagyon örülök, hogy ennyire idegennek tűnik már ez a fajta étkezés és ez azért van, mert a húsra egyszerűen képtelen vagyok már másképp gondolni, mint halott állatra. Mert az. Akkor is, ha a gyönyörűen dekorált éttermi tálalás megpróbálja elterelni erről a figyelmet. Tehát a lényeg, hogy tejtermék és tojás is nagy ritkán, harmadlagos összetevőként megjelenik az ételek között, amelyeket fogyasztunk, de ez legtöbbször nem tudatos vagy ha igen, azért van, mert éhesek vagyunk és a legvegább verzió is tartalmaz származékosan ilyen összetevőket. A háztartásunk azonban teljesen átalakult, minden amit főzök cruelty free és növényi alapú. A sminkszereimet kiszelektáltam, a bőrtáskámat nem tudom tovább hordani, mert rosszul érzem magam tőle, s ugyanez a helyzet a bőr cipőimmel. Nem mondom, hogy nem okoz fejtörést, ezeket úgy pótolni, hogy megfeleljen a gondolkodásmódunknak, de itt is igaz a mondás, hogy “where there’s a will, there’s a way”. Szóval, ha nagyon akarunk valamit, biztosan találhatunk rá megoldást. Összességében még semmi esetre sem szeretném vegánnak nevezni magunkat, de jó úton haladunk és ez a cél. Úgy érzem, a legnagyobb lépéseket megtettük, s egyáltalán nem hiányzik, hogy például ebbe a morzsás sütibe vajat tegyek… 🙂

Köszönöm, hogy elolvastátok a kis updatemet, ha ezt megtettétek, írjatok kommentet, ti mit gondoltok a dologról! Kiváncsi vagyok a véleményetekre.

Lássuk is a receptet!

8DE2FDE5-83BD-4E59-93D0-9F60E72D723F

Hozzávalók a gyümölcsös réteghez

Kb. 500 g szilva, kimagozva, kis kockákra vágva

1 alma, kockákra vágva

3-4 ek. juharszirup vagy barnacukor, esetleg méz

3 tk. citromlé

1/2 tk. só

1 tk. vanília kivonat

1/2 tk. fahéj

2 púpos ek. kókuszliszt (ez a recept gluténmentes, de a kókuszlist módosítható sima finomlisztre vagy bármilyen más alternatív lisztre, mint például zabpehelyliszt vagy rizsliszt)

Hozzávalók a morzsás réteghez

240 g mandula liszt (itt is érvényes a változtatás lehetősége)

1 nagy marék dió, durvára vágva

1/2 tk. fahéj

3 ek. juharszirup

3 ek. olvasztott kókuszolaj

Elkészítés

A felaprított gyümölcsöket keverd össze egy tűzálló tálban és add hozzá a sót, fahéjat, juharszirupot, vaníliát, citromlevet és kókuszlisztet. Ez lesz az alap.

Egy tálban keverd össze a mandulalisztet, durvára vágott diót, a fahéj másik felével és az olvasztott kókusz olajjal. A legkönnyebb kézzel összegyurmázni, miután kanállal nagyjából eldolgoztuk és már nehéz keverni. A cél, hogy könnyen morzsolódó állagot kapjunk. Ha túl homogén a massza, adjunk még hozzá lisztet.

A morzsás tésztát oszlassuk el a gyümölcsös réteg tetején, úgy hogy az egészet befedje. Nem kell tökéletességre törekedni, ez a tökéletlenül tökéletes sütemények egyike, de azért igyekezzünk úgy morzsázni, hogy mindenhova jusson! 🙂

Süssük 180 Celsius fokon kb. 35-40 percig vagy amíg a teteje szép, aranybarna nem lesz!

Remélem, elkészítitek ezt az isteni receptet. Egy tipp: ne mondjátok el a kóstolóknak, miből van. Elég a végén. Le fog esni az álluk! 🙂

Puszik és ölelés,

fatimapanka