Kérlek, ne gyűlölj! #STOPHATE

Nem úgy képzeltem el a ma estémet, hogy egy kávézóban ülve, feldúltan, blogbejegyzést írok, azonban nem tudom megállni szó nélkül, amivel pár órája szembesültem.

A csapból is a manchesteri szörnyűség hírei folynak. Érthető módon. Leírhatatlan, felfoghatatlan, borzalmas, ami történt. Épp a napokban próbáltam volna jegyet foglalni egy Ariana Grande-hoz hasonló szupersztár, Bruno Mars turnéjának egyik koncertjére-sikertelenül. Amikor megtudtam, mi történt Manchesterben, szinte megkönnyebbülve gondoltam vissza a “minden jegy elkelt” feliratra, hiszen amúgy sem szeretem a tömeget, s az emberben már egy ideje folyamatosan ott motoszkál a félelem, hogy BÁRMIKOR, BÁRKIVEL, BÁRMI történhet. Ezt a tegnap esti tragédia is jól bizonyítja.

A gyász, a szomorúság és kiábrándultság szörnyű kombinációja mellett azonban talán az emberekből előtörő gyűlölettel a legnehezebb megbirkóznom. Teljesen jogos és ösztönös reakció, hogy elítélünk egy SZÉLSŐSÉGES, EMBERTELEN, VALLÁSI CÉLOKRA HIVATKOZÓ szervezetet, mert sorozatosan embereket öl Isten nevében. Ezzel szerintem nincs olyan intelligens, jóérzésű ember, aki egyet értene. A felfoghatatlan számomra az, hogy a társadalom jelentős része nem mérlegeli a helyzetet és nem akar, nem képes (vagy nem tudom, de tényleg) különbséget tenni egy radikális terrorista csoport és egy milliós nagyságrendű, békésen, csendben, szeretetteljes nyugalomban, szinte észrevétlenül élő, iszlám hitet gyakorló embercsoport között. Nincs rendben, hogy ezeket az embereket bűnösnek kiáltjuk ki és elítéljük olyan cselekedetekért, amihez az ég világon semmi közük nem volt és valszínűleg számukra is legalább annyira megrázónak bizonyul a radikálisok által elkövetett folyamatos vérontás, mint ahogy, mi magunk megéljük-legtöbbször “csupán” hírek szintjén. Mindenféle szitokszóval dobálozunk csak azért, mert sokan az iszlám vallást gyakorolják vagy mert egyszerűen “arabok”. Mert már úgy látszik, nem elég csak az iszlámot szidni. A gyűlölködő, fellengzős, kirekesztő megnyilvánulásokhoz már elég csak az “arabokra” mutogatni. Jelen bejegyzést is egy hasonló Facebook-os eset hívta életre. Egy ismerősöm kijelentette, hogy ő márpedig törölni fog minden arabot a barátai közül, mert Manchester után nem tudja jó szívvel megtűrni őket ebben a virtuális, ismerősi körben. Természetesen nem tudtam megállni, hogy ne fűzzek valamit ehhez a rendkívül kategórikus, logikátlan kijelentéshez, mert félig én is arab vagyok. Nem vagyok muszlim vallású, de milyen világ az, ahol bárki előtt szégyelnem kellene, ha az lennék? Az ilyen megnyilvánulások nem csak engem, de édesapámat és az ő teljes családját is sértik, nem beszélve gyerekkori barátaimról és kedves idegenekről, mint például Omar, aki ma mosolyogva kiszolgált a kávézóban, ahol éppen ülök és írom e sorokat. Én mindig is az internet, a közösségi oldalak, a nyíltság éljenzője voltam és úgy gondolom, mindig is az leszek, azonban a tájékozatlanság, ami a töménytelen mennyiségű információs platform elérhetősége ellenére jellemző a hírek alatti kommentárokra…az valami félelmetes. A tájékozatlanság kategorikussá tesz, a kategorikusság szélsőségessé és ezáltal kirekesztővé. Az, hogy a kirekesztés milyen mértékben és stílusban nyilvánul meg, egyéntől függ. Találkoztam már olyan kedves embertársammal, akivel teljesen nyugodtan, üzenetváltás során, barátságos hangnemben tudtuk szögesen ellentétes elgondolásainkat ütköztetni. Mosolyogva váltunk el. Ez most nem sikerült. Eltemettek az internet legmélyebb bugyraiba, a tiltólistások közé. Áu.

Mindig is büszke voltam arra, hogy gyermeki csipkelődésnél szinte soha nem ért nagyobb sérelem származásom miatt. Ebben a rendkívül feszült közhangulatban érthető módon számítani lehet arra, hogy ez változik, de egészen más érzelmeket vált ki belőlem a tény, hogy a saját bőrömön tapasztalhatom: milyen, amikor az ember hirtelen a süllyesztőbe kerül származása miatt-mint, amikor 9/11 után, kisgyerekként furán néztek rám pár napig. A mai élmény fényében egyáltalán nem nehéz elképzelnem, hogy apámat leköpték az utcán, utána kiabáltak, hogy nem fogadták jó szívvel. Szinte látom a szemem előtt és borzasztóan fáj. Ez a jövő?

Ezt a bejegyzést nem azért írom, hogy sajnáltassam magam vagy bárki mást. Nem. Ebben a helyzetben a manchasteri merénylet áldozataiért és hozzátartozóiért kell leginkább imádkoznunk. Csak kérlek, ne gyűlöljetek! A gyűlölet nem hoz vissza senkit, nem old meg semmit, mert nem konstruktív és nem a szeretet nyelve. Lehetsz dühös, én is az vagyok, de ha már ítélkezel, tedd szeretettel és rájössz, hogy rossz helyen keresed a bűnbakot.

Amikor elkezdesz általánosítani, képzeld el, hogy ott ülök melletted félig arabként. Jusson eszedbe, hogy millió olyan ember van, mint én. Ha engem nem ítélnél el, őket sincs okod bántani.

#PRAYFORMANCHESTER

#UNITY

#TRYLOVE

#STOPHATE

Published by

4 thoughts on “Kérlek, ne gyűlölj! #STOPHATE

  1. Ahogy olvastam a sorokat, teljesen magával ragadott az érzés. Pontosan ugyan így érzek ezzel kapcsolatban. Ez egy óriasi bejegyzés. De sajnos sok ember nem látja a fától az erdőt.
    💕💕

    Like

  2. Az általam leginkább gyűlölt dolog az általánosítás.
    Egy arab gyilkolt, az összes arab gyilkos. Egy cigány lopott, az összes cigány tolvaj. Hihetetlen hogy emberek hatalmas százalékának ezek teljesen egyértelmű tenyként él a tudatában. Sajnos ezekkel nap mint nap találkozom. Az általánosítás borzasztó és a tudatlan emberekre jellemző.
    A terrorista bűne annak a sok ártatlannak a halála. Csakis
    az övé.

    Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s