Utazó napló: Függetlenség Napja Venturában

Sziasztok Kedves Olvasók,

Hogy vagytok ma? A következő néhány bejegyzésben szeretném veletek megosztani nyári anya-lánya vakációm legszebb pillanatait, ugyanis Júlis 3-án az USA nyugati partjára érkeztünk Édesanyával, s egészen Július 18-ig ezen a csodás helyen maradunk, hogy feltöltődjünk minél több, szebbnél szebb élménnyel. Köszönöm az Anyukámnak, hogy elhozott magával erre a páratlanul szép helyre és köszönöm a Jóistennek, hogy vigyázott ránk a hosszú úton, s hogy biztonságban megérkeztünk.

Tudom, hogy Magyarországon már reggel van, elkezdődöt egy új nap, itt Kaliforniában azonban, most kezdünk lefekvéshez készülődni. Nem viselt meg különösképpen az időeltolódás, azonban a délutáni szieszta egy kicsit hosszabra nyúlt a kelleténél, így még nem érzem álmosnak magam, szóval úgy döntöttem, hogy utazónapló írásába kezdek.

Vágjunk is bele. Utunk tehát Július 3-án kezdődött. Kora hajnalban indultunk el Szombathelyről a bécsi reptérre, ahonnan Londonba repültünk. Itt kb. 5 órát kellett várakoznunk a tengerentúli repülőjárat indulásáig, majd 10 óra 30 percet töltöttünk a levegőben, mialatt átszeltük az Atlanti Óceánt és a teljes észak-amerikai kontinenst. A British Airways légitársasággal utaztunk, s mivel eddig csak pozitív tapasztalatokat gyűjtöttem az általuk szervezett utazások során, csak javasolni tudom, hogy válasszatok ezt a nagyszerű vevőközpontú, barátságos és eddig szerencsére biztonságos vállalatot. A szívem megtelt boldogsággal, amikor végre leszálltunk a gépről és megpillantottam az amerikai zászlót és Obama elnök méretes fotóját a fogadótérben. Szükségem volt néhány percre, hogy feldolgozzam: tényleg itt vagyunk a világ másik oldalán.

IMG_0484

Amikor zökkenőmentesen magunk mögött hagytuk a különböző ellenőrzőpontokat, s újra találkoztunk méretes csomagjainkkal, már várt ránk a reptér és a hotel között közlekedő kisbusz. Ezt érdemes előre lefoglalni, mert egyrészt így kedvezőbb árakkal lehet utazni, másrészt így biztosan nem kell hulla fáradtan órákig fuvarra várni. Hamar álomba szenderültünk, s jól kipihentük magunkat. Reggel aztán viszonylag korán felébredtünk, s mindkettőnk gyomrát mardosta már az éhség, ezért gyorsan összekaptuk magunkat, s megreggeliztünk a szálloda étkezdéjében. A szomszédos asztaltnál egy imádnivaló, idős házaspár reggelizett. Egyszer csak a pár hölgytagja odasétált hozzánk, s megkérdezte, honnan jöttünk, mert hallotta, hogy valami fura, európai nyelvet beszélünk. Ez az egyik dolog, amit imádok ebben az országban. Olyan könnyű beszélgetésbe elegyedni az emberekkel, akik egyébként is sokkal barátságosabban és megközelíthetőbben viselkednek, mint otthon. Mosolyognak, előre köszönnek és kiváncsian hallgatják, honnan és miért jöttél az Új Világba. Ez a rövid reggeli ismerkedés beindította az angol-beszélőkém, s tökéletes reggeli élmény volt. Az ember nem tud nem mosolyogni, amikor ennyi kedvességet és figyelmet kap.

IMG_0485

IMG_0486

Reggeli után aztán úgy döntöttünk, teszünk egy sétát az óceánparton és kisétálunk a mólóra, ami Ventura jellegzetessége és szimbóluma. A nemzeti ünnep miatt a móló egész hosszában háromszínű lobógókat fújt a szél, amelyek büszkén kapaszkodtak bele a langyos, sós légáramlatba. Mindenki magára öltött valami  piros-kék-fehéret. Nevetés és gondtalanság járta át a levegőt, az emberek arcáról büszkeség és önfeledtség sugárzott, ami szinte ragadós volt. A szívem ide tartozik. Papírok nélküli amerikai vagyok. Olyan természetes és normális, hogy részese vagyok ennek a magávalragadó életstílusnak és gondlokodásmódnak. Mert az enyém. Az aktív életmód, a pozitív gondolkodás és a tény, hogy az emberek képesek megkülönböztetés, diszkrimináció nélkül, a sokszínűség szeretete mellett büszkék lenni nemzeti identitásukra a legszebb dolog, amit valah láttam. Még akkor is, ha a hírekben számos rossz példával szembesülünk, a valóság sokkal menyugtatóbb. Imádom az egészet.

IMG_0536

Mivel tudtam, hogy itt lehetek Július 4-én, természetesen szerettem volna magam is valami alkalomhoz illő szettet magamra ölteni. Egy nagyon csajos, romantikus fehér és kék csíkos vállpánt nélküli, fodros felsőre esett a választásom a H&M-ből, amit a kedvenc skinny farmerommal és fehér conversemmel párosítottam (mert hát mi lehet amerikaibb egy pár Conversnél? :D). A hab a tortán talán mégis a kis bohó, művirág fejkoszorú volt, melyet szintén a H&M-ben találtam. Az apró pirosas, rózsaszines virágok szuperül feldobják és romantikussá teszik a szett hangulatát. Ezalkalommal gyors és egyszerű sminket tettem fel, mert a délutáni alvás miatt így is lekéstünk a “divat-fotó-fényekről”. A naplemente legszebb részére, azonban pont megérkeztünk a mólóra. Csodás volt.

IMG_0539

Még mindig próbálom feldolgozni, hogy valóban itt vagyok és Amerikában ünnepelhettem a Július 4-ét. Lekerülhet egy dolog a bakancslistámról. Köszönöm Istenem és köszönöm, Anya!

IMG_0535

Ölellek Titeket,

fatimapanka

Published by

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s