Játsszunk elképzelőset

Sziasztok Kedves Olvasók!

A mai poszt egy kicsit más. Mikor megismerkedtem Ádámmal, játszottunk egy játokot. Ő mutatott egy dalt, nekem pedig el kellett mondanom, mi jut róla eszembe. Lehetett az bármi. Talán ez az egyik legszebb, legkreatívabb, legromantikusabb, feszültségoldóbb ismerkedős-játék, amiről valaha hallottam és életem egyik legromantikusabb élménye is. Úgy gondolom jó ötlet, hogy Veletek is játsszunk hasonlót, mivel nem mindig érzek indíttatást ahhoz, hogy praktikus dolgokról írjak. Sokszor jól esik kicsit irodalom-közelibb módon játszani a szavakkal és kiötleni fiktív sztorikat, hiszen ez az írás egyik legizgalmasabb része. 🙂

Mutatok Nektek egy dalt. Kattintsatok a linkre ( ide  )és hallgassátok, miközben olvassátok a történetet. Nagyon fontos, hogy halljátok a zenét, mert a mese csak így válik teljessé. Hallgassátok meg egyszer olvasás nélkül és engedjétek, hogy a színek, érzetek, gondolatok szabadon a felszínre törjenek s próbáljatok megnyugodni a hajtós hétköznap után. Most pedig gondoskodjatok róla, hogy a dal ismétlődjön többször egymás után és olvassátok, hogy az én agyam milyen történetet kreált a zene hallatán…

Hűvös, tavaszi reggel volt. A Nap már korán az égre emelkedett, felébresztve magával a madarakat, akik nyüzsgő csiripelésükkel lassan minden embert felkeltettek álmukból. Van valami varázslatos a hajnali órákban. Egy új nap és az egyszerű csodák ígérete mindig felállította a szőrt a lány hátán. A vásútállomáson állva várt a vonatra, s nézte a munkába, iskolába siető embereket. Őket látva eszébe jutott, hogy mindenki számára létezik egy különleges személy ezen a világon. Talán van több is, s lehet, hogy éppen ma történik meg a csoda, hogy találkoznak egymással. Ki tudja. Talán éppen a vonaton. “Mindig olyan érzés felszállni, mint egy lehetőség elébe állni”, gondolta. Kinyílni és engedni, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek. Miközben bőröndjét felcibálja a vonatkocsira, minden csontját átjárja valami fura remegés. A vonat elindul és sebesen szeli át a virágoktól sárgálló vidéki mezőket, melyeket egyszerre szeretett és gyűlölt. Annyira, hogy szinte fájt. Gondolataiba feledkezve próbált helyet találni utazótáskájának, amiben már hónapok óta cipelte az életét. Amikor végre elhelyezkedett a használt, foltos ülésben egy gyönyörű, mély-barna szempárba fúródott a tekintete, mely feszülten őt figyelte. Anélkül, hogy megvizsgálta volna a szempárhoz tartozó arc részleteit, a tekintet kötelékében ült tovább. Talán levegőt sem vett, s mintha hirtelen nyári hőség támadt volna a kocsiban. Megmagyarázhatatlan feszültség járta át a teret, mely szinte tapintható volt, vörös és feloldásra várt. A pillanat bűvöletéből a jegyellenőr unott, reszelős hangja szakította ki a lányt és a gesztenye-szempárt, mire azok szembesülve a hirtelen rájuk törő valósággal, kényelmetlenül fészkelődni kezdtek, óvakodva kerülve egymás tekintetét. A lány  kétségbeesetten az ablak üvegre szegezte figyelmét, hogy látszólag nyugodtan viselkedjen, s igyekezett közömbös arccal tűrni heves szívverését, és a gyomrában repdeső pillangók tömkelegét. Azonban azok a a sötét szembogarak belekapaszkodtak a lány piszkos ablaküvegről visszatekintő tükörképébe s fogva tartották az út végéig. Ő végül megadta magát a szemek szavak nélküli párbeszédének, és megértő tekinteteket, sokat sejtető mosolyokat cseréltek. A felkelő Nap aranyló sugarai átszűrődtek a régi függöny durva anyagán, s a gesztenyeszín szempár aranybarnává változott, selymesen fénylett, akár a sűrűn folyó olvasztott csokoládé. A lány úgy érezte, megállt az idő, a valóság lassított felvétellé vált. Akárcsak egy film. A hangok eltompultak, a sínek rázkódását felváltotta valami mennyei súlytalanság, s csupán pár perc leforgása alatt Isten megmutatta, mi az igazi boldogság. Azt, hogy a legjobb dolgok az életben a pillanatok, amikor a lelkek összekapcsolódnak, mégha csak pár másodpercre is. A vonat megállt. A férfi kötelességtudóan összeszedte csomagjait, s egy utolsó pillantással elköszönt a lánytól. Sosem látták egymást többé, a lelkeik azonban örök ismeretséget kötöttek. A lány boldog volt aznap reggel, s elvárások nélkül, elégedett mosollyal az arcán folytatta útját.

Published by

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s